Kilenc kiváló könyv karácsonyra kisebb és nagyobb kamaszoknak

–

Kalapos Éva Veronika: Nem hagylak itt (16+)

„Az információkhoz való korlátozott hozzáférést fokozatosan vezették be. A törvényjavaslat középpontjában, mint szinte mindig, a gyerekek védelme állt, az ő biztonságukra hivatkozva alkották meg a karszalagok szerinti hozzáférés rendszerét.”

A WMN korábbi szerzőjét nem kell már nektek bemutatni, hisz ismert műfordító, és tabudöntő ifjúsági könyvsorozatával, a D.A.C.-cal rég beírta magát a legjobbak közé, de a felnőtteknek szóló F mint című könyvéről is olvashattatok már nálunk.

Legfrissebb kötetét a fiatal felnőtteknek, vagyis a Young Adult korosztálynak szánta (Y. A.), de úgy gondolom, ez a történet a szülőket is ugyanúgy megérinti majd, mint a gyerekeiket. Nekem három épp ilyen korú gyerekem van, mi egymás kezéből szedtük ki Kalapos Évi könyvét. Bár műfaját tekintve disztópia, amely Magyarországon játszódik, de a körülöttünk lévő világ sajnos egyre inkább közelít a disztópikus állapotokhoz, ezért borzongatóan közeli minden mondata. 

A történet főhőse, Rami, aki barátaival és szüleivel együtt átéli azt a folyamatot, amiben lassan, de biztosan minden fölött átveszi az irányítást a Hivatal. A haza immár egyre kevésbé hasonlít a valódi honra, az oktatás pedig kizárólag az álszent és hazug propagandát próbálja a fiatalok fejébe sulykolni. A látszólagos választási lehetőségek között sincs esélyük a lakosoknak arra, hogy úgy éljenek, ahogyan szeretnének, hiszen épp a legfontosabb elv, a szabadság hiányzik az életükből. Aki mégis lázadozik, azt ellehetetlenítik, és nem bánják a Hivatal propagandistái, ha valaki belepusztul a lázadásba. Legalább eggyel kevesebb gond nyomja a vállukat. A totális elnyomó diktatúra alól nincs menekvés, az országot sem lehet elhagyni, mindenütt besúgók vannak, a szabad alkotást is megtiltják. Nincs kiút.

„A múltunkat kiradírozták, a jelenünk megfoghatatlan, a jövőnkről fogalmunk sincs.”

Az állandó szorongás a mindennapok részévé válik, a lázadókat pedig elviszik a Hivatal emberei. Ha onnan bárki vissza is tér, már soha nem lesz az, aki előtte volt.

Rami nem különösebben hősies alkat, inkább csak egy egészséges igazságérzettel teli átlagos kamasz, aki képtelen beletörődni abba, hogy az akarnokok elrabolták mindannyiuk életét. Bár nem is önmagát félti valójában, hanem a kisöccse, Kele rettegése kelti fel benne a kreatív erőt, és készteti küzdelemre, arra, hogy megpróbálja legyőzni az óriási hatalomgépezetet. Ez pedig nem más, mint a tudás, ami elől el akarják zárni az embereket. Hisz aki nem képes gondolkodni, az küzdeni sem tud az elnyomás ellen.

Rengeteg aktuális áthallás van a saját valóságunk és Kalapos Éva Veronika disztópiájának történetei között, például nála is szerepelnek lefóliázott és betiltott könyvek. Rami épp ezekből szerzi azt a tudást, amit átad a fiatalabb generációnak. A Bonobó, vagyis a titkos iskola pedig végre reményt ad az elnyomott gyerekeknek arra, hogy megfásult szüleik példájának ellentmondva, valódi eszközeik legyenek a hatalommal szemben.

