Ha én rózsa volnék, tízezer kilométert utaznék

–

Valentin-nap alkalmából minden évben több száz millió rózsát importálnak csak Európába, a világszerte eladott vágott virágok nagy részét az úgynevezett fejlődő országokban termesztik. Ennek egyik fő oka a klíma, vagyis hogy az Egyenlítő közelében ideálisabbak az időjárási körülmények a virágtermesztéshez. A másik ok, hogy a szabályozás itt kevésbé szigorú:

a bér- és energiaköltségek alacsonyabbak, a virágbiznisz munkavállalók ezreinek, tízezreinek ad munkalehetőséget, és devizát hoz a kelet-afrikai és latin-amerikai országokba.

Az Átlátszó 2020-as valentin-napi cikke szerint az európai országokba érkező virágimport harmada Kenyából, tizede Etiópiából, kisebb mértékben Ecuadorból és Kolumbiából származik – ez a négy ország rohamosan vált a világ fő virágexportőrévé. A piaccal együtt a kiszolgáltatottság is megnőtt: a kertészetek munkásai naponta akár tíz-tizenhat órát is dolgozhatnak embertelen körülmények között, alacsony bérért, gyakran Európában nem véletlenül betiltott vegyszerekkel.

Egy népszerű hazai online virágüzlet szintén a tízezer kilométerre fekvő Ecuadorból rendeli a rózsáit, amiből csak Valentin-napon 850–1000 darabot adnak el – plusz az egyéb ajándéktárgyak, lufik, macik, díszek, vázák. A bolt vezetője szerint ezen a napon kedvelt virágok még a klasszikus tavasziak – tulipán, jácint, frézia, nárcisz –, ezeket igyekeznek magyar termelőktől beszerezni, de becsúszik holland import is. Így ezek a virágok akár ezer–tízezer kilométert is utaznak az üzletekig.

Az általunk megkérdezett virágboltban a vörös rózsák ára egyébként megduplázódik Valentin-napon, de a színes rózsák is 20-30 százalékkal többe kerülnek, mint máskor.

A Nagybani piacot üzemeltető Flora Hungaria Kft. 300–500 százalékosra becsüli a forgalom növekedését ezen a napon – elmondásuk szerint a hazai termesztésű vágott virágoknál a Valentin-napot megelőző hosszú hónapok fűtése, világítása is megjelenhet az árban.

Zabálják az erőforrásokat

A Tudatos Vásárlók Egyesülete megerősíti, hogy nyáron a régió legnagyobb virágpiacán, a Nagybani Virágpiacon árult, és innen a boltokba kerülő vágott virág több mint fele hazai, télen viszont inkább import, például Ecuadorból vagy Kolumbiából származik. Mint írják, 2017-ben az Európában eladott rózsák közel 40 százaléka Kenyából érkezhetett, a Kertészeti Termelők Nemzetközi Szövetsége, az AIPH kimutatása szerint 2022-ben Etiópia és Ecuador volt a világ legnagyobb vágottvirág-exportőre. 

Arra már számos példát láthattunk korábban is, hogy a „nyugati” fogyasztók és a globális piac igényeihez alakított termeléssel, a gazdasági kedvezményekben részesülő óriáscégek villámgyors terjeszkedésével szemben alulmaradnak a lakosság alapvető szükségletei. Az egyik ilyen faktor a víztartalékok kimerítése: az Átlátszó cikkében is idézett esetben az etiópiai Ziwayban (itt, a fővárostól, Addisz-Abebától délre található a világ egyik legnagyobb rózsafarmja) a holland Afriflora Sher „filantróp” tevékenységéért cserébe például korlátlanul csapolhatta, szennyezhette és végül ki is szárította a helyiek ivóvíz-szükségletét eleve nehezen fedező Alemaya-tavat. A 2018-ban hosszú tüntetéssorozat után bekövetkező kormányváltás után arra is volt példa, hogy a holland kormány egy helyi szervezeten keresztül tette fizetőssé a vízhasználatot a térségben.

Mint írják, a bogotai szavannán és a kenyai hegyekben is megszenvedte a helyi lakosság és az ökoszisztéma a rózsatermesztést: a vízkészleteket jellemzően ingyen használó, azokat kiszárító és vegyi anyagokkal mérgező cégek ellen sok helyen tiltakoztak a helyi közösségek és a civil szervezetek. 

A lap szerint egy szál rózsa vízigénye átlagosan 7 és 13 liter között alakul, öntözési módtól függően – több millió virág előállítása tehát óriási terhelést jelent a helyi vizekre. A virágok hűtéssel való tartósítása, szállítása szintén óriási ökológiai lábnyommal jár. 

Hiába van közelebb hozzánk, az európai termelés mindezzel együtt még energia- és bérköltségesebb, a szabályozás szigorúbb, ezért részesíti előnyben a kereskedők nagy része a fejlődő országokból érkező virágokat. A Hollandiában mesterségesen fűtött és világított üvegházakban termesztett növények karbonlábnyoma sokkal nagyobb, még szállítással együtt is, mint az afrikaiaké vagy latin-amerikaiaké.

A szépség ára

A Women Working Worldwide nőjogi szervezet 2020-as becslései szerint Kelet-Afrikában a virágiparban dolgozók 60-70 százaléka nő, így a koronavírus-járvány miatti válságok, leállások és létszámleépítések is leginkább őket érintették. Hét évvel korábbi felmérésük szerint egy kenyai munkásnő átlagosan havi 59–94, egy etiópiai 28–46 dollárt keresett, tehát egy nálunk hatszáz forintért értékesített virág árának csupán néhány százaléka kerülhetett a zsebébe.

A magyar oknyomozó által is hivatkozott francia Monde Diplomatique nagyriportja szerint nem ritka, hogy Valentin-nap előtt a legszegényebb régiókból buszoztatják a helyi és bevándorló munkásokat, hogy napi tíz-tizenhat órás munkaidőben nyessék, gyűjtsék, válogassák és hűtőhangárokba cipeljék a rózsaszálakat. Munkájuk nemcsak embertelen, de veszélyes is: a virág- és növénytermesztésnél ugyanis megkerülhetetlen a rovarirtók használata, a legkritikusabbakat pedig a Tudatos Vásárlók szerint csak a fairtrade-, azaz méltányos kereskedelmi szabványok tiltják.

A német ÖKO-TEST 2011-ben huszonkét, az országban kapható csokorban összesen ötvenhat féle vegyszert talált, köztük olyanokat is, amik „valószínűleg rákkeltőek”. 

Bár hivatalos számok nincsenek az ágazatban, egy belga egyetem kutatója, Khaoula Toumi 2018-as tanulmánya szerint a vágott virágokban az élelmiszereknél engedélyezett növényvédő szerek határértékének akár ezerszerese is megtalálható. A kutatók régóta foglalkoznak ezeknek a vegyszereknek az egészségügyi kockázataival, de a szakszervezetek szerint alaposabb tanulmányokra lenne szükség, és egyelőre a kertészetekben dolgozók egészségügyi felügyeletét sem tudják teljeskörűen ellenőrizni, betartatni.

A Tudatos Vásárlók információi szerint itthon nehéz fairtrade rózsát találni, Európában pedig – az élelmiszerekkel ellentétben – a virágok származási helyét nem kötelező jelölni. A legjobb opciónk, ha a vásárlásunkkal felelősségteljesen akarjuk letenni a voksunkat, hogy igyekszünk meggyőződni arról, hogy tényleg helyben termesztett, hazai virágot veszünk.

Vagy nem veszünk semmilyet. 

Solti Hanna