A kamaszkor egyre korábban köszönt be, majd nem akar véget érni

–

A New York Times korábbi, a témában írt cikke felhívja a figyelmet arra, hogy a kutatók a 80-as évek vége óta foglalkoznak azzal: miért és hogyan módosul a kislányok biológiai érésének kezdete és üteme. A változás egyre látványosabb formákat ölt: a mellek növekedése és a menstruáció egyre többször kezdődik 7-9 éves kor körül, miközben pszichésen sok kislány még évekre van a prepubertás kortól.

Ahogy arra dr. Marcia Herman-Giddens, az Észak-karolinai Egyetem adjunktusa a 90-es évek végén publikált, 17 ezer lány vizsgálatán alapuló tanulmányában felhívta a figyelmet: az 1990-es évek közepén átlagosan 10 éves kor körül kezdtek megjelenni a pubertás első jelei – például a mellek fejlődése –, ami már akkor is egy évvel korábbinak számított, mint az előzetes tapasztalatok.

A tanulmány vízválasztónak bizonyult a pubertás orvosi felfogásában. Az azóta eltelt évtizedek vizsgálatai ugyanis több tucat országban megerősítették, hogy a lányok pubertáskora az 1970-es évek óta évtizedenként körülbelül három hónappal előbb köszöntött be. (Hasonló tendenciát figyeltek meg, bár kevésbé szélsőséges módon, a fiúknál is.) 

Az amerikai kutatók a jelenség kapcsán erős összefüggést láttak az elhízás elterjedésével, ami azóta be is bizonyosodott: a gyerekkorukban túlsúllyal küszködők általában korábban kezdenek menstruálni. Ennek okára 2021-ben mutattak rá brit kutatók: a leptin, a zsírsejtek által kibocsátott hormon, hat az agy szexuális fejlődést szabályozó részére.

Érdekes, hogy a Marcia Herman-Giddens vizsgálatával egy időben zajló dán kutatások nem hoztak hasonló eredményeket: a dán gyerekek körében a pubertás kezdetének ideje nem módosult. Akkor még. Később azonban itt is elkezdődött a változás, pedig az átlagos testtömegindex nem emelkedett. Ebből pedig egyértelművé vált, hogy nem lehet kizárólag a túlsúllyal összekapcsolni a kamaszkor mind korábbi beköszöntét.

Számos tényező összjátéka az egyre korábban érkező pubertás

A következő évtizedben egyre nőtt a korai pubertás iránti tudományos érdeklődés Koppenhágában. 2009-ben elkészült az a dán tanulmány, amely szerint az emlőfejlődés átlagos életkora itt is egy évvel előbbre tolódott, a menstruáció pedig átlagosan négy hónappal korábban köszöntött be, mint azt megelőzően. A kutatást végző dr. Juul hangsúlyozta: a leginkább figyelemreméltó tény a markáns változás mellett a gyorsaság, amellyel az egész végbement.

Ő a kemikáliák hormonrendszerre gyakorolt hatásának jelentőségét hangsúlyozta.

Emellett bebizonyosodott, hogy a stressz is jelentősen befolyásolja a folyamatot, így például azoknál a lányoknál is előbb köszöntött be a pubertáskor, akik gyerekkorukban szexuális zaklatás áldozatai voltak, vagy akiknek a szülei hangulati zavarokkal küszködtek. 

„Az életmódbeli tényezők, például a fizikai aktivitás hiánya, szintén összefüggésbe hozható a pubertás kezdetének változásával” – olvasható a New York Times cikkében, amely felhívja a figyelmet arra is: a pandémia idején emelkedett a korai pubertással orvoshoz fordulók száma.

Fontos kérdés, hogy szükséges-e módosítani a korhatáron. A szakemberek azonban egyelőre tartanak attól, hogy „új normálist” határozzanak meg, mivel az veszélyeztetné azok kiszűrését, akiknek valamilyen ritka hormonális betegségük van, amelynek egyik tünete lehet a 8-9 éves kor alatt jelentkező menzesz.

A vonalak mára szaggatottá váltak

Mondhatnánk, a világ változik, az ember alkalmazkodik, vegyük tudomásul a tényt, hogy előbb kezdődik a kiskamasz- vagy kamaszkor, és éljük így az életet! Csakhogy a pszichénk nem fog tudni gyorsan adaptálódni a biológiai változásokhoz, ez pedig nagyban megnehezítheti a személyiségfejlődés hagyományos szakaszainak megélését.

„A határvonalak nemcsak elmozdultak, de szaggatottá is váltak: semmit sem lehet már igazán határozottan kijelenteni, ha a pubertás kezdetéről, lefolyásáról vagy végéről beszélünk. Freud szerint még 14 éves kortól 18 éves korig tartottak a tinédzserévek: ma már látjuk, a személyiség ilyen formán semmiképp sem behatárolható, pszichés értelemben ezért nehéz hasonló kategóriákban gondolkodni – kezdi Víg Sára gyermekpszichológus.

– Természetesen a férfiak is ki vannak téve a hormonrendszert befolyásoló hatásoknak, látjuk a felnőttkori termékenységmutatók romlását náluk is, de tény, a nők hormonrendszerére a világban lévő változások jóval erősebben hatnak. Elképesztő módon nőtt például az endometriózissal küzdő nők száma az elmúlt években.”

