Ma már nagyon cringe azt mondani, hogy cringe! – Útmutató a TikTok-nyelv (és a kamaszok) megértéséhez

–

Minden generációnak megvannak a maga szlengjei, az elmúlt húsz évben pedig a digitális nyelv kapcsán ‒ az SMS-nyelvtől a közösségi média által teremtett és átvett kifejezésekig ‒, talán jóval több külső hatás érte az írásbeli és szóbeli nyelvhasználatot, mint valaha. A TikTokot persze nem csupán a legfiatalabb közösségi médián jelenlévő nemzedék használja, de mégis elsősorban az ő platformjuknak számít, és ők formálják leginkább az ott alakuló trendeket.

Az egyik kedvenc TikTok-szófordulatomnak – amit az elmúlt két hétben összeszedtem magamnak ‒, kifejezetten vicces története van, és jól példázza, hogy mára elég egy videó, egyetlen gondolat az éterben, és jön egy hullám, amely kialakít egy világszinten értelmezhető új kifejezést.

Több videóban hallottam, ahogy emberek úgy utalgatnak a szeretett személyre, hogy „my Roman Empire” – azaz az „én Római Birodalmam”. Imádom a metaforákat, gondoltam, biztos valami szép, brit irodalmi kifejezés, talán Shakespeare korából, amivel még sohasem találkoztam eddig. Gyorsan rá is írtam kedvenc angoltanáromra, aki általában mindenféle hasonló érdekességről szinte azonnal tudomást szerez. Ő viszont még sohasem hallotta ezt a szófordulatot. Percek alatt ki is derült, hogy amit a TikTokon találsz, annak az eredetét is ott érdemes keresni: mint megtudtam,

a kifejezés egy, a platformon kezdeményezett trendből eredt, amely során férfiakat kérdeztek meg, milyen dolgokra gondolnak sokszor a hétköznapokban. Ezek egyike pedig – dobpergés, tapsvihar, leesett állak sora – a Római Birodalom.

Ha információim helyesek, a „Római Birodalom” egyébként nemcsak a szeretett személyre használható, de mindenre, amire egy nap alatt több alkalommal is gondolsz. A kedvenc habos kávédtól a rajongásod tárgyán át a közelgő nyaralásig. Valljuk be, ez a kedves szókép igazán ötletes, kreatív, és szinte költői tömörítés a sokat kritizált TikTok-generáció tollából. A magam részéről: megvettem kilóra azonnal.

A tanár-diák kommunikációba is érdemes beépíteni a legfontosabb jellemzőket

Dr. Keszy-Harmath Dániel Lóránd 17 éve tanít középiskolában, a doktori disszertációja pedig a közösségi platformokon jelenlévő tanár-diák kommunikáción és ennek hatásain alapult. Dániel 2009 és 2018 között vizsgálta a kérdést: a kutatás kezdetekor a Facebook volt a fő terep a fiatalok számára, időközben aztán átvette a helyét az Instagram, mára pedig már egyértelműen a TikTok a legnépszerűbb platform a Z generációs (és szép lassan az alfa generációs) felhasználók között.

„A kutatás indulásakor még nem volt teljesen természetes, hogy az osztály és a tanár online is kommunikálnak egymással. Mára, ha kapok egy új osztályt, az első, hogy megbeszéljük: Messenger-csoportot, Facebook-csoportot vagy más platformot választunk-e közös nevezőnek. A tanítás hagyományos útjait abszolút segíti, ha az ember nyitott ezekre a lehetőségekre amellett, hogy nyelvészeti szempontból nézve egyértelmű: az udvariassági szabályok vagy a retorika, a stílus teljesen más formát is felvehet, mint az élőbeszédben” – mondja Dániel.

Ő úgy gondolja, bizonyos nagyon hangsúlyos jellemzőket nem érdemes rossz szemmel nézni, mert azzal senki sincs előrébb: inkább érdemes ezeket beépíteni a tanításba. Például a most középiskolás diákok számára már nagyon egyértelmű a képszerű, emojikkal való kommunikáció, sok mindent fejeznek ki szavak nélkül, szimbólumokkal, ez egyszerűen az életük része.

„Szoktam verscímeket emojival megadni, vagy őket kérem erre, hiszen maga a képszerű tömörítés is egyfajta kreatív feladat, amihez szükséges a szöveg értelmezése. De van olyan kollégám, aki például az órák vagy a dolgozatok végén biztatja őket arra, hogy különféle emojikkal jelöljék, hogy ment nekik, milyen érzéseket váltott ki belőlük az adott feladat” – fűzi hozzá Dániel.

