„Még nincs kultúrája a vetélés feldolgozásának” – 10 év mérföldkövei a perinatális veszteség területén

–

Minden negyedik várandósság veszteséggel végződik – ez azonban nemcsak az adott pár tragédiája, hanem egy olyan esemény, ami az egész családi rendszerre hatással lehet. Éppen ezért egyénileg – ha a környezetünkben van gyászoló – és társadalmilag is dolgunk van azzal, hogy az érintett családokat jól támogassuk ebben a nehéz életeseményben.

Bár egyre több szó esik ma már a perinatális veszteségről, ennek ellenére össztársadalmi szinten még mindig súlyos tabusítás övezi. Az elmúlt tíz évben azonban egyre intenzívebb törekvések jöttek létre arra, hogy ez megváltozzon.

2015: Megalakul a Babagenetika és színpadra viszik az Egyasszonyt

A SzuperWMN-díjra jelölt Sevcsik M. Anna történetébe három átsuhanó babát írtak, így a saját bőrén tapasztalta, mennyit számít a szakszerű segítség és az empatikus, emberséges jelenlét – nemcsak az egészségügyi rendszerben, hanem az ember közvetlen környezetében is.

Így először egy zárt Facebook-csoportot hozott létre, amellyel támogató közösséget nyújtott az érintetteknek – ebből pedig hamarosan kinőtte magát a Babagenetika Egyesület, amellyel már szakértők bevonása mellett, a perinatális veszteségben, valamint a nehezített gyerekvállalásban érintett nőknek, férfiaknak, családoknak kezdtek el segítséget (beleértve a lelki támogatást is) nyújtani, ingyen.

A Babagenetikához az érintettek mellett rövid idő alatt rengetegen csatlakoztak: védőnők, orvosok, genetikusok, pszichológusok – és azóta több ezer leendő szülőnek segítettek a családalapításban. Az egyesület pedig ma már végigkíséri a családtervezés minden állomását a fogantatást megelőző időszaktól a várandósságon át egészen a gyermek megszületését követő csecsemőkorig. Emellett hídként szolgál a magyar egészségügy, az állam és a családalapításról, illetve -bővítésről álmodozó közösségek számára.

Ugyanebben az évben mutatták be a Jurányi Inkubátorházban az Egyasszony című darabot Tenki Réka főszereplésével. Az előadás Péterfy-Novák Éva 2014-ben megjelent, azonos című könyvéből készült, amiben őszintén és velőt rázóan mesél többek közt lánya, Zsuzsi rövid életéről – aki egy teniszmeccsre siető nőgyógyász hibájából súlyosan fogyatékosan jött világra –, második gyereke elvesztéséről (a vele való várandósságot a 36. héten szakították meg), valamint bántalmazó házasságából való szabadulásáról is.

Az Orlai Produkciós Iroda és a Füge Produkció jóvoltából készült darab már a sajtóbemutatón hangos sikert aratott (én is ott voltam, emlékszem a kezdeti döbbent csendre és a fel-feltörő sírásra a nézőtéren), és a mai napig színpadon van – így már több százezer nézőhöz eljutott.

2016: Asszonyok álmában síró babák

Singer Magdolna gyásztanácsadónak, mentálhigiénés szakembernek – akit a gyász hazai szakértőjeként tartanak számon – még 2006-ban jelent meg az Asszonyok álmában síró babák című, úttörő könyve a Jaffa Kiadónál.

A kötet – amelyben mintegy harminc szülő meséli el fájdalmas történetét, majd a szenvedéstől a megbékélésig vezető útját a perinatális gyászban – a mai napig hiánypótló itthon.

Általa nemcsak az érintettek kaptak kapaszkodót, és élhetik meg a mai napig, hogy nincsenek egyedül, hanem a szélesebb közönségnek is átfogó betekintést nyújt arról, vajon mit él át, aki elveszíti a magzatát vagy újszülött kisbabáját. És arról is, mit tehetünk, ha a környezetünkben ilyen tragédia történik valakivel.

Singer Magdolna könyvének első kiadása ma már szinte fellelhetetlen. Új, bővített kiadása – immár a HVG Kiadó gondozásában – 2016-ban jelent meg, és a sorstársak, illetve a szakemberek mellett azoknak is szól, akik megtapasztalták, hogy az élet a tragédiák ellenére is szép.

Emellett Singer Magdolna kezdeményezésére és vezetésével indultak el a Vendégbabák gyászfeldolgozó csoportok (2006) – ami szintén úttörőnek számított. A Napfogyatkozás Egyesület elnökeként, annak égisze alatt pedig még 2013-ban Szimon Petra pszichológus, gyászkísérővel elindították a Támasznyújtas pre-és perinatális veszteség eseten továbbképzést, amely kifejezetten szülészeten dolgozóknak és segítő foglalkozásúaknak nyújt gyakorlati segítséget abban, hogyan lehet jól támogatni, kísérni az úton a párokat, akik sikertelen várandósságban érintettek. A mai napig működő akkreditált továbbképzésen az évek során már csaknem 1000 fő vett részt országos szinten, illetve a határon túl is. 

