Motivációt, kitartást, biztonságot adhatnak a visszatérő karakterek – de hogyan neveljünk olvasó gyereket?

–

Gyakran hisszük, hogy a mai gyerekek annyival eltérőbb világban élnek, hogy nem érdemes eléjük az idősebb generációk könyveit tenni. Amellett, hogy kortárs kötetek között keresgélünk, nem érdektelen visszanyúlni a saját gyerek- és kamaszkorunk kedvenceihez sem.

Maga a tény, hogy kezükbe adjuk a könyvet, pedig talán fontosabb, mint hinnénk. Minél előbb kezdjük, annál könnyebben válik ugyanis természetessé számukra, és keresik később maguknak az olvasmányokat kamaszkorban vagy felnőttként.

Harisnyás Pippi, Emil és detektívek, PetePite, boszorkányok és varázslók: bármilyen tematikában találunk gyerek- és ifjúságikönyv-sorozatokat. Mégis miért segíthet ez a műfaj különösen, ha az olvasás megszerettetése a célunk?

Geist Klára pszichológus szerint a folytatásos történetek egészen kiskortól nagy jelentőségűek a gyerekek életében, hiszen az esti mese rituáléja mellett annak a biztonságát is megadják, hogy a jól ismert szereplőkkel találkozhatnak újra és újra. Ez a fajta kapcsolódás pedig a korral nem változik:

„Minél több kalandot él át vele, annál egyszerűbben azonosul a szereplővel, könnyebben éli meg az általa megjelenített érzelmeket a kisgyerek és a kamasz is. Ez pedig a világ és az emberi kapcsolatok megértésében egyaránt fontos kapaszkodó”

– hangsúlyozza a szakember, majd hozzáfűzi: a történetmesélés lehetősége az ősidőktől kezdve nem csupán a szórakoztatást szolgálta. A régi idők emberei – médiatartalmak híján – ekként örökítették át a mindennapi élethez szükséges tudásról, emberi érzelmekről szóló tapasztalatokat. Az általuk teremtett hagyományokból táplálkozó szépirodalmi művek pedig ugyanezt teszik.

Akik még hisznek a mesében, de már az élet valódi kérdéseit bogozzák

A 8–14 éves korosztály azért különösen érdekes az olvasóvá nevelés szempontjából, mert egyre több önálló döntést hoznak azzal kapcsolatban, mit vesznek le a polcról, miközben még igénylik az iránymutatást is. Ez a kettőség pedig azzal kapcsolatban is jelen van, hogy milyen típusú történetekhez vonzódnak: hiszen miközben még hisznek, vagy legalábbis hinni akarnak a csodákban, már nap mint nap találkoznak az élet valós kérdéseivel, amelyekre választ szeretnének találni.

Éppen a hasonló törekvéseket segítik egyes kiskamaszoknak szóló népszerű könyvsorozatok, amelyek egyszerre teremtenek meg egy ismeretlen fantáziavilágot és hoznak közelebb ismerős nehézségeket.

Jill Murphy Botcsinálta boszi című sorozata például egy kevésbé ügyes boszorkánylány, Szerényi Mildred boszorkányiskolában töltött tanéveit követi végig: az pedig, hogy hogyan akar Mildred megszabadulni a „botcsinálta” gúnynévtől vagy mit kezd a helyzettel, amikor legfőbb ellenlábasa békává változtatja, más díszletbe bújtatva, de sok gyereknek hozhatja meg az azonosulás élményét.

Érdekesség, hogy a rajongók szerint az 1974-ben íródott könyvsorozat a világ leghíresebb varázslótanoncának születését is inspirálhatta, hiszen Mildredhez hasonlóan ő is brit írónő tolla nyomán kelt életre. A Botcsinálta boszi első kötetének végén megtapasztalt hepiend pedig nem azt jelenti, hogy az élet most már mindig nehézségek nélkül megy tovább: éppen ennek az igazságát adják meg a többkötetes olvasmányok.