Ahogy ő mondja, a tanulók többsége tisztában van vele, milyen kifejezéseket érdemes órán használni, hogy a tanár számára is egyértelmű legyen, illetve mi jelenti a fiatalok közti nyelvhasználat részét.

„Az iskolai környezetben ezek a generációs különbségek kevésbé domborulnak ki. Egyébként is azt látom, ma a tanulóknak nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy a tanár milyen platformon van fent, vagy képben van-e a legmodernebb trendekkel a közösségi médiában. Hozzájuk a humor, a megértés, a demokratikusabb hozzáállás visz közelebb” – osztja meg tapasztalatait Dániel.

Ezzel együtt az elmúlt több mint másfél évtizedben számára is kézzelfogható a változás: hogy egyre rövidebb, tömörebb és több impulzust magában foglaló kommunikációs eszközökkel kell felvenni a versenyt a tanórákon.

A vizuális megerősítés szüksége mára egyre egyértelműbb és mindinkább pótolhatatlan igény a tanulók részéről: azt tudják megérteni igazán, amihez társul valamiféle képi megjelenítés. A figyelmüket pedig ingerek sorával lehet igazán megragadni és lekötni is.

Amikor egy családban éltek, de külön nyelven beszéltek

Az elmúlt hónapokban, hetekben mozaikszavak és hunglish-kifejezések tömkelegével találkoztam az online térben, és főleg a TikTok bugyraiban, illetve a fiatalabb ismerősök, rokonok körében az élőbeszéd során is (a gyerekeim még kicsik ehhez, ezért a velük való vicces sztorik még váratnak magukra). Így feltettem a kérdést egy szülői csoportban: Ki milyen, egyértelműen az online térből érkezett új szóvirágot tanult a gyerekétől? Vagy mi az, amit képtelen értelmezni a kiskamasz, kamaszgyereke szótárában?  

A poszt szerintem a nap legnépszerűbb kiírása lett: 100 kommentnél abbahagytam a számolást, pedig nem ott lett vége a közlésáradatnak, amiben 30-as, 40-es fiatal (ugye hogy az?) emberek osztották meg egymással csodálkozva a legújabb felfedezéseiket, és hálálkodtak bőszen, amikor valaki végre normálisan körbe tudta írni, miről is van szó egy-egy kifejezés kapcsán.

Ennek köszönhetően többek között ráébredtünk arra, shippelni két színészt vagy fiktív sorozatszereplőt azt jelenti: szurkolsz nekik, hogy összejöjjenek. Ezzel együtt soha ne feledd, az ismert párokat vagy „shippelnivaló” kedvenceket ma már felesleges az egész nevükön emlegetni: érdemes egyszerű mozaikszót alkotni belőlük. Mint Tayvis (Taylor Swift és Travis Kelce), Lukola (Luke Newton és Nicola Coughlan) vagy Jelena (Justin Bieber és Selena Gomez egyszer régen).

Szintén gyakran használt szó – és 2023-ban az Oxford szótár is az év szavának választotta – a rizz kifejezés, ami a karizmát hivatott képviselni, és olyan személyre, szövegre utal, amely magára vonja a figyelmet, azaz eléggé menő. Ha valaki smash a gyerek szerint, akkor az nagyon bejön neki, ha pedig creepy, akkor biztosan nem. 

Viszont, ha „sigmának” érzi magát, vagy „sigma” arcot vág, akkor örülhetsz: hiszen épp egy magabiztos kölyköt csodálsz, aki elégedett az adott helyzettel. (Az ehhez társuló pontos arckifejezést egyébként egy kedves kiskamasz képpel is illusztrálta a hitetlenkedő anyukacsoportnak.) 

Maga a trend egyébként állítólag az Amerikai pszichó című kultfilmből származik a Patrick Bateman főhőst játszó színésztől, Christian Bale-től, akinek arckifejezéséből hamar mém lett, és sokan igyekeztek utánozni a mimikáját.  

Folytassam, ugye?

A posztom alatt, sokaknak volt nagy felismerés: ha egy videó úgy kezdődik, hogy POV, az annyit tesz „point of view”, azaz egy bizonyos nézőpontot helyez előtérbe.

Ha a kamasz rád legyint, hogy „mínusz aura”, akkor bizony valamit épp bénán csináltál, ha viszont kaptál egy „glow upot”, akkor sokkal jobban nézel ki, mint előtte valaha. A „vibe check” során pedig ellenőrzi a hangulatodat, hátha nem érdemes ma bármit is kérnie tőled.