Tudom, sok világmegváltó kötet jelenik meg mostanság, azonban ez a mi viszonyaink között oly ismerős történet biztosan nem hiányozhat a gondolkodó családok polcáról. Várom a folytatást, és bízom abban, hogy mire a sorozat végére érünk, okafogyottá válik Ramiék harca. (Borító: Coverist Studio, Bakos Fanni, Faniszló Ádám, Lampion Könyvek) 

Csepregi János: Misinek ma rossz napja van (9–12)

„Anyukája egy ideje már nem ébreszti puszival, ahogyan régebben, ez pedig elszomorítja Misit. Úgy sokkal, de sokkal könnyebb volt megérkeznie egy új napba.”

Ha a gyerekeid szerették/szeretik az Egy ropi naplója című (szinte végtelen) sorozatot, az a jó hírem, hogy született egy ennél (szerintem) sokkal-sokkal jobb, igazi irodalmi értékekkel bíró, magyar viszonyokra és kicsit idősebb, kilenc–tizenkét éves gyerekekre fazonírozott kötet.

A Misinek ma rossz napja van nem csupán szellemes és fantáziadús történet, hanem igen hasznos kulcs is az épp magába forduló kiskamasz fiad lelkéhez. Misi kicsit más, mint a kortársai, épp aktuális és elég súlyos bánata is van, mert az édesapa váratlanul eltűnik az életükből, ő pedig felelősséget érez szomorú és mindig űzött édesanyja, valamint két fiatalabb testvére iránt. Ráadásul az épp csak megszokott iskolai közegből is el kell mozdulniuk, hisz új lakásba költöztek.

Igazi kutyaszorítóba kerül, mert így nem csupán a régóta áhított, és gondosan látogatott, kutyamenhelyen élő Bundás kerül tőle elérhetetlen távolságra, hanem az új, szerinte ellenséges környezettel is meg kell birkóznia.

Szóval ezen az elátkozott kedden, amit Csepregi János oly érzékletesen elmesél, MINDEN rosszul sikerül. Egy bolti kalamajkába is bekerül teljesen ártatlanul, ezért Misi úgy érzi, nincs más lehetőség, mint világgá futni. Eddig én meséltem a történetet, de most rajtatok a sor, hogy elolvassátok.

Na, jó, még valamit elárulok: Misinek van a világon a legjobb fej nagymamája!

Felvidéki Miklós igazán kreatív és humoros rajzait Gráf Dóra pazarul megformázta. A kötet így valóban olvastatja és „nézetteti” magát.

Szerintem abszolút mérföldkő lehet Misi kalandos keddje ennek a korosztálynak, hisz különösen a fiúk veszítik el az épp csak megszerzett olvasási kedvüket ebben a korban, mert nagyon kevés olyan történet születik, ami valóban róluk szól. Ha ilyet kerestek, megtaláltátok!

Amúgy pedig szülőknek is kiváltképp hasznos és szórakoztató olvasmány lehet. Tényleg segít abban, hogy újra elinduljon a megszakadt kommunikáció a kiskamasz fiaitokkal! (Abszolút könyvek, Pagony)

Malina Prześluga: Zuzi (4–100)

„Mama, akit Zuzi Nyuszinak szólított (egykor Anyuszi volt, de így rövidebb), rámosolygott a papára, aki előtte rámosolygott Zuzira, majd kiválasztotta a konyhaasztalon fekvő hat sárgarépa közül a legnagyobbat.”

Már a múltkori, kicsiknek szóló LISTÁMBAN is kifejtettem, miért olyan fontos, hogy ismerjük a tágabb régiónk kortárs alkotóit, ezt pedig újra csak megerősíthetem most, hogy elolvastam Malina Prześluga lengyel dráma- és meseíró lenyűgöző meséjét Pászt Patrícia szintén lenyűgöző fordításában. Zuzi egy különös kislány, akinek az egyik szeme zöld, a másik meg szürke. Ezért nem is csoda, ha másképp néz a világra, mint a többi gyerek.

A hatéves Zuzi mindennel és mindenkivel kapcsolatban van, amit maga körül lát, és mindent életre is kelt a lenyűgöző fantáziájával, például a répát, amire szemet fest, vagy a síró csillagokat, akiket megvigasztal.

