–

Picinke országunkban egyedülálló anyaként, szorgos kisvállalkozóként, albérletben, a jéghátán is megélve jeligével minden nap, de lélegzem! Erőmön felül teljesítek, hogy el tudjam látni magunkat, azaz: legyen fedél a fejünk felett, legyen mit enni és felvenni. Ezek az alapvető dolgok. 

Erre jön még sok minden, de azt gondolom nem kell magyarázni épeszű embernek. Azért egyet kiemelnék, a szülők egyik legnagyobb kihívását anyagilag: a nyári szünetet. 

Ott a havi egy tábor horroráron: én csak ennyit engedhetek meg magunknak. Aztán az iskolakezdésre való felkészülés, a kuporgatást a tanév végétől el kell kezdenem. 

Ezek a szükségletek. Erre jön az alapvető igény, hogy egy évben egyszer le tudjak menni egy hétre a Balatonra a gyerekemmel.

Igen ám, de hogyan jutunk le idén a Balatonra a nyolcéves kisfiammal? Hiszen lehet, hogy lesz vonat, lehet nem – mindenesetre nagy az izgalom. Sorjáznak is a kérdések a fejemben: ha lesz vonat, mennyit fog késni? Lesz-e klíma, vagy a tavalyi utunkhoz képest is rosszabbra készüljek, amikor négy órát álltam a gyerek mellett és adtam át a helyem az idősebbeknek, akik kókadoztak. A két liter víz az útra nem volt elég kettőnknek, merthogy nem négyórás útra kalkuláltam. Hány szendvicset kellett volna pakolnom, hogy elég legyen? Mint egy matematikai feladvány: ha lesz vonat idén és késik, akkor most mennyi eleséget és vizet kellene pakolnom?

Töprengek, aztán azon kapom magam, hogy ráérek még ezen izgulni. Hiszen a bevételi forrásaim – azaz azok a klienseim, akik vidékről járnak hozzám Budapestre – sajnos sorozatban mondják le az időpontjaikat. Nem merik bevállalni azt, ami várna rájuk… jaj, bocsánat, pont azt, ami nem várja őket. Nem tudnak eljutni hozzám, vagy ha el is tudnának, teljesen bizonytalan, hogy időre megérkeznének-e. Na igen, így lehet, nem is lesz nekünk miből lejutni a Balatonra!

Lázár János szuper tanácsot adott annak a srácnak, aki 12 órát gürizik és nem tud megélni. (Nemrég egy bajai fórumon egy 18 éves fiatalember elmondta Lázár János miniszternek, hogy napi 12 órát dolgozik bejelentve, mégis csak 10–15 ezer forintot keres naponta. Mire azt a választ kapta a politikustól: „Rossz helyen dolgozik.” – a szerk.)

Nekem vajon milyen tanácsot adna? Egygyermekes egyedülálló szülőként, rendes adófizető polgárként, és akinek egy gyerek után a családi pótlék 13 700 forint, ami, hozzáteszem, az iskolai menza felét épp fedezi. 

Meg ugye: egy gyerek nem gyerek, így az SZJA is maximális. 

Nekem milyen tanácsot tudna adni, akinek a vállalkozását rontja az ő „munkájának gyümölcse”?! Vegyek autót, tankoljam meg? Menjek házhoz bérelt autóval? Váltsak munkahelyet, adjam fel a vállalkozásomat, amiben én teremtek másoknak munkahelyet, és ahol emberekkel foglalkozom, törődöm? 

Az megoldaná azt, hogy semmit nem csinál, csak beszél, fröcsög? Nem hiszem.

Azért pozitívan, humort szerető személyként kívánom, hogy szedje össze magát, nehogy véletlenül olyan életet éljen, mint mi, átlagmagyarok. Nem biztos, hogy bírná. 

WMN szerkesztőség

A kiemelt kép forrása: Getty Images/Justin Pumfrey