Címke: perinatális veszteség

Filákovity Radojka egy súlyos veszteség után most szivárványbabáját várja, így egy időre búcsúzik a WMN csapatától.

Tizenöt-húsz év – nagyjából ennyi ideje lehetett már Ujvölgyi-Nemes Nóra Lyme-kórral fertőzött, mire kiderült az állapota. A laboreredményein hiába látszott mindig a gyulladás, senki nem foglalkozott annak hátterével – ahogy Nóra tüneteivel sem –, a kései diagnózisa pedig végül túl nagy árat követelt: három kisbabáját vesztette el a fertőzés miatt, amire számtalan jel utalt már addigra.

Mi mindent képes megtenni egy pár azért, hogy gyereke legyen? Milyen poklokat kell néhányuknak átélnie, és mi fájdalmat viselnek el azért, hogy egyszer majd a kezükben tartsák a babájukat?

Bár egyre több szó esik ma már a perinatális veszteségről, ennek ellenére össztársadalmi szinten még mindig súlyos tabusítás övezi. Az elmúlt tíz évben azonban egyre intenzívebb törekvések jöttek létre arra, hogy ez megváltozzon. Ezeket veszi sorra Filákovity Radojka.

A babavesztés nemcsak a testünkkel való viszonyunkat színezi át – ami megtelik szégyennel és bűntudattal –, hanem a szexuális életünkre és a párkapcsolatunkra is komoly hatással van, mégis nagyon keveset beszélünk róla.

Rengeteg ember van, akinek a szülőségben a hiányt kell megtapasztalnia, az ő fájdalmukról viszont senki sem beszél. Nem látjuk őket, ahogy azt sem, min mennek keresztül. A Loupe Színházi Társulás Bármi lehetséges, ha elég erősen gondolsz rá című darabja ezen kíván változtatni.

Minden negyedik várandósság veszteséggel végződik, ám az egészségügyi ellátásban sok esetben a többedik vetélésig nem is kezelik kellő súllyal a dolgot. Holott sok esetben akár már az első veszteség után is fényt lehetne deríteni olyan okokra, amelyek kezelésével esetenként megakadályozható lenne egy újabb, súlyos trauma megismétlődése.

Keveset beszélünk a perinatális veszteségről, arról azonban még kevesebbet, milyen ezzel a veszteséggel tartósan együtt élni. Hogy hiába telnek el hónapok, évek, hiába dolgozol a gyászodon, akár terápiás keretek között is, a legváratlanabb dolgok is képesek visszarepíteni életed legfájdalmasabb időszakához.

Megválaszthatja-e egy nő, hogy milyen nemű orvos lássa el? Mindenképp át kell adni szövettani vizsgálatra, boncolásra a halott magzatot? Milyen típusú pszichés támogatásra lenne szüksége az intézmény részéről egy perinatális veszteséget átélő párnak? A terület szakértőit kérdezte Kőrizs Kata.

Senkinek sincs joga olyan körülmények közé sodorni egy anyát, hogy a kórházi mosdóban legyen kénytelen világra hozni a halott babáját. És senkinek sincs joga elvenni a szülőktől a méltó búcsú lehetőségét.