Az, hogy egy nő bármire képes, ma már nem számít forradalmi gondolatnak. Az azonban, hogy egy férfi is, annál inkább. Vannak ugyanis bizonyos szakmák – mint például a szülésznő vagy a védőnő –, amelyeknek már az elnevezése is arra utal, hogy az adott munkakört betöltő személy bizonyosan nőnemű. Márpedig ahogy egy nő is lehet karosszérialakatos vagy villanyszerelő, úgy egy férfi is lehet műkörmös vagy dúla.

Új sorozatunkban visszatekintünk az elmúlt tíz évünkre, hogy lássuk, mi minden történt azóta, amióta a WMN is jelen van online térben. Szeretnénk, ha témánként is tisztább lenne a kép arról, hogy melyek voltak a legfontosabb ügyek, amelyekért már egy évtizede kiállunk. Abban bízunk, hogy a tizedik születésnapunkon, a WMN Fesztiválon együtt is megbeszélhetjük közös dolgainkat.

„Minden mérkőzésen úgy játssz, mintha olimpiai döntőt játszanál” – mondták számtalanszor a szülei a pontosan húsz éve elhunyt egykori kézilabdázónak, Kulcsár Anitának, vagy ahogy sokan hívták, Kulcsinak. A szülői útmutatásnak köszönhetően, világklasszis sportoló lett a mindenki által kedvelt lányból – de az ígéretesen induló karriernek húsz éve egy tragikus autóbaleset vetett véget.

Noha mindent magának köszönhet, hiszi, hogy a közösség nélkül nem tartana ma itt: ernyőként gyűlt köré rengeteg ember, akik elhitték róla, és elhitették vele is, hogy sokra hivatott.

Nyilasi Tiborról szinte lehetetlen pályaösszegző cikket írni, hiszen annyira gazdag volt a játékosmúltja, ám a jelenje sem mondható unalmasnak.

Egyre többet vagyunk egyedül, és ez a társas készségeinkre, az épített környezetünkre, a szokásainkra, a valóságészlelésünkre is kihat. Na meg a politikára, ami egyre groteszkebbé válik.