Ha a biztonsági övét bekötöd, bukósisakot miért nem teszel a fejére?
Nem gondolom, hogy a többség valaha is elgondolkodott azon, bekösse-e a gyereke biztonsági övét az autóban, vagy sem. A biciklin viselt bukósisak már kevésbé egyértelműen meghozott döntés: hazánkban a gyerekek esetében (sem) magától értetődő, miközben súlyos balesetektől védhet meg. Olyanoktól, amelyek akár a legegyszerűbbnek tűnő szakaszokon is bekövetkezhetnek: elég egy hirtelen mozdulat, ijedség, egy rosszul közlekedő autós, a betonon landolás. Sajnos létező jelenség, hogy nagyobb gyerekek körében már ciki a bukósisak, miközben jó hír: a 2025-ben esedékes KRESZ-módosítás a tervek szerint külön ki fog térni a bukósisakkérdésre. Mi a helyzet más országokban, és miért lenne fontos, hogy tényleg a közlekedés természetes része legyen a bukósisak viselése? Széles-Horváth Anna írása.
–
Nemrég meglepődve hallottam tízéves gyerekektől, hogy inkább nem mennek biciklivel az iskolába, hanem gyalogolnak, mert bár ők nemcsak kényszerből hordják a bukósisakot, hanem pontosan tudják, miért szükséges, megjegyzéseket kapnak rá: felsőben ez már elég ciki dolog. Tudjuk, hogy kiskamasz- és kamaszkorban sok kötelezettség válik cikivé, ez nem olyan nagy újság: mégis, ha KRESZ-előíráshoz lenne kötve a kérdés, nemcsak a gyerekek, de a szülők sem tudnának legyinteni rá. Az pedig, hogy a gyerek fején ott legyen a bukósisak, kisgyerekkorban még biztosan elsősorban a szülő hozzáállásától függ.
Utóbbira szerencsére az előzetes hírek szerint, nem kell olyan sokat várni. A 2025-re elkészülő változtatások alapján ugyanis az illetékesek az erről szóló háttérbeszélgetésen idén augusztusban megfogalmazták,
nagy a valószínűsége: a KRESZ ezután kötelezővé teheti majd 14 éves korig a bukósisak viselését a kerékpáron.
A változásokkal kapcsolatos anyagot a tervek szerint március 31-ig készítik el, és ezután nyújtják be a kormányjavaslatként az Országgyűlés elé. Az Építési és Közlekedési Minisztérium a kérdésemre, hogy valóban várható-e ez a módosítás a közeljövőben, szeptember 17-én a következő választ adta:
„A kerékpárral közlekedők fokozottabb védelme érdekében – más szabályok megváltoztatása mellett – a szakmai munka és egyeztetések során felmerült, hogy a kerékpáros bukósisakot kötelezővé tennénk a 14 éves kor alattiak számára, felmenő rendszerben, azaz a mostani gyermekeknek későbbi életkorukban is előírnánk a sisak jelentette védelmet. Szeretnénk kiemelni, hogy a kérdésben még egyeztetésben vagyunk a kerékpáros szakmai, sport és érdekvédelmi szervezetekkel, de széleskörű társadalmi egyeztetést is le fogunk folytatni mielőtt végleges döntés születik. A célunk, hogy a gyermekek védelme mindenképpen biztosított legyen” – szólt a minisztériumi tájékoztatás.
A jövő fontos fejlesztése lehet az „összecsukható” bukósisak
A bukósisak, bármennyire sem kezeljük egyértelmű eszközként a közlekedésben, elég régi találmány: az első próbálkozások a fejsérülések számának csökkentésére az 1880-as évekre nyúlnak vissza – derül ki Randy Swart, a Bicycle Helmet Safety Institute igazgatójának a kerékpársisakok történetét felölelő cikkéből. Ahogy ő írja, az egyre növekvő ütközések hívták elő az igényt az első sisakokra, miközben ezek még közel sem védtek biztonságosan, inkább csak mérsékelték a sérülések mértékét. A XX. század elején persze még kevés autó járt az utakon, a kerékpárversenyzők ennek ellenére ekkoriban elkezdtek sisakot viselni. A dizájn egyre komfortosabbá, a kialakítás pedig egyre biztonságosabbá vált az évtizedek során. Randy Swart arra is felhívja a figyelmet, hogy bár a bukósisakok anyaga, bélése sokat alakult a XX. században, igazán nagy fordulatot jelentett az 1980-as évek elején, amikor a Bell cég bemutatta a csecsemő- és kisgyermek-bukósisakot.
