100 ezer honfitársunkat nem ismeri el többé embernek az Alaptörvény

–

Nemcsak az LMBTQ-embereket érinti – hanem az egész társadalmat

Az Alaptörvény 15. módosításának megszavazásával egy új fejezet kezdődik itthon a demokratikus jogok csorbítását illetően: az pedig, hogy nagyjából 100 ezer embert – a hazai interszex közösség tagjait – nem tekintenek majd jogilag embernek, betiltják a Pride-ot és csorbítják a gyülekezési jogot, nem csak az LMBTQ-közösség tagjainak életére lesz hatással.

Hiába tűnhet úgy ugyanis Laczó Adrienn ügyvéd, lemondott bíró szerint – akivel nemrég Milanovich Domi készített interjút – , hogy a döntés csak egy bizonyos csoportot érint, valójában mindannyiunk ügye, akik ennek az országnak a jogrendszerében élünk.

Most nagyon komoly visszalépés történik, méghozzá úgy, hogy: „az írmagja sem marad annak, hogy úgy tűnjön, hogy itt valamiféle társadalmi szándékot emelnek törvényi erőre.” 

A kormány Laczó szerint ebben a kérdésben egyáltalán nem a gyerekeket akarja megvédeni bármilyen vélt vagy valós veszélytől, egyetlen dolog érdekli: hogy azt a közösséget, ami vélhetően rá szavaz, egyben tartsa. „A kormány pedig szintet lépett a különböző csoportok elleni, pillanatnyi politikai haszonért végrehajtott támadások, jogfosztások terén” – mondta.  

Megváltozott a jogalkotás teljes rendszere

A már említett interjúban Laczó Adrienn arról is beszélt, hogy mindaz, amit a jogalkotási folyamatról tudtunk, és ahogyan azt korábban, évtizedekig alkalmazták, ma már gyakorlatilag nem létezik, teljesen felszámolták. „Nemcsak a társadalmi egyeztetés, hanem a Parlamenten belüli folyamatok is olyan szinten fel vannak gyorsítva, hogy az egész működés már csak egy látszat” – tette hozzá.

A dolog pedig rendszerint a következő forgatókönyv szerint zajlik: a kormány talál valami valós vagy kreált problémát, és gyorsan módosítja rá a jogszabályokat. Először csak rendeleteket, majd törvényeket, aztán már az Alaptörvényt is. „Nem a problémát akarják tehát megoldani az Alaptörvény fényében, hanem az Alaptörvényt szabják vagy szobrászkodják a szerintünk létező problémához.”

És míg az alkotmány módosítása sok országban lényegesen nehezebb dolog, és időigényesebb folyamat, itthon akár egyetlen éjszaka alatt is átírhatják az Alaptörvényt, hiszen elég hozzá a kétharmad.

Ki a férfi, ki a nő?

Az Alaptörvény átírásával azt is rögzítenék, hogy „az ember férfi vagy nő”, a születési nem pedig jogi értelemben nem változtatható meg. Csakhogy, amint arra Falus András Széchenyi-díjas genetikus, immunológus a Klubrádiónak adott interjújában is rámutatott:

biológiailag, tudományosan egyszerűen nem igaz, hogy az ember csak férfi és nő lehet, hozzávetőlegesen ugyanis 0,8-2,5 százalék körüli úgynevezett interszex ember van (ők nemi biológiai jellegek – kromoszómák, hormonok, külső-belső nemi szervek – olyan kombinációjával rendelkeznek, amely alapján nem egyértelműen besorolhatók a tipikusnak tartott női–férfi nemi kategóriákba).

„Kijelenteni azt, hogy az ember férfi vagy nő, az ilyen értelemben marginalizál tényleg jelentős számú embert, ami hallatlanul igazságtalan, stigmatizáló és nem felel meg a legalapvetőbb biológiai, genetikai ismereteknek” – jelentette ki az akadémikus, aki arra is felhívta egyúttal a figyelmet, Magyarországon ez akár 95 ezer interszex embert is érinthet. Hangsúlyozta: ők nem betegek, hanem egy genetikai, hormonális, belső ivarszervekre vonatkozó jellegzetességgel élnek, és nincs joga egy törvényalkotásnak sem az emberek egy-két százalékát nem embernek tekinteni.

Óriási szorongást kelt

„Ha abból indulunk ki, hogy az én gyerekeim már gyerekként is az LMBTQ-közösség tagjai voltak, akkor az ő jogaikkal mi van? Az LMBTQ-gyermekek jogai nem számítanak, őket nem kell védeni? Az ő jogaikkal ki foglalkozik? Csak mi, szülők. Senki más. Pedig nincsenek kevesen” – emelte ki Bogádi Nikoletta, aki LMBTQ-gyerekeket nevelő szülőként a törvénymódosítás kapcsán többedmagával nyilatkozott a WMN tegnap megjelent videóriportjában.

A Pride betiltása, a gyülekezési jog korlátozása, és annak deklarálása, hogy „az ember férfi vagy nő”, a születési nem pedig jogi értelemben nem változtatható meg, nemcsak az LMBTQ-közösség tagjainak, hanem a szeretteikért aggódó családtagoknak, barátoknak, rokonoknak is óriási szorongást okoz, akik együttesen a társadalom 60–70 százalékát alkotják – arról nem is beszélve, hogy egy olyan tendenciára mutathat, amelyben csupán idő kérdése, hogy más kisebbségi csoportot is megfosszanak a láthatóság jogától. 