Persze akadnak gyerekek, akik könnyebben ismerik fel a saját nehézségeiket egy átlagos iskola falai között: de ki mondta, hogy egy sajátjukhoz hasonló suliban nem történhetnek furcsa és megmagyarázhatatlan dolgok? Pamela Butchart skót írónő könyvsorozata egy angol iskola életébe vezeti be a gyerekeket, és bár a díszlet hétköznapi, a főszereplő Izzy képzelőereje semmiképp, így kellően megszínesíti vele a mindennapi történéseket. Az Izzy könyvek nemcsak azzal oldják a szorongást, hogy nagy szerep jut bennük a humornak, hanem megmutatják: sok mindenen átsegíti az embert, ha néha a képzeletébe menekül.

Szintén jó választás, ha az iskolai élményekre alapozunk, a Sárkány Akadémia-könyvsorozat. A különböző kötetek más-más kiskamasz akadémista küzdelmeit hozzák közelebb, és miközben fantáziadús helyszínekre kalauzolnak, olyan valóságos kérdéseket feszegetnek, mint hogy miképpen tud kiállni a családjáért egy fiú, miből gyűjthet bátorságot a nagy döntések előtt egy gyerek, vagy hogyan képes megküzdeni a magánnyal, majd közösségre találni egy lány, akit az utca nevelt?

Alastair Chisholm regénysorozata éppen azt a kettőséget ragadja meg, amelyről szó esett: a felnőtté válás terepét készíti elő a mindennapjaikat még gyermeki érzelmekkel élő kiskamaszok számára.

Kitartás és emberléptékű türelem a könyvsorozatok segítségével

Manapság a sorozat műfaja a különböző streamingcsatornákon rendkívül népszerű: nem meglepő, hiszen a mai fiatalok és kamaszok talán jobban vágynak az ismerősség érzésére, mint valaha. Az elmúlt években tapasztalt bizonytalanság – világjárványok, háborúk – ugyanis érezteti hatását. „A filmsorozatok azért hódítanak az elmúlt években, mert a beszűkülő személyes szociális szférát pótolják: a mesék szerkezetére épülnek, de a lehető leggyorsabban fogyaszthatók. Miközben a szereplők iránti fantáziakötelék lehetőségét megadják, kis energiabefektetéssel nyújtanak biztonságot” – hangsúlyozza Geist Klára. Ez a fajta igény azonban beteljesíthető a könyvsorozatok segítségével is: ráadásul az érzelmi gazdagság, a belső világ épülése, valamint a mentális kapaszkodók szempontjából a sorozatok közel sem nyújtják azt, mint az olvasás.

„A könyvsorozatok egyrészt a mélyebb érzelmi kötődés miatt hasznosak, hiszen támogatják a motivációt, ezzel együtt pedig a kitartást is. Ugyanis erőfeszítést kell tenni a befogadáshoz, illetve a bevonódáshoz.

Másrészt javítják a késleltetési képességet, és mivel a mélyolvasás tempója lassabb, emberléptékűbb, türelemre is tanítanak. Utóbbit pedig manapság más módon szinte lehetetlen elsajátítani” – hangsúlyozza a pszichológus.

Azt is hozzáfűzi, bár a kisiskolás, kiskamasz már sokkal inkább a kortárs azonosulást keresi, mint a szüleivel való hasonlóságot, a fejlődő személyiség énhatárai még képlékenyek, ezért személyiségformáló hatással bírhat, hogy milyen példák jönnek szembe a gyerekkel.

„Muszáj kimondani: az olvasó szülő a leghitelesebb ezen a téren. Mégis, ha ebben eddig nem tudtunk példát adni, kezdjünk együtt olvasni a gyerekkel. A szülő-gyerek kapcsolódást is gazdagítják a hasonló közös élmények”‒ javasolja a szakember.

