A reménynek súlya van – Filákovity Radojka tárcája
Még egy vérvétel, majd még egy. Biztos nincs, csak bizonytalan, és az, aki mindennek a súlyát cipeli.
Még egy vérvétel, majd még egy. Biztos nincs, csak bizonytalan, és az, aki mindennek a súlyát cipeli.
„Bármennyi veszteséget is élt már meg az ember, mindig történhet olyan, ami váratlan érzelmeket hoz magával. Ki kell mondani: én ma elveszettem valakit. Nem elég helyette annyi, hogy: ez egy nehéz nap volt” – fogalmazza meg a szülészeti ápoló, Ágnes, milyen súlyos jelentéssel is bír az ő szakmájukban a valódi önreflexió.
Bár egy kisbaba elvesztésének tragédiája egyszerre érinti a szülőpár mindkét tagját, sok esetben nagyon eltérő folyamatokon mehetnek keresztül, ami a kapcsolatukra is kihat – a meseterápia azonban segítséget nyújthat az újbóli összekapcsolódásban.
„Szinte nincs olyan nap, hogy ne gondolnék rá, arra, hogy ő van valahol, vagyis volt egyszer. Nem is tudom térben és időben hova tenni, olyan, mint egy kis fénygömb – örökké körülöttünk világít.”
„Fura hónap ez a december, mondom, miért, kérdezi, hiszen minden szuper. Hat éve reggel még gyereket vártam, este már nem, válaszolom.”
Korn Anita műsorvezetőnek öt év és három sikertelen várandósság után teljesült a vágya, hogy kezében tarthassa a babáját. Ma, az átsuhanó babák világnapján az ő reményteli történetüket hoztuk el.
A halál alapvetően is tabusított a társadalmunkban, a perinatális veszteséget azonban, ha lehet, még nagyobb hallgatás övezi. Épp ezért fontos a Babagenetika Egyesület kezdeményezése, amely nemcsak a gyászfeldolgozásban segít, hanem hiánypótló tudást ad át széles körben az érintettek megéléseiről. Az Átsuhanó babák kiállításon idén pedig az apák gyásza kerül fókuszba.
Miután várandóssága 21. hetében váratlanul elvesztette addig egészséges ikerbabáit, az Apró szárnyak Instagram-oldal létrehozója, Horváth Ramóna alkotással próbálta kidolgozni magából a fájdalmát: azokat a benne kavargó érzéseket rajzolta le, amiket szavakba önteni nem lehet. Rajzaival ma már több ezer sorstársának segít a gyászfeldolgozásban, érzéseik kifejezésében.
A korai vetélést óriási tabu övezi ma is, annak ellenére, hogy rengeteg nőt érint. Molnár Emese énekesnő életében ez a veszteség szorosan összefonódik édesanyja és nővére elvesztésével. Ismerjétek meg az ő történetét:
„Lassan egy várandósságnyi idő az, amióta a gyászom hordozom abban a reményben, hogy egyszer talán új élet sarjad majd belőle – hogy újjászülethetek benne. Egyre többen mondják, itt az ideje túltennem magam a történteken. Itt az ideje elengedni végre őt. De az anyai szeretet számára ezek a fogalmak ismeretlenek.”