„Márpedig láthatónak lenni annyit tesz, mint élni. Aki nem látható, az olyan, mintha nem is létezne, vagy legalábbis megkérdőjelezhető lenne a létezése” – mondta dr. F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológus Takács Dalma korábbi cikkében. Hozzátette: a többségi identitástól eltérő emberek láthatósága az önazonossággal és az önrendelkezéssel egyenlő.

„A láthatóság alapvető emberi jog, ami mindenkinek jár. Jár annak, aki fogyatékkal él, annak, aki roma, annak, aki bármiben eltér a többségi társadalomtól. Óriási mentális terhet ró egy közösségre és az egyénekre, ha azt mondják: innentől nem mutatkozhatsz meg, nem lehetsz az, aki vagy.”

Ebben a döntésben pedig szerinte a demokrácia leépítése, a hatalomnak nem tetsző hangok és emberek elhallgattatása a lényeg. Most éppen az LMBTQ-közösség a célpont, de ez bármelyik kisebbségi csoportra kiterjedhet.

Emellett szerinte az új törvény gyakorlatilag kinyitotta Pandóra szelencéjét: a fenyegetőzéssel, a dehumanizálással az emberekből olyan elfojtott és gerjesztett gyűlölet törhet ki, ami könnyen ráültethető egy ellenségképre.

Akkor innentől ez a norma?

A dehumanizáció pszichológiai funkciója, hogy arra hívja fel a figyelmet: van egy kisebbség, egy csoport, ami kárt okoz vagy akar okozni a többségnek. „Azzal, hogy a dehumanizáció, illetve vele együtt a morális kirekesztés megtörténik, a legalapvetőbb erkölcsi szabályok hatása alól vonják ki az adott csoportot – az ilyen szabályok akadályozzák meg többek közt azt is, hogy ne ártsunk a másiknak” – mondta dr. Hadarics Márton szociálpszichológus korábbi cikkemben.

Egyúttal arra is figyelmeztetett, minél polarizáltabb egy társadalom, az ebből fakadó feszültségek annál inkább leszivárognak az egyének mindennapjaiba. Az ellenséges retorika sokak számára legitimálja és még hozzáférhetőbbé teszi az olyan válaszreakciókat, mint az agresszivitás, a passzív-agresszió vagy akár a verbális, és végső esetben a fizikai erőszak.

És ha ezek egyfajta problémamegoldó módszerként mind hozzáférhetőek a fejünkben, könnyebben is nyúlunk majd utánuk a mindennapokban. „Ha emberek tömege azt érzi, hogy mostantól ez a keret, a normatíva azzal kapcsolatban, hogyan lehet gondolkodni olyan emberekről, csoportokról, akik eltérő véleményt képviselnek, mint ők, annak akár nagyon súlyos, hosszú távú következményei is lehetnek” – emelte ki.

Ha pedig kap egy morális keretet, és ezáltal morális felhatalmazást az egész történet – pl.: „a mi kötelességünk, hogy megvédjük a gyerekeket” –, ezáltal tudattalan mechanizmusként rögzülhet sok emberben, hogy rájuk nem vonatkoznak azok az általános erkölcsi irányelvek, amiket minden emberrel szemben fontos lenne betartani. Ilyen esetben a szociálpszichológus szerint az ártás nem egy tolerált valami marad csupán, hanem céllá válik.

Tudatos politikai eszköz a hatalom megtartásához

Egy közös ellenségkép kialakítása és dehumanizálása a hatalom részéről nagyon tudatosan használt eszköz a céljaik eléréséhez: a hatalom megragadásához vagy épp megtartásához. A dehumanizáció egy olyan politikai eszköz, ami szinte mindig bevethető, és be is vetik, de a szociálpszichológus szerint az viszonylag ritka, hogy tudatosan sokáig – akár genocídiumig – elvigyék.

De Hadarics Márton kiemeli: ha van társadalmi fogadókészség egy ilyenre, akkor nagyon csúnya – akár politikailag felülről szervezett, erőszakos – vége is lehet. „Nyilván ezt nem lehet megjósolni előre azért, mert ez tényleg egy összjáték. A hatalom ugyanis nemcsak igyekszik formálni a társadalmi attitűdöket, hanem közben, mivel szüksége van a szavazóira, és a szavazatokra, ezért sok esetben a társadalmi attitűdökből kiindulva cselekszik.”

És ha egy társadalomnak valamilyen oknál fogva sok bizonytalansággal kell szembenéznie – háborúkkal, gazdasági válsággal, járványokkal –, az emberek ösztönös pszichológiai reakciójává válik a biztos pontok keresése, és a szociálpszichológus szerint nagyon sokszor épp a domináns, hagyományos társadalmi normák jelentik ezt a biztos pontot.

„Egy ilyen lelkiállapotban, meg egy ilyen társadalmi közegben minden olyan hívószóra, ami a nem konvencionális csoportok veszélyére int, arra tényleg jól rezonálnak az emberek. Ilyenkor jönnek elő az olyan szólamok, hogy az ember csak férfi vagy nő lehet. A bizonytalanság megszüntetésének vágya miatt válságos időszakokban sokszor figyelhető meg egy jobbra tolódási irány, és ilyenkor könnyebb a többség számára nem konvencionális csoportok felé terelni az indulatokat (pl. LMBTQ-emberek vagy akár bevándorlók irányába).”

Az Alaptörvénybe bekerül továbbá a Mi Hazánk javaslatára a készpénzhasználat védelme; a kettős állampolgárok magyar állampolgárságának felfüggeszthetősége; valamint az, hogy „Magyarországon a kábítószer előállítása, használata, terjesztése, népszerűsítése tilos”. 

Filákovity Radojka