El akarta magát köttetni, de a kórházban a férje beleegyezését is kérték hozzá – Vajon jogosan?

Már „csak” ide kell egy beleegyezés a kedves férjtől

„Szerettem volna ráírni a papírra, hogy basszátok meg! Ehelyett oda került a szignóm meg valami kamu orvosi indok arra, hogy miért akarom elvágatni a petevezetékeimet. 42 éves vagyok, 2 gyerekem van, 7 terhességen vagyok túl. Nem kell matematikusnak lenni ahhoz, hogy könnyen kikövetkeztethető legyen: nem volt könnyű az út a gyerekvállalásig. Volt 4 vetélésem és egy kényszerű döntésem arról, hogy nem tarthatjuk meg a gyereket. »Mind az anya, mind a magzat szempontjából kockázatos« – mondták. 37 évesen, amikor megszültem a második gyerekemet, szerettem volna kérni a nőgyógyászomat, hogy végezze el a művi meddővé tételt. Nem lehet, mondta. »Még nem vagy 40 éves, és nem szültél 3 gyereket. A magyar törvények értelmében, bűncselekményt követek el, ha ezt megteszem.« Vagyis nem dönthetek a testemről, az életemről. És még mielőtt jönnének a megjegyzések: van, akinek kockázatos a fogamzásgátló tabletta szedése, van, akinek kilöki a teste a spirált, és van, aki nem élvezi a szexet gumival.

És van az a hülye szó, hogy önrendelkezési jog. Hogy én akarom eldönteni, mit kezdek a testemmel, az életemmel, a jövőmmel, a gyerekeim jövőjével.

Érdekes, szokatlan és furcsa az az érzelmi vihar, amikor először eljátszol a gondolattal, hogy meddővé teteted magad.

Meddőség: ez az a szó, amitől előtte évtizedekig rettegtél, és nem volt olyan vizsgálat, gyógynövény, hormonpótlás, talpmasszázs, kézrátételes gyógyítás, pszichoterápia, amire ne mondtál volna igent azért, hogy gyereked legyen.

Aztán szépen lassan megérik a gondolat, hogy elég volt. Én ennyire vagyok kalibrálva. A testem egy kiszívott, megrágott, használt szivacs. A lelkem ugyanez pepitában. Egy neurotipikus és egy ADHD-s, szenzoros gyerek mellett nem bírok el többet, sem érzelmileg, sem anyagilag. Merthogy az is van, hogy a gyerekvállalás erős üzleti dilemma is. Meddig bírjuk fizetni a gyerek fejlesztését, a különóráit...

Jól élünk, nagyon jól, átlagon felül. De ez az üzleti terv 4 főre lett kalibrálva, a testem pedig két gyerekre.

Ma, Magyarországon nőként azonban nem élhetek a jogaimmal, ha nem teljesítettem a női princípiumot, vagy nem vagyok már annyira öreg, hogy az állam rábólintson arra, hogy sterilizáltathassam magam. És ez nem minden.

Ha akarom, lehet 500 köbcentis mellem, amorf, pöttöm orrom, kivetethetem a bordáimat, vagy felpumpáltathatom saját zsírral a seggemet. De ha úgy döntök, hogy mostantól nem akarok szorongani minden hónapban, ha késik a menstruációm, és szabadon szeretném élvezni a szexet, akkor az ehhez szükséges lépéseket csak a férjem beleegyező nyilatkozatát lobogtatva kérhetem.

Ez a művi meddővé tétel ma Magyarországon. Gileád.”

Az érzelmes és felháborodott hangvételű írásból kiderül, hogy olvasónk azt követően kérhette a művi meddővé tételt, hogy elmúlt 40 éves – és ezt meg is tette. Várt fél évet (ezt is törvény írja elő), de a „biztonság kedvéért” egészségügyi indokra is hivatkozott... majd azzal találta szembe magát, hogy az orvosi papírokat a férjével is alá kell íratnia, neki is hozzá kell járulnia a felesége műtétjéhez.