Bár lehet, hogy már a négyévesek is megértik ezt a komplex világot, hisz a kiadó ezt az életkort javasolja alsó korhatárként, én a nagyobbaknak is bátran is ajánlom.

A kifejezetten eredeti történeteket direkt nem szeretném felfedni, de szerintem már az is elég, ha csak megnézitek Robert Romanowitz bámulatos illusztrációit, és máris rohantok beszerezni ezt a meglepően nagyméretű könyvet, mert igazi ritkasággal ajándékoz meg benneteket a közös mesélés és a szemkápráztató képek. (Wonderland Alapítvány)

Harcos Bálint: Szinbád (7+)

„Szinbád tehát

vette bugyellárisát,

aztán beszerzett

portékából vagy ezret,

majd hajnalban, mikor

a szomszéd kutya már ugat,

tevéjére rakta az árukat,

és elindult, de annyi holmival,

hogy megbámulták őt a vének,

és a tevének

lábába állt a zsába,

míg elért Bászra városába.”

Nem tévedés, ez a Szinbád nem a „dé betűs” Szindbád, hanem Harcos Bálint gyerekkori kedvenc olvasmányának egyik hőse, akinek megszületését „Az Ezeregyéjszaka meséi” ihlették.

Ahogy Harcos Bálint elmondta egy interjúban: […] „régi vágyam volt egy tengeres-hajózós történetet írni – ehhez társult az a vágyam, hogy egy terjedelmesebb verses szöveget írjak nagy, bonyolult versszakokkal, vad tördeléssel, merészen váltakozó hosszúságú sorokkal és akár egészen távoli rímekkel – és mindezt úgy akartam megvalósítani, hogy maga a főhősöm bukdácsoljon, hányódjon vagy ugráljon e szövegsziklák, -zátonyok között, vagy épp ússzon, sodródjon a folyamban, áramlatban: legyen maga is szinte egy betű – és legyen jelen, ahol és ahogy a szöveg épp létrejön, alakul. […] Ennek tervét még így jegyeztem föl:

»Szinbád: Odüsszeusz és Menő Manó, egyben«.”

Nos, Harcos Bálint emlékezetes Szofi-sorozata után (amiből Thuróczy Szabolcs is mesélt öt éve adventkor egy KLASSZ videóban nálunk), a Szinbádja is imádnivaló: egy totál link alak, igazi életművész, akinek persze mégis mindig sikerül kikecmeregnie a slamasztikából, mert nagylelkű alkotója hatalmas kezével állandóan utánanyúl, ahogy ez Fodor Kata csodálatosan mozgalmas tintatollas festmény-rajzain konkrétan meg is megjelenik.

Szeretett és oly lökött Szinbádunk a szöveg függvényében sokszor ég és föld között lebeg, de még többször hánykolódik a tengeren: az árnyékok, a figurák, a színek, valamint a „hajóvonták” találkozása a szellemes verssorokkal… egyszerűen minden de minden telitalálat. Roppant szórakoztató kötet született tehát, amit szerencsére a felnőttek sem unnak meg, mert várhatóan a megcélzott, még nem egészen betűbiztos korosztály elég sűrűn lekönyörgi majd a polcról ezt a kivételes művet! (Pagony)

Adam Kay: Hihetetlen találmányok (10+)

„Vajon milyen volt az első vízöblítéses vécé? Hogyan találta fel egy kutya a tépőzárat? Miért törölték ki a hátsójukat az ókori görögök egy tányérral?”

Az a végtelen mennyiségű tárgy, ami körülvesz bennünket, és amit ma már oly természetesnek gondolunk, egykor nem létezett… de vajon tudod-e, mikor, hogyan és miért keletkezett például a légzsák?

Adam Kay szórakoztató stílusban meséli el annak a 48 762 851 208 dolognak („Lehet, hogy nem pont ennyi” – jegyzi meg a hátsó borítón) a történetét és feltalálóit, tényekre és „maszlagokra” bontva a születésük körülményeit.