Minden felborult

Egy gyereknek nehéz megélnie, hogy a pubertás biológiai jeleit kezdi érzékelni magán, miközben pszichésen még abszolút gyerek. A helyzet persze fordítva is fennállhat: a másodlagos jellegeknek még hírük sincsen, de a tízéves már úgy viselkedik, mint egy tinédzser, és a lelkében a kamaszkorhoz hasonló függetlenségi harcok dúlnak.

Mi lehet az oka ennek a kétoldalú, nem csak biológiai jellegű változásnak?

„Az első tényező, ami pszichés értelemben gyorsíthatja a kamaszodást, nem más, mint az idegrendszer újszerű igénybevétele. A hatalmas ingermennyiség, az unatkozás és a tényleges semmittevés hiánya erőteljesen beleszól a személyiségfejlődés folyamatába.

Az idegrendszert érő hatások a hormonrendszeren is megmutatkoznak: így máris elérkezünk a biológiai változások egyik miértéjéhez is” – fejti ki Víg Sára.

A szakember szerint a helyzetet nehezíti, hogy valójában nem egyszerűen előrébb következnek be bizonyos dolgok, hanem összekuszálódtak a dolgok: egyes folyamatok jóval előbb, mások jóval később történnek. És ez teremti meg a valódi káoszt. Na, meg az a tény, hogy míg régen a társadalmi, technikai, illetve a tudomány által életre hívott változások évtizedek alatt zajlottak le, ma egy-két év alatt történnek: így pedig lehetetlen adaptálódni hozzájuk. 

Nincs idő és tér identitást találni

Az idő hiánya, az említett „semmittevés” eltűnése (ami a plafon és nem a telefon bámulását jelentené) azért nagy probléma, mert az idegrendszernek a fejlődéshez szüksége van hasonló üresjáratokra.

Csakúgy, mint a pszichének, amely ilyenkor tudná kihangosítani a kérdéseit, és a magukkal, valamint a kortársakkal – személyesen – töltött idő segíthetne a tinédzsereknek a válaszokat megtalálni.

„Nincs idő szociális értelemben megtalálni a helyet a világban. Miközben a függetlenség iránti vágy, a kamaszos dac, a mellek növekedése vagy az éjszakai magömlés jóval előbb beköszönt, az identitás megtalálására való igény, a felelősségvállalásra való képesség kibontakozása elhúzódik, egyszerűen, mert módosultak a társadalmi elvárások” – magyarázza a pszichológus.

Nem csak a kamaszkor eleje módosult, a vége is kitolódott. „Ennek van érthető része: akadnak ötéves iskolák, lehet külföldön tölteni egy évet a középiskola alatt, után, amivel az iskolás lét és a kamaszkor is elhúzódik kicsit – ezzel nincsen semmi baj.

A gondot inkább abban látom, hogy a kamaszkor fő feladatának végrehajtása nyúlik el, sokszor nemcsak a húszas, de a harmincas, negyvenes évekig. Mégpedig az, hogy meg kell találnom az identitásomat, a céljaimat, az értékeimet, és ezek alapján el kell indulni egy irányba, illetve felelősséget kell vállalni a döntésekért” – fejti ki Víg Sára.

Hozzáteszi: ez nem azt jelenti, hogy 18 évesen végleg társat vagy szakmát kell választani. Lehet örülni a ténynek, hogy ma már egy életben többször fogalmazhatjuk meg saját magunkat, vagy akár élethosszig tanulhatunk. Ám minden korszakban kell lennie egy identitásnak, amit megtaláltunk: ezt elodázni tulajdonképpen az életkorral együtt járó pszichés fejlődés elodázását jelenti. 

Mit tehetünk szülőként?

„A tanács egyszerre egyértelmű és nagyon nehéz: a szülő mindig a mintával ad a legtöbbet. Ha a kamasz azt látja, hogy jó dolog identitást – hivatást, párt, meggyőződést – választani, mert az élet így szerethető, boldog, akkor ösztönösen így tesz majd ő is. Ha azonban azzal szembesül, hogy rossz bejárni egy munkahelyre, szenvedés a párkapcsolat, akkor arra jut: érdemes minél messzebbre tolni a hasonló kötődéseket, és addig élvezni az életet ezek nélkül, amíg csak lehet” – hangsúlyozza a szakember.

Ő úgy látja, 26-28 éves kor körül van a választóvonal: aki addig nem lép, az egyre inkább beleragad a felnőttkori kamaszlétbe.

„A társadalmi elvárások változnak, ennek pedig a pozitív és negatív oldalát is meg kell látni. Van, ami nyilvánvalóan jó irányba fejlődött, például, hogy nincs kötelező formája az együttélésnek, vagy hogy szabadon lehet párt választani. Viszont észre kell venni azt is, ami nem jófele visz, és komoly problémákat okoz – mint az elmagányosodás, az örökgyerek-státusz, vagy a szülei gondozása és a gyerekei ellátása közé szorult szendvicsgeneráció terhei” – foglalja össze Víg Sára.

A korai pubertás tehát jóval összetettebb kérdés, mint a biológiai vagy pszichés változások mind korábbi megjelenése.

Széles-Horváth Anna