„Az infláció elmúlik egyszer” – 14 éve halt meg Komlós Juci, alias Lenke néni

–

Színészdinasztia sarja

Nem is lehetett volna más, mint színésznő. Már a nagyszülei is színházban dolgoztak, édesapja, Komlós Vilmos a Hacsek és Sajó című bohózatban vált Sajóként rendkívül népszerűvé, édesanyja, Pintér Irma pedig ismert komika volt. Testvére, Komlós András is Jászai-díjas színész volt.

A kis Juci már háromévesen a színpadon tipegett, de szülei mégsem akarták, hogy ő is ezt a nehéz pályát válassza, ám nem volt apelláta. A tehetsége már akkor is utat tört, amikor gép- és gyorsírónak taníttatták a szülők abban reménykedve, hogy lányuk majd titkárnőként boldogul. Komlós Juci még gépíróként is versenyt is nyert, mégsem vonzotta ez a pálya.

A játék a vérében volt, és amikor felvételizett Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába, az édesapja hiába kérte meg kollégáját, hogy semmiképp ne vegye föl a lányát a tanítványai közé, Rózsahegyi kijelentette a vizsga után:

„Vili, fiam, a lány marad!”

Fényes színészi pálya és küzdelmes magánélet

1935-től, vagyis tizenhat éves korától már hivatásának tudhatta a színészetet. Sokoldalúsága is hamar megmutatkozott, muzikális volt, jól táncolt, ezért már színiiskolásként is játszhatott a Király Színházban a Viktória című operettben. Sok zenés darab utána a Pódium Kabaréhoz szerződött, de Szegeden több lehetőséget kapott naivaként. Itt találkozott férjével, Földessy Gézával, aki szintén színházi ember volt – és nagy szoknyapecér. Sokan óvták tőle, de mint tudjuk, a szerelem vak.

1945-ben házasodtak össze, amikor Komlós Juci már várandós volt közös lányukkal, Földessy Margittal. Ekkoriban Miskolcon voltak szerződésben mindketten.

Mindössze hároméves volt kislányuk, amikor Földessy Géza elhagyta a családot, és külföldön próbált szerencsét.

Komlós Juci kényszerből átvette a miskolci színház vezetését férje szökése után. Az ávósok egyébként is zargatták az itthon maradó családtagokat, de Komlós Jucit sikkasztással vádolták meg, természetesen teljesen alaptalanul, és súlyosan megkínozták a színésznőt. Ő pedig ilyen nehéz körülmények között is állta a csapásokat, és teljesen egyedül nevelte föl a kislányát, Földessy Margitot, aki szintén ugyanezt a pályát választotta, és évtizedek óta sikeresen viszi a saját színitanodáját.

Bár volt férje 1956-ban arra biztatta Komlós Jucit, hogy menjenek utána a kislányukkal együtt Bécsbe, ő inkább a színészetet választotta, és soha többé nem ment férjhez.

Naivából karakterszínésznő

A háború után játszott az Operettszínházban, a Művész Színházban, majd 1952-ben a Magyar Néphadsereg Színházába szerződött, amit azóta Vígszínházként ismerünk. Az egyik legsikeresebb szerepét, Rostand Cyrano de Bergerac című darabjában játszotta, emlékezetes Roxane volt. Utána hét évig a József Attila Színházban játszott, és 1965-ben szerződött a Thália Színházhoz, ahol tizenhárom évig volt társulati tag. 

Pályája során eljátszotta Ophelia szerepét, de Nyilas Misiként is megrendítő alakítást nyújtott. Örkény Macskajátékából is sokan emlékezhetnek rá, de szinkronszínészként Miss Marple szerepében is brillírozott. Szívesen foglalkoztatták nagyjátékfilmekben és a televízióban is. Játékkedve a legnehezebb helyzetekben is elvehetetlen volt. Nézzétek meg, hogy Kovács Gellért Filmszerész hogyan idézte fel az emlékét egy 1995-ös felvétellel, amikor Vámos Miklós Lehetetlen című műsorában beszélt magáról.

És akkor jött… 

… a Tenkes kapitánya, vagyis helyette a Szomszédok, és persze vele együtt Zenthe Ferenc, aki Taki bácsiként lett az ország legismertebb taxisofőre, Lenke néni pedig az ő feleségeként a legszerethetőbb és a legházsártosabb élelmiszer-eladó.

A tizenkét éven át tartó sorozat elképzelhetetlen népszerűséget hozott az első magyar családi szappanopera mindegyik szereplőjének, de Lenke néni és Taki bácsi fogalommá váltak.

Íme, egy 2004-es felvételen a „Rendkívüli lakógyűlés”, amelyben a Szomszédok stílusában köszöntötték az egykori szereplők Bessenyei Ferencet és a vele egy napon született Komlós Jucit a 85. születésnapjuk alkalmából:

A szájbarágós párbeszédek, a még szájbarágósabb – epizódokat lezáró – egyperces monológok, a mai szemmel már bénának tűnő beállítások, a folyton erőltetett aktualitások sem tudták megakadályozni a nagyközönséget abban, hogy estéről-estére óriási tömeg kövesse a szomszédok hétköznapjait és küzdelmeit, amelyből soha nem hiányozhatott az élelmiszerárakról való sopánkodás.

Nem tudom, most mit szólna Lenke néni az árakhoz.

És a „piacgazdaság magyar módra” azóta is „dübörög”…

1987 májusában láthattuk az első próbaadást, az utolsó részt pedig, ami a 331. volt, 1999. december 30-én tűzte műsorra a Magyar Televízió. Az ezredforduló tehát elmosta a magyar szappanoperát, de fontos kordokumentumként azóta is újra és újra feltámad: a retró szellemében itt is, ott is műsorra tűzik.

Még a Partizán is szentelt egy különkiadást a Szomszédok történetének.

Lenke néni rengeteg mémben szerepel, a különböző videómegosztókon pedig számtalan részletet láthatunk a régi epizódokból.

Komlós Juci igazi életet lehelt Lenke néni papírízű figurájába, a didaktikus szövegeket is úgy adta át nekünk, hogy elhittük: ő is ugyanezt gondolja.

A sorozat igen jó hangulatban forgott, erről tanúskodik ez a bakiparádé is:

Türelmesen beszélgetett civilként is az utcán az őt megszólító nézőkkel az árakról, az egészségügyről és egyáltalán mindenről. Mert színészként is elsősorban ember volt, és az is maradt mindvégig.

A sorozat befejezése után azonban soha többé nem vállalt szerepet. Önkéntes száműzetésbe vonult Zamárdi nyaralójába, és végül 92 éves korában halt meg.

Hosszú élete volt rengeteg nehézséggel és sok fájdalommal, derűjét és lelki békéjét azonban semmi nem vehette el.

Both Gabi