Henry Parker poénos rajzai pedig jócskán ráerősítenek a szöveges tartalomra.

„Vicces, visszataszító vagy akár vészesen veszélyes” találmányok egy vastag kötetben, amit bátran az unatkozó gyerekek kezébe adhatunk. 

A látszat ellenére tudományos alapossággal készült a szöveg N. Kiss Zsuzsa átgondolt fordításában, a szerző pedig eredetileg orvos, úgyhogy minden információnak komolyan utánajárt. Tényleg hasznos kiadvány, és még mókás is. Tudományos ismeretterjesztés minden korosztálynak! (Manó Könyvek)

Hangulatjelentés – Közérzeti novellák (antológia: 16+)

„Én se akarok ebben élni, nem akarom, hogy ügyeskedésről, kiskapuzásról szóljon az életem, és nem akarom, hogy a gyerekem, már ha egyáltalán lesz gyerekem, már ha egyáltalán érdemes gyereket szülni… szóval hogy ő is ebben nőjön fel, ez tanulja. Hogy azt higgye, ez a normális.” (Aradi Péter: Magunkra maradtunk)

Fiatal alkotóink történetei megerősítettek abban az érzésemben, hogy nem szeretnék most fiatal lenni. Cseppet sem irigylem az önálló életüket kezdő tizen- és huszonéveseket. A kötetetben szereplő 19 novella olyan érzékeny kérdésekre tapint rá, mint a:

„Klímaválság, háborús veszélyhelyzet, migráció, gender, szuverenitás, elmúlt nyolc év, világjárvány, Soros, Brüsszel, a holdról is látszik, kétharmad, fülkeforradalom.”

A hétköznapinak tűnő történetekben épp az az ijesztő, hogy ma már hétköznapinak számítanak.

A közérzeti novellákat mégis érdemes elolvasni, és pláne a fiatal felnőtt gyerekeink kezébe adni, már az is valami, ha tudják: nincsenek egyedül!

Nagyon rangos a szerzők névsora, ezért senkit nem írok ki külön, mind a 19 név viszont túl hosszúvá tenné ezt az amúgy sem rövid írást. 

Grancsa Gergely volt a kötet szerkesztője, az ő nevét viszont mindenképp szeretném kiemelni, és természetesen az illusztrátor, Biacsics Renáta (Renyagyár) is fontos szerepet játszik abban, hogy ez az ütős antológia megszületett. (Tilos az Á

Nemes Nagy Ágnes: Az aranyecset és más mesék – Gyerekversek nagyobbaknak (10+)

„– Te vagy a fickó? Te a legény,
varázserővel ujjad begyén?
Aranyecsettel fested a képet,
akármit festesz, mindjárt megéled –”

Nemes Nagy Ágnes versei és meséi a Ferencz Győző által összeállított kivételesen gyönyörű kötetben a nálunk is gyakran publikáló Szabó Imola Julianna illusztrációival jelentek meg. Ez a kötet kvázi a folytatása A titkos útnak, amiről korábban is ÍRTAM már.

Nemes Nagy nem egészen evilági szövegei Szádeli elvarázsolt birodalmába vezetik a tíz éven felüli olvasókat. Itt most valóban fontos a befogadók érettsége, mert olyan összetett szövegvilágba kerülnek a gyerekek, amelyet a kisebbek még biztosan nem értenek meg.

Nemes Nagy Ágnesnél a képzelet és valóság összeér, a nyelv pedig, ami csak az övé, néha egészen kifinomult, máskor meg váratlanul humoros. Rímei és ritmusváltásai, történetszövésének meglepő csavarjai biztosan rabul ejtik a kiskamaszokat, akik saját titkos világukat is kinyithatják a költészet kulcsával.