Az ötletet abból a saját tervezésű prototípusból merítette, amelyet gyerekorvosok kérésére készítettek, hogy megvédje a gyermekfejet a műtétek után.
1986-ban aztán egy Jim Gentes nevű tervező létrehozta a felnőttek számára megálmodott könnyebb súlyú bukósisakot, amely hatalmas sikert aratott: itt már nemcsak versenyzők vásároltak, de azok is, akik megengedhették maguknak a még jelentősnek számító kiadást. Mára számos színben, alakban, férfiakra, nőkre, gyerekeknek korosztályra szabva válogathatunk a bukósisakok között elérhető áron.
A viselése mégsem kifejezetten népszerű dolog: ennek oka pedig elég prózai. Valószínűleg senki sem szereti magával cipelni őket. Ahogy a Wall Street Journal cikke írja, a jövő egyik fontos fejlesztése lehet a hordozható, „összecsukható” sisakok kialakítása.
Bukósisak-szabályozás Európa-szerte
Kíváncsi voltam, hogyan állnak a bukósisakkérdéshez szerte a világban, ezért külföldön hosszabb ideje élő magyarokat kérdeztem a más országbeli szabályokról, szokásokról. Ezek között akadt jóval negatívabb tapasztalat is, mint ami hazánkban jellemző, de jól kialakított, működő rendszerek is, amelyek már egészen kisgyerekkortól ügyelnek a szabályozásra, és igyekeznek a biciklizés természetes részeként bevezetni a bukósisak-használatot. „Hollandiában sajnos az emberek legnagyobb része nem hord sisakot, de ami még nagyobb baj, a babákra is ritkán adnak a biciklis ülésben. A mi sulinkba több mint 200 gyerek jár, de a sajátomon kívül még senkit nem láttam bukóban jönni a biciklin. Őt még annyira nem zavarja, mit mondanak mások, de beszélünk is róla, hogy inkább egy gyerek, aki cikiz, mint egy életre szóló agysérülés vagy még annál is rosszabb” – mondja Réka.
Csehországban más a helyzet: 18 éves korig kötelező a bukósisak a biciklin.
„A csehek egyébként is nagyon sportosak, sokat költenek sportöltözetre. Sokszor még a városban is úgy néznek ki, mintha túrázni mennének, a felnőtt bicajosok pedig mintha egyenesen a Tour de France-on lennének. Sisak szinte mindenkin van: gyereken, felnőttön, bicajon, rolleren, futóbicajon ülve. Amúgy a csehek szeretnek veszélybe kerülni, imádják minden sportnak az extrémebb változatát, viszont ők tényleg mindig biztonságosan beöltöznek hozzá” – meséli Rita, aki nagyon örül neki, hogy hasonló a gondolkodás abban a környezetben, ahol a gyerekei felnőnek.
Svédországban 15 éves korig kötelező a bukósisak, míg Dániában nincs hasonló szabály, mégis mindenki hordja.
„A suliból rendszeresen viszik őket hosszabb-rövidebb biciklis utakra, hogy az is biztonságosan tudjon vele közlekedni, akinek a családjában ez nem prioritás. A helyi Facebook-csoportokban pedig minden ősszel felhívják a figyelmet a reggeli látási, láthatósági viszonyokra” – meséli Bogi.
Spanyolországban 16 év alatt kötelező a sisak, 16 év felett csak ha városon kívül biciklizik valaki vagy biciklis futároknak. „A gyakorlatban ritkán látok bukósisak nélkül felnőtteket: Barcelona legnagyobb részén nagyon jól ki vannak építve a bicikliutak, és óriási a forgalmuk, tényleg jól jön a sisak” – magyarázza Kata, aki egy másik jó szokásra is felhívja a figyelmet: a bicibuszra.
Hasonló kezdeményezés hazánkban is létezik: ennek keretében a gyerekek szervezett módon, csoportosan, előre meghatározott útvonalon és időpontban biciklivel, rollerrel mennek iskolába, felnőtt kísérettel, és bárhol lehet csatlakozni a menethez. Együtt betartani a szabályokat és bukósisakot viselni pedig biztosan nem ciki.
Akad, ahol vizsgázni kell a biciklis közlekedéshez
Németországban és Ausztriában még komolyabban veszik a kérdést: a gyerekeknek vizsgát kell tenniük ahhoz, hogy biciklivel közlekedhessenek az utakon – felnőtt társaságában is.