2019: Marge és a #nemtabuaveteles mozgalom

„Még nincs kultúrája a vetélés feldolgozásának” – nyilatkozta 2019-ben az ELLE magazinnak Mészáros Zsuzsanna, vagy ahogy sokan ismerik, Marge.

Ő volt az első itthon, aki ismert emberként a nyilvánosság előtt nyíltan és rendszeresen kezdett beszélni a saját habituális veszteségeiről, a #nemtabuavetélés mozgalom elindításával pedig arcot adott a sorstársainknak, és a véralvadászavar várandóssághoz kapcsolódó kivizsgálására is felhívta a figyelmet.

Zsuzsi sok helyen mesélt már a történetéről, arról azonban a vele készített interjúmban beszélt először, mi mindenre hatással lehet egy ilyen veszteség az ember életében – akár a karrierjére is. És bár őt énekesnőként évekre elnémította, azt mondja, minden vesztesége jobb emberré tette azáltal, hogy arra késztette, nézzen szembe önmagával és fejlődjön. A vele készült beszélgetést ITT olvashatod el.

Emellett a Babagenetika Egyesület ebben az évben indította az Emberi szemmel színesen interaktív online kiállítást, melynek az volt a célja, hogy felhívja a figyelmet: a könnyelmű ítéletek, vagy kéretlen tanácsok – „Jobb nem kézbe venni ilyenkor. Inkább meg se nézze” – helyett mennyire fontos lenne az empátiára, a megismerésre helyezni a hangsúlyt.

2020: Átsuhanó babák kiállítás és a Covidban érintett anyák segítése

 

 „Jöttem, láttam, átsuhantam, de a lelketekben itt maradtam…” – 2020-ban a Babagenetika Egyesület életre hívta az Átsuhanó babák kiállítást, mellyel a szervezetnek nemcsak az volt a célja, hogy segítséget nyújtson az érintett családok gyászfeldolgozásában, hanem a társadalmat is érzékenyíteni szerette volna a perinatális gyásszal és a gyászolók megfelelő támogatásával kapcsolatban.

A kiállításon, amelyet azóta is minden évben megrendeznek, az érintett családok és hozzátartozóik alkotásait mutatják be. A tárlat megnyitására minden évben október 15-e, a perinatális gyász világnapja apropójából kerül sor. Az Egyesület emellett 2020-ban a járványhelyzetre való tekintettel különös figyelmet fordított a kismamák hiteles tájékoztatására – mindezt releváns szakértők, többek közt Kemenesi Gábor virológus bevonásával.

2021: A Másállapotot a szülészetben tüntetést szervez

Ebben az évben a Másállapotot a szülészetben tüntetést szervezett, hogy felemeljék a hangjukat a szülészeti ellátás romló minősége és a rendszerszintű szülészeti erőszak ellen, egyszóval: a szülészeti ellátás pozitív változásáért. „A »NŐ a hangunk«️ országos megmozdulás célja felhívni a figyelmet arra, hogy miközben a szülés, születés minősége a rövid és hosszú távú egészség megőrzésében, az élet minőségében alapvető szerepet játszik, a magyarországi szülészeti ellátórendszer jelenlegi formájában csak keveseknek jó, nem szolgálja sem a nők, sem a családok, sem a szülés körüli szakemberek érdekeit, sőt sokszor kifejezetten ártalmas, elsősorban a nőkre és gyermekeikre, ezáltal az egész társadalomra” – írták.  

Emellett a Másállapotot a szülészetben évek óta ad teret a közösségi felületein érintettek vetéléstörténeteinek, így kihangosítva az őket ért fájdalmat, rendszerszintű abúzust, és ráirányítva a figyelmet többek közt arra, milyen elengedhetetlen lenne a traumából való gyógyuláshoz a méltó búcsú és bánásmód megteremtése. Ezt a missziót hangosította ki Borsos Borbála fotója is, aki a Másállapotot a szülészetben 2016-os utcai rendezvényén készített egy képet egy érintett anyáról, aki a következő felirattal tartott egy papírt a kezében: „Ha a kisbabám nem élte túl, ne kezeld úgy, mint a szemetet”. A fotó, amit ITT tekinthettek meg, közönségdíjas lett „Az én Európám, az engem megillető jogok” nemzetközi pályázaton.

2022: Megjelenik Czakó Zsófia Szívhang c. könyve, a Városháza park pedig befogadja az Átsuhanó babák kiállítást  

Czakó Zsófia író kötete nem csak egy korai veszteségtörténetet tár elénk hihetetlenül érzékletesen. Azt a mérhetetlen kiszolgáltatottságot, infantilizálódást is bemutatja, ami ma Magyarországon még mindig elidegeníthetetlen része az egészségügyi rendszernek, ami jelen van a nőgyógyászati osztálytól kezdve a szülőszobáig mindenhol. De ugyanúgy betekintést nyújt a gyerekért folytatott küzdelem, a nehezített teherbeesés és a lombikozás rögös útjába – valamint abba, hogyan lehet ebben megmaradni nőként, párként.