Szabó Imola Julianna pedig igazán szabadon álmodhatott Nemes Nagy szárnyain repülve. Az egész kötet akár egyetlen szóval is leírható: gyönyörű! (Móra)

Az utolsó dolgok gyűjteménye (0–100)

Maija Hurme finn író-illusztrátor könyvét az idei Nemzetközi Bolognai Children's Book Fair zsűrije a világ 100 legcsodálatosabb könyve közé válogatta be (The Braw Amazing Bookshelf 2024).

Belegondoltál már abba, hogy mennyi „utolsó” dolgot kellett az eddigi életedben elfogadnod? Ami mindannyiunkkal megtörtént már, ha felnőttünk, például: az utolsó nap az óvodában, az iskolában, a régi lakásunkban, a volt párunkkal… A sor végtelen, és rengeteg fájdalom, emlék vagy nevetés kapcsolódhat mindegyikhez. Bennem sok elfeledettnek hitt dolgot felidézett, de egyben arra is emlékeztetett, hogy az időm bizony véges.

Maija főként a gyerekek szempontjait jelenítette meg ebben a rendhagyó kötetben, amelyben nincsenek klasszikusnak mondható mesék, viszont számtalan olyan hívószó szerepel benne, melyeknek súlyát már a kicsik is felfogják, sőt, olykor cipelik is.

A szerző kategóriákba rendezte az „utolsókat”, vannak, „cidriző utolsók, várva vártak, ráérősek és hiányzók, ahogy közös és végső utolsók” is.

Minden fontos dolog szerepel ebben a könyvben, ami az életünkben megtörténhet velünk. Ezerszer, milliószor elővehető, újrabeszélhető könyv született. Olyan ez a kötet, mintha kinyitnál egy kaput, vagy az életed könyvét, és ahányszor a kezedbe kerül, annyiszor csodálkozol rá újra és újra az élet ezer csodájára akkor is, ha olykor szomorkás hangulatba kerülsz tőle. Klasszikus családi könyv, amelynek szövegét Brunczel Andrásné Balogh Mária fordította. 

A képek humora sokszor feloldja a nehezebb érzéseket, ezeket pedig viszed tovább magaddal akkor is, ha becsukod a könyvet. (Kisgombos Kiadó)  

3-5-8 perces mesék Sárkányokról és más varázslatos lényekről (antológia: 3+8) 

„Az én sárkányom a legbelső barlangomban lakik, még soha nem láttam, csak a mocorgását szoktam érezni elalvás előtt a sötétben, ahogy a pikkelyei hozzásúrlódnak a tüdőmhöz, a gyomromhoz, a szívemhez. Jó tudni, hogy ott van, hogy bennem dobog a szíve, azt lükteti: e-rő, e-rő. Jó érezni, hogy van valaki, aki belülről vigyáz rám.” (Szabó T. Anna: Saját sárkány)  

Az igen sikeres sorozat korábbi kötetéről is ÍRTUNK már, mert szerintük tényleg nagyon hasznos ez a típusú mesegyűjtemény. A gyerekek szempontjából mindenképp üdvözlendő, hogy olyankor is kaphatnak közös élményt, ha csak nagyon kevés idejük, türelmük, erejük van már a szülőknek a meséléshez, és a szülőknek is jót tesz, ha aznap nem mese nélkül altatják el a gyereküket, mert tudják, hogy „van még bennük” 3–5 vagy akár 8 percnyi kraft is ahhoz, hogy mindenki elégedetten térhessen nyugovóra.

A válogatottan jó szerzők sárkányos meséiből természetesen a boszorkák, a lovagok és a tündérek sem hiányozhatnak, de egy-két kobold is feltűnik. Tizenkilenc humoros, felhőtlen, néha borzongató, de mindig nagyon tartalmas mesét olvashattok a kötetben.

Láng Anna tényleg mindent tud a sárkányokról, rajzain félelmetes, vicces, kicsi, nagy, félős és rettenthetetlen sárkányok is szerepelnek. Órákig lehet böngészni részletgazdag képeit. (Pagony)

Both Gabi