„Ausztriában negyedik osztályos kortól, illetve betöltött 9. évtől járhatnak biciklivel, de ezt megelőzi egy vizsga az iskolában, az pedig alapfeltétel, hogy bukósisakot hordanak (Ausztriában egyébként 12 éves korig gyerekülésben is kötelező a sisak). Az iskolában közlekedési órán megtanulják a táblákat és a szabályokat, illetve hogy milyen jogaik és kötelességeik vannak a közlekedésben, vagy miképpen tudnak reagálni veszélyes helyzetekben” – meséli Uschi.
A vizsgát a rendőrség szervezi, általában az iskola környezetében kijelölnek egy útszakaszt, ahol különböző feladatokat kell teljesíteni, táblákat felismerni. Aki leteszi a vizsgát, az 12 éves kortól közlekedhet egyedül kerékpárral – teszi hozzá az Ausztriában élő édesanya.
„Németországban felnőtt felügyelettel közlekedhetnek biciklivel a gyerekek, de csak a járdán. Nyolc–tíz éves kor között vizsgáznak, és ezután ajánlott csak az egyedüli kerékpáros közlekedés. A bukósisak egyébként nem kötelező sem gyereknek, sem felnőttnek, viszont az oktatásnak hála a gyerekek megtanulják és megértik ennek szükségességét” – fejti ki Eszter, akinek környezetében a gyerekek nyolcvan százaléka kérdés nélkül viseli a bukósisakot, és a 2021-es ide vonatkozó statisztika is körülbelül ezt az arányt mutatja. Az egyébként tartományoktól függ, hogy harmadik vagy negyedik osztályban teszik le a gyerekek a vizsgát.
„A mi iskolánkba kijönnek kisbusszal, akadálypályákkal a vizsgáztatók, és két napig gyakorolnak a gyerekek: KRESZ-táblákat tanulnak, rámpán haladnak át, két gerenda között fordulnak és egyéb helyzeteket gyakorolnak, amelyek a közlekedésben felmerülhetnek, és fontos, hogy ne ijedjenek meg tőlük. Majd a második nap végén vizsgáznak” – foglalja össze az édesanya. Aki nem tud biciklizni, az rollerrel végzi el a feladatokat, és azzal ad számot a közlekedésbiztonsági tudásáról.
A bukósisak valóban életet menthet
És hogy miért annyira lényeges a sisak, akkor is, ha a gyerek óvatos, jól tudja a szabályokat és bízunk abban, hogy jól közlekedik? Mert a baj bármikor megtörténhet, és sokszor nem rajta múlik, hogyan alakulnak a körülmények, vagy milyen hibát követ el valaki más az utakon.
„Engem 14 évesen gázolt el az autó csendes, kertes házi övezetben. Ha lett volna rajtam bukó, nem lett volna koponyacsontfali repedésem. Két hetet töltöttem kórházban, fél évig nem sportolhattam vérömleny miatt, és még így is szerencsésen megúsztam – meséli Júlia, aki számára emiatt sem kérdés, hogy a gyerekeit hogyan engedi közlekedni. – A nagyobb gyerekem vett már be úgy lejtőn kanyart, hogy a kőalagút oldalába érkezett: így a bukója karcolódott csak” – teszi hozzá.
Beszéltem olyan – bukósisakhoz kezdetektől ragaszkodó – édesanyával is, akinek gyerekkorában egy osztálytársa szenvedett balesetet biciklivel és szerencsétlen módon éppen a járdaszegélybe ütötte be a fejét. Hetekig kómában volt és évekig tartott míg újratanult beszélni és járni: ezek az emlékek pedig erősen meghatározzák, miképpen áll a biciklis közlekedéshez az ember.
Persze ahogy korábban utaltam rá, eljön az a kor, amikor sok alapvetés cikivé válik, és a kortársak véleménye kerül előtérbe. A kérdésem kapcsán egy család például azt mesélte: a kamasz éppen amiatt hagyta abba a biciklis közlekedést, mert a szülők nem engedtek a bukósisakból, ő viszont cikinek vélte. Mégis talán kevésbé lenne jellemző, hogy a bukósisak a kínos kategóriába tartozzon, ha a szabályozás és a mindennapi oktatás, valamint otthoni párbeszéd részévé válna már az első kismotortól és biciklis üléstől kezdve a tény: a biztonságos közlekedés része, ha az ember a biciklin bukósisakot visel.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Westend61