Ha az információdömping végén annak is örülnél esetleg, amit már egy ideje tudsz, szólok: vannak dolgok, amiket épphogy elfelejtened kell. Amennyiben például tisztában vagy vele, mit fed a cringe (kínos, gáz), jobb most azonnal túllépned rajta. Ezt a szót használni ugyanis már egyenlő az eredeti jelentésével: vérciki, ezért inkább ki se ejtsd a szádon. 

A Z és az alfa generáció szerencsére már sokkal nyitottabb, mint bármelyik nemzedék valaha: így nemcsak red és green flageket osztogat a közösségi médiában (azaz cikinek vagy pozitívnak ítél valami jelenséget), hanem beige (bézs) flaget is ad – szintén egy TikTok-trendnek köszönhetően. Bár a bézszászló jelentése némi átalakuláson ment át a létezése elmúlt körülbelül egy évében, mára talán legjobban a semlegesség kifejezésével írható le tömören és röviden.

Emellett a kedvenc GenZ fiataljaink (ejtsd: dzsenzí és véletlenül se Z generációt mondj!) pedig már nem csupán a beszélt, de a gesztusnyelv tekintetében is megkezdték a maguk forradalmát:

hiszen a szívet, vagy a telefonálást sem úgy mutatják, mint mi, megboldogult Y-onok. Nem formáznak „kagylót” a kis- és hüvelykujjukkal, hanem a tenyerüket használják mobil gyanánt, vagy koppintanak rajta. 

Az ő nyelvi tudatosságuk a mi felelősségünk is

A mondhatni, szubkultúraként működő külön nyelvnek persze nem kizárólag vicces, izgalmas vagy az idősebbek számára érthetetlen vonásai vannak. Beszélni kell azokról a negatívumokról is, amelyek kihatnak például a hagyományos írásbeli kommunikációra: nem azért, mert jólesik panaszkodni, vagy mert minden generációnak kijár a „mai fiatalok” fölötti sajnálkozó sóhajtozás. Hanem mert az ő nyelvi tudatosságuk a mi felelősségünk elsősorban. Egyszerűen segíteni kell szétválasztani a különböző platformokat a nyelvi kifejezés szempontjából is, és felhívni a figyelmet arra: nem ugyanaz a keretrendszer működik mindenhol.

„Nagyon érezhető a Messenger hatása a helyesírás terén: mivel ott szinte mindegy, hogyan írjuk az üzeneteket, rengeteg a dolgozatokban a kisbetűvel kezdődő mondat. A központozás szintén egyre nagyobb kihívás a tanulóknak, mint ahogy a rövidítések mellőzése is a folyó szövegben. Viszonylag új tapasztalat, de már többször előfordult, hogy a nyomtatott szövegekben nehezükre esik a dőlt, félkövér betűk megkülönböztetése” – sorolja a példákat Dániel.

Hozzáteszi: a diákokat mára külön meg kell tanítani arra, hogy az órai vázlatban úgy rövidítenek, ahogy nekik megfelel, de például az írásbeli érettségin ki kell írni teljességében a szavakat, mert különben a helyesírás kapcsán pontot vesztenek (és mert egyszerűen magyarul így írjuk). 

Ezeket a kérdéseket pedig nem csak az iskola feladata tisztázni: a szülőnek is fontos mintát adni és állást foglalni benne. Mindig jönnek olyan vélemények, félelmek, hogy eltűnik a nyelvünk, túl erős a digitális hatás, túl sok az angolból átvett szó. Bizonyára a nyelvművelőknek, nyelvész szakembereknek több feladat jut, mint korábban bármikor, de közben jó tudatosítani:

mégiscsak trendekről beszélünk, amelyek jönnek-mennek, alakulnak, eltűnnek vagy éppen sátrat vernek, és valahogyan „belemagyarosodnak” a nyelvbe.

Legyünk nyitottak és kíváncsiak, mert biztosan így tudjuk jól megismerni a kontextust, amelyben a gyerekeink, unokaöccseink és unokahúgaink, kistesóink és unokáink mozognak nap mint nap. Miközben vállaljuk fel a felelősségét annak, hogy mi magunk mutathatjuk meg nekik a magyar nyelv olyan szegleteit, amelyek függetlenek minden YouTube- és TikTok-trendtől: és ami egyszerre őrződik meg és formálódik át nemzedékről nemzedékre szállva.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Galina Zhigalova

Széles-Horváth Anna