90 éve legalizálták először az abortuszt a világon – mégis mintha hátralépkednénk, nem előre
Ha arra vagy kíváncsi, mikor történt az első abortusz, nos… a válasz nagyjából egyidős lesz az emberiség történetével. Valójában már Kr. e. 1550-ból is kerültek elő olyan egyiptomi írásos emlékek, amelyek azt taglalják, hogy a korabeli nők hogyan értek el vetélést különböző növényi főzetekkel átitatott tamponok segítségével. Ha viszont arra vagy kíváncsi, mikor történt az első legális abortusz, akkor bizony egyáltalán nem kell sokat visszautaznunk hozzá az időben. Sőt! Még az sem kizárt, hogy van olyan élő rokonod, aki akár emlékezhet is rá. Takács Dalma cikkét olvashatjátok.
–
Még mielőtt belemennénk mélyebben abba, mi történt 1935-ben, tisztázzuk először, mit is jelent az abortuszhoz való jog. Az ugyanis, hogy csupán 90 éve legalizálták a beavatkozást (elsőként) Izlandon, közel sem jelenti azt, hogy nők addig (és a kriminalizálás alá eső országokban azóta is) ne vetették volna el a nők a nemkívánt magzataikat. Nem. A különbség kizárólag abban rejlik, hogy az abortusz biztonságos módon, orvosilag biztosított körülmények között zajlik-e, vagy pedig arra kényszerülnek a nők, hogy kiskapukat keresve, jobb esetben csak a joggal, rosszabb esetben az egészségüket kockáztatva vessék alá magukat a különböző beavatkozásoknak. Beavatkozásoknak, amik akár az életükbe is kerülhetnek.
Izland a legprogresszívabb napjainkban is
1935. január 28-a fontos mérföldkövet jelentett nemcsak az izlandi, de a világ minden nője számára. Ezen a napon lépett érvénybe ugyanis a 38. számú törvény, ami szigorú, de legálisabb kereteket teremtett az abortuszhoz való hozzáférésben, és az etikai mellett orvosi és társadalmi szempontokat is figyelembe vett.
Ez az izlandi törvény tette lehetővé elsőként ugyanis, hogy a nők a terhességük megszakítása mellett dönthessenek, amennyiben az az egészségüket veszélyezteti, amennyiben a magzatnál súlyos fejlődési rendellenesség áll fenn, vagy ha a terhesség nemi erőszakból, illetve vérfertőzésből fakad.
Az ott bevezetett engedélyezési folyamat nagyban hasonlít a mai gyakorlathoz is: az érintett nőknek konzultációt kellett folytatniuk orvossal és szociális munkással, hogy megvitassák az elérhető lehetőségeket, beleértve a családtervezést és a gyermekvállalás támogatását. A rendelet azt is kimondta: a terhességmegszakításnak a terhesség korai szakaszában kell bekövetkeznie, végrehajtásához pedig legalább két orvos jóváhagyása szükséges.
A következő évtizedek során a szabályozás folyamatosan liberalizálódott Izlandon: a legjelentősebb változás 2019-ben történt, amikor az izlandi parlament, az Althingi, elfogadta az új törvényt, amely lehetővé tette az abortuszt a terhesség 22. hetéig, ezúttal már bármilyen indokkal. Ez a jogszabály az egyik legprogresszívebbnek számít Európában, ugyanis amellett, hogy határozottan kiáll a nők reproduktív jogai mellett, biztosítja az egészségügyi szolgáltatásokhoz való egyenlő hozzáférést is.
Mexikó és a Szovjetunió valójában Izlandot is megelőzte
Az tehát vitathatatlan, hogy a legmodernebb abortusztörvény Izlandról származik, az azonban óriási tévhit, hogy itt hajtották végre az első legális terhességmegszakításokat. Több országban ugyanis már korábban is hitelesítették a beavatkozást – ilyen volt például Mexikó, ahol nemi erőszak vagy súlyos egészségi veszély esetén engedélyezték a műtétet, valamint
a Szovjetunió, ahol pedig valójában már 1920-ban, Lenin vezetése alatt is kimondták az igény szerinti terhességmegszakítás lehetőségét – ráadásul ingyenesen, állami kórházakban!
Hogy miért nem rájuk emlékezünk most mégsem?
Noha az abortusz legalizálása a bolsevik forradalom egyik progresszív fejleményeként született, sajnos a rezsimváltásoknak köszönhetően nem maradt fenn sokáig. 1936-ban, Sztálin vezetése alatt ismét kriminalizálták – kivéve, ha az érintett nő életét veszélyeztette a várandósság – és közel 20 évet kellett várni arra, hogy Hruscsov alatt újra elérhetővé váljon a beavatkozás a szovjet nők számára.
Mi a helyzet itthon?
Bár Magyarországon 1956 óta legális a beavatkozás, és 1992 óta már egy (jellemzően férfiak alkotta) abortuszbizottság előtt sem kell magyarázkodniuk a nőknek a döntésüket illetően, az érintetteknek továbbra is hosszú és megaláztatásokkal tűzdelt procedúrán kell keresztelülmenniük hozzá – erről Mózes Zsófi kollégám ITT írt korábban. Ráadásul nagyon úgy tűnik, hogy e téren visszafelé haladunk:
míg 2012-ben belengették, hogy itthon is zöld lámpát kaphatna az abortusztabletta, ez a javaslatot végül elkaszálták, ezzel szemben 2022 óta egy új törvény alapján a kismamáknak kötelességük meghallgatniuk a magzat szívhangját
– erről ITT írtunk korábban.
Talán mindez nem tűnik nagy dolognak ahhoz képest, hogy Lengyelországban kriminalizálták a beavatkozást, ám a két módosítás nagyban megnehezíti az érintettek fizikai és lelki felépülését egyaránt. Donald Trump beiktatása pedig e téren sem épp bizalomkeltő: minekