Lovas Rozi, a SzuperWMN Közéleti fődíjának győztese: „A Loupe egy sziget, sok-sok híddal!”

–

„Kedves WMN csapat!  Köszönöm a jelölést, a rámgondolást! Nagyon büszke vagyok rá, és nagyon sok erőt adott nekem az elmúlt időszakban! Kedves szavazók! Iszonyúan köszönöm, hogy a kedves férjem itt állhat ma este. Szerintem nagyon örül. Én is! Most éppen egy olyan előadást játszom, amit ő rendezett, és a csodálatos LOUPE-os csapatom, Lengyel Tomi és Molnár Áron támogattak benne.

Minden alkalommal, amikor kiállok egyedül a nézők elé elmondani ezt a történetet, egy picit – vagy inkább nagyon – én is belehalok. Beleteszem minden erőmet, tudásomat, nőiségemet, küzdelmemet, anyaságomat, szerelmemet, megfeszülésemet… és hiszem, hogy ezzel tudok adni, változtatni.

Utána minden alkalommal – egy kicsit vagy nagyon – újjá is születek. Ilyenkor egy picit érzem, hogy bátor vagyok. Köszönöm, hogy észrevettétek. Gratulálok, Adrienn és Edina! (Dr. Laczó Adrienn és Pottyondy Edina, a két másik jelölt – a szerk.) Nagyon menő, hogy köztetek lehettem! Ezt a díjat pedig szeretném most Bódis Krisztának ajánlani, aki egy igazi példakép, aki a legelesettebbekért küzd és dolgozik nap mint nap, akinek a munkásságát és érdemeit a legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy bárki vitatni tudná, most mégis a legcinikusabb, leggonoszabb és igazságtalanabb módon támadják emberségében, nőiségében, létezésében. Ez így nincs rendben. Hajrá, Kriszta, ezt most neked ajánlom. És hajrá, WMN! Köszi, hogy itt lehetünk!”

Ezeket a mondatokat Horváth János Antal író-rendező, a Loupe Színházi Társulás egyik alapítója – Lovas Rozi férje olvasta fel örömtől könnyes szemmel a WMN Fesztivál egyik záróprogramján: a SzuperWMN-díjak átadóján. Mivel Rozi nem messze tőlünk, a Marczibányi tér színpadán adta elő épp Dennis Kelly Lányok, fiúk című monodrámáját (amit mindenki figyelmébe ajánlok: nagyon fontos darab, lenyűgöző alakítás!), vagy „stand-up tragedyjét”, ahogy a társulat honlapján olvasható, férje vette át helyette a díjat. De csak egy kis ideig kellett őriznie: Rozi az „afterpartira” befutott, hogy együtt ünnepelhessük meg a győzelmét, ami egyúttal a Loupe sikere is.

A színházi társulást 2023-ban hozta létre a négy alapító: Horváth János Antal, Lovas Rozi, Lengyel Tamás és Molnár Áron. Habár még csak viszonylag rövid ideje működnek, előadásaiknak nagy a visszhangja, tódulnak rájuk az emberek mind Budapesten, mind vidéken – immár 30 városba járnak vissza rendszeresen. Az, hogy ilyen sikeresek, már csak azért is nagy szó, mert nem bulvárszínház ők, hanem egy olyan, független formáció, amelyet nem támogat sem az állam, sem az önkormányzat, és intézményekhez sem kötődnek. Szabadságukat pedig olyan előadások létrehozásához használják alapul, amelyek korunk legkeményebb társadalmi problémáit, kibeszéletlen tabutémáit dolgozzák fel.

A Loupe szó nagyítót, prizmát jelent. A színészcsoport missziója az, hogy olyan ügyekről indítsanak párbeszédet, amelyekről könnyebb lenne nem beszélni, ugyanakkor amíg kibeszéletlenek maradnak, mérgezik a közösséget. Mint a családon belüli erőszak, a perinatális gyászt övező hallgatás, a gyűlöletkeltés vagy a háborús uszítás.

Lovas Rozit nagyjátékfilmekben, televíziós produkciókban és az ország egyik vezető művészszínházában ismerhette meg a közönség. Karrierje minden bizonnyal egyik csúcspontján állította népszerűségét a független színház, a szabad színészet és a közösség szolgálatába.

Azt mondja, eddig is érezte a közönség szeretetét, de már a SzuperWMN-jelölés nagyon meglepte, hát még az, hogy ő kapta a legtöbb szavazatot. Nagyon hálás érte. „Megható és nagyon inspiráló, hogy észreveszik az ember munkáját. A színészet a hivatásom, szeretném nagyon jól és nagyon tudatosan művelni, ma már leginkább azért, hogy fontos kérdéseket, problémákat és ügyeket minél hatékonyabban tudjak képviselni. Úgy érzem, a helyemen vagyok: azt csinálom, amiben igazán hiszek, és aminek értelmét látom. Sok csodálatos visszajelzést kapunk a közönségtől: ez a díj is egy ilyen visszajelzés.”

Rozi azt is elmondta, hogy a Lányok, fiúk című előadás több szempontból is nagyon nehéz. „Lelkileg, idegileg, színészileg, emberileg is nagy kihívás. Az az eltökéltség visz ki a színpadra mindig, hogy hiszek abban: ezt a történetet el kell mesélni! Mert, ha elkezdünk beszélni ilyenformán a családon belüli erőszakról, talán elindíthatjuk a változást a társadalomban, és megmutathatjuk az áldozatoknak, hogy nincsenek egyedül.

A díj azt jelenti nekem, hogy a legbelsőbb, legmélyebb szándékomat vette észre és díjazta a közönség: ezért különösen jólesik.”

A Loupe, bár független társulatként pokolian nehéz a fennmaradás ma Magyarországon, szárnyal tovább. Lovas Rozi azt mondja: töretlen a lendületük, tele vannak ötletekkel. Egyre több színészkollégát vonnak be a közös alkotásba, bővül a repertoár. Nem titkolt céljuk a közösségépítés: sziget szeretnének lenni a ma társadalmában, de ez menedéket jelent bárkinek, nem elszigeteltséget. Egyre több és több hidat építeni: épp ez a küldetésük!

Lovas Rozi 2021-ben volt az Elviszlek magammal vendége, nézzétek meg a vele készült adást.

A WMN és a Loupe Színházi Társulás nemrég közös Fogalommagyarázó-sorozatot is elindított: a gaslightingról, az ageismről, az imposztor-szindrómáról, a slut shamingről, a feminizmusról, a mansplaininről és a konszenzusos együttlétről is készítettünk videót. 

Kurucz Adrienn