Minden kezdet nehéz, ezért lehetnek tudatosak az első erőfeszítések

Az olvasást a leginkább elkezdeni nehéz: ha a gyerek az első erőfeszítéseket megteszi és ráérez az ízére, már könnyebb motiválni. „Amikor a szülők hasonló kérdéssel fordulnak hozzám, azt szoktam javasolni, hogy egy-egy könyv kapcsán, ami érdekes lehet a gyereknek, néhány fejezetet legyen kötelező elolvasni. Beszéljék meg, hogy az első három részt olvasd el, és aztán békén hagyunk. Így tudja, hogy mire mond nemet. Sokszor azonban, mire eljut odáig, már nem is akarja letenni – mondja Eszes Valéria, az Eötvös József Gimnázium magyartanára.

– A mi gimnáziumunk abból a szempontból talán speciális közeg, hogy alapvetően az irodalom iránt érdeklődő, olvasó gyerekek érkeznek hozzánk. Viszont azt gondolom, a tinédzserek érdeklődése, legyenek bárhol, alapvetően a saját életüket, személyes érzelmeiket sűrítő könyvek köré összpontosul. Valóban nagyon népszerűek a különböző könyvsorozatok, amelyek egy-egy kamasz fiú, vagy kamasz lány vívódásait követik végig, és velük lehet haladni a felnövés útján. A másik tematika, amely nagyon meghatározó, a fantasysorozatok: a tőlük teljesen távoli világok, ahol viszont ugyanazok az emberi érzelmek vagy konfliktusok jelennek meg másféle díszlet mögé bújtatva, mint a hétköznapokban” – meséli tapasztalatait a tanárnő. 

Eszes Valéria szerint a könyvsorozatok vonzereje abban is rejlik, hogy leképezi a streamingsorozatok gyerekek által megszokott dinamikáját: azaz nyitott kérdéseket hagynak, több szálon futtatják a cselekményt, többféle szereplő életébe engednek betekintést, ezért szerteágazóbb az azonosulás lehetősége is.

„A másik, ami miatt hasznosnak tartom a folytatásos történeteket, hogy adnak egy játékosságot: várni a következő részt, töprengeni a folytatáson, a különböző szálak összekapcsolódásán, vagy visszalapozni, visszafele olvasni, mert valami már homályba veszett… Ezek mind apróságnak tűnő dolgok, amelyek azonban megalapozzák a strukturált gondolkodást” – hangsúlyozza a tanárnő. 

Versek és könyvek a múltból

Néhány éve a slam poetry újra divatba hozta a költészetet a kiskamaszok és tinédzserek között is, és bár ez a műfaj most éppen csendesebb korszakát éli, hosszú távon emelt be mondatokat, ritmusokat a köztudatba, amelyek nemcsak pólókon és zoknikon kaptak helyet, hanem sokak érdeklődését megnyitották a versek irányába. „A költészettel kapcsolatban inkább tartózkodók a mai kamaszok, de azt látom, hogy például azok a könyvsorozatok, ahol általuk szeretett és számukra hiteles ismert emberek válogatják össze és ajánlják a kedvenc verseiket, könnyebben a látóterükbe hozzák a klasszikusokat is” – jegyzi meg a tanárnő.

Szerinte azonban nemcsak a hírességek, hanem a család ajánlásai is meghatározók lehetnek: Agatha Christie krimijeiről, a Pöttyös-könyvekről, vagy Winnetou történeteiről egyaránt hall beszélgetéseket a gyerekek között.

„Azt vallom, hogy ha szépirodalom, akkor azon belül tulajdonképpen, mindegy, mit olvasnak. Mindenképpen találkoznak egy másfajta beszédmóddal, egy sajátos gondolkodással, egy egyedi narrációval, ami látványos hatással van a nyelvi kifejezőkészségükre. A könyvsorozatok kapcsán azt látom, a többkötetesre tervezett történetek nyelvezete alapvetően könnyebben megközelíthető, ezért talán egyszerűbben motiválhatók velük azok is, akiknek még kevesebb rutinjuk van a hosszabb szövegek olvasása terén” – mondja Eszes Valéria.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash / Jonathan Borba

Széles-Horváth Anna