Teszi mindezt a harmincas generáció tagjaként friss hanggal és olyan könnyedséggel, ami a téma súlya ellenére igazán olvasmányossá teszi a kötetet, és ismét a szélesebb közönség elé tárja a perinatális veszteség témáját. 

A szerzővel korábban Milanovich Domi kollégám beszélgetett a könyvről, ITT olvashatjátok az interjút.

De ebben az évben más fontos mérföldkövet is ünnepelhettünk: a főváros felkarolta a(z akkor még) Babagenetika Egyesület által indított Átsuhanó babák kiállítást, amit 2022-ben a perinatális gyász világnapján a Városháza parkban nyitottak meg. Ennek az együttműködésnek a részeként pedig 2023-ban egyes BKK-járatokon is helyet kaptak azok az üzenetek, rajzok, grafikák, amelyeket az érintett szülők, családok fogalmaztak meg elvesztett gyerekeik számára. 

2023: Elindul a WMN perinatális veszteségeket feldolgozó portrésorozata

 

És most engedjétek meg, hogy egy kicsit hazabeszéljek. Miután a várandósságom 18. hetében elvesztettük a kisfiunkat, ösztönösen nyúltam az íráshoz mint terápiás eszközhöz, közben pedig a saját bőrömön is megtapasztaltam, milyen hatásai, következményei vannak/lehetnek a perinatális veszteség tabusításának az érintettekre nézve. Ekkor döntöttem el, hogy a saját élményeimből táplálkozva elindítok a WMN-en egy, az érintetteket – és az ő egyéni útjukat a gyászfeldolgozásban – bemutató portrésorozatot, amivel szélesebb körben kezdhetjük el a témát övező tabut oldani.

Olyan ismert nők is részt vettek a beszélgetéssorozatban, névvel-arccal vállalva a történetüket, mint a már említett Marge, Gurubi Ágnes és Czakó Zsófia írók, Korn Anita műsorvezető, Visnyei Barbi tartalomgyártó, Vasali Katalin fotográfus, Molnár Emese és Palágyi Ildikó énekesnők és többek közt Sevcsik M. Anna, az Élet. Érzés Egyesület alapítója. Mellettük pedig még számos olyan nő történetét is bemutattuk, akik érintettként építkezni is tudtak a gyászból, és ezáltal másokat segíteni a babavesztés rögös útján.

Ezzel a WMN vált az első és egyetlen hazai médiummá, ahol azóta is rendszeres, dedikált helye van a perinatális veszteség és a vele való együttélés témájának – kihangosítva sok nő, család megéléseit, és elősegítve a kollektív gyógyulást. (A sorozat legutóbbi cikkét a vetélés utáni szexről ITT olvashatjátok.)

2024: Nagy port kavar a SOTE-ügy, de van remény a változásra

Az RTL július 15-i híradójából értesült az ország arról a felkavaró esetről, amikor egy édesanya a Semmelweis Egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának világítás nélküli vécéjében hozta világra halott magzatát. A szülőpár, Juhász Renáta és Eszes Ernő története bejárta a sajtót, az általuk átélt események pedig ismét napirendre helyezték a perinatális veszteség, illetve a méltó bánásmód témáját.

Emellett pedig olyan jogi, pszichológiai és szülészeti kérdéseket vetettek fel, minthogy: megválaszthatja-e egy nő Magyarországon, hogy milyen nemű orvos lássa el? Mindenképp át kell-e adni szövettani vizsgálatra, boncolásra a halott magzatot? Milyen típusú pszichés támogatásra lenne szüksége az intézmény részéről egy perinatális veszteséget átélő párnak? Kőrizs Kata fel is tette ezeket a kérdéseket szakértőknek, a cikkét ITT olvashatjátok, az én személyes jegyzetemet a témában pedig ITT.

Ebben az évben a Babagenetika Egyesület nevet váltott: az Élet. Érzés Egyesület az alapító, Sevcsik M. Anna szerint jobban kifejezi azt a holisztikus szemléletet és széleskörű támogatásnyújtást, amit végeznek.

Mindeközben a kérdésünkre azt is elmondja: 2024-re már egyre több egészségügyi szakember és védőnő tartotta fontosnak, hogy edukálja magát a perinatális veszteség témájában, illetve az érintett párokkal való kommunikációban. A 2024-es Átsuhanó babák kiállításon egymás után szólaltak fel szakemberek – többek közt szülész-nőgyógyászok és dúlák – akik sorban kiemelték az empatikus, emberséges bánásmód és a búcsúhoz való jog fontosságát is.

Filákovity Radojka