Ezt mondja a törvény

A hatályos jogszabály valóban rendelkezik a házastárssal/élettárssal kapcsolatban, de valójában nem a beleegyezése szükséges a műtéthez. Így szól a jogszabály: 

„A beavatkozás megkezdését megelőzően a beavatkozást végző egészségügyi szolgáltató kijelölt orvosa a kérelmezőt – házasságban, illetve élettársi kapcsolatban élő kérelmező esetén egyidejűleg a házastársat (élettársat) is – az Eütv. 13. §-ában meghatározottakon kívül tájékoztatja 

a) a fogamzásgátlás egyéb lehetőségeiről, valamint 

b) a beavatkozás jellegéről, lehetséges kockázatairól és következményeiről, illetve 

c) a beavatkozás elvégzése esetén egy későbbi gyermekvállalás lehetőségeiről. (2) Egészségügyi indokra tekintettel elvégezni kívánt művi meddővé tétel esetében a tájékoztatásnak az (1) bekezdésben foglaltakon túl ki kell terjednie a művi meddővé tétel hiányában vagy az 5. § szerinti várakozási idő alatt bekövetkező terhesség várható következményeire.”

Vagyis az intézménynek tájékoztatási kötelezettsége van csupán a házastársakra, élettársakra vonatkozóan. Ezt több intézmény az oldalán megtalálható beleegyező nyilatkozatban egyszerűen úgy oldja meg, hogy egy „tudomásul vettem” aláírást kér a páciens párjától, és ugyanezen nyilatkozat hosszan taglalja az egyéb fogamzásgátlási lehetőségeket. Egyébként alaposabban utánaolvasva orvosok is nyilatkozták ezzel kapcsolatban, hogy a páciens magára vállalhatja a tájékoztatás feladatát, és nem akadálya a műtétnek, ha a házastárs vagy élettárs nincs jelen, de a műtétet vállaló nyilatkozik arról, hogy a szükséges információkat átadta neki.

Több mint 10 éve szigorították a művi meddővé tétel feltételeit

A jogszabályt egyébként még 2013-ban szigorították, előtte bármely nagykorú választhatta ezt a korlátozottan visszafordítható fogamzásgátlási lehetőséget, azóta viszont 

vagy a 40 éves kor betöltése vagy a 3 gyermek megléte az előfeltétele. 

Persze ideológiailag megindokolható a szigorítás, hiszen már akkor fontos téma volt a születésszám és a gyerekvállalási kedv fellendítése, de valójában számszerűen akkor még nagyon kevés embert érintett a kérdés (2009 és 2013 között 59 harminc év alatti kérte a beavatkozást, de az összesen orvosilag meddővé tett emberek száma sem haladta meg 4 év alatt az ezret a HVG akkori cikke alapján). Ma lehet, hogy magasabb lenne ez a szám, akkor még ugyanis Magyarországon nem sok szó esett a tudatos gyermektelenségről.

Ma már azonban az egyetlen megoldás a művi meddővé tételt választó 40 év alatti, 3 gyereknél kevesebbel rendelkezőknek, hogy nagy költséggel külföldön (a legtöbb esetben Szlovákiában) végeztetik el a műtétet. 

Ott nincs ilyen kötelezettség, felelős nagykorú személyként bárki dönthet a megoldás mellett.

Tehát az tény, hogy Magyarország kifejezetten szigorúan szabályozza a művi meddővé tételt. És az is tény, hogy a bennünket megkereső olvasónknak nem azt kommunikálták a férje aláírása kapcsán, hogy ezzel ők egy tájékoztatási kötelezettséget oldanak meg, hanem azt, hogy a férje beleegyezése kell a műtéthez. Ez a két dolog szerintem erősen összefügg: 

maguk az orvosok sincsenek tisztában azzal, hogy mit kérhetnek és mit nem egy ilyen műtét kapcsán a pácienstől. És mivel már mindenki internalizálta, hogy ez a műtét egy „fentről” nem támogatott dolog, inkább aláíratnak még egy papírt, csak nehogy gond legyen.

Csakhogy ez az érintettek oldaláról nagyon nagy gond, mert minden olyan nő, akinek hibás kommunikáció mellett az orra alá tolják a szóban forgó papírt, a saját teste feletti rendelkezési jog látszólagos csökkenését éli majd meg. És senki nem akar olyan világban élni, ahol felnőtt emberként nem dönthet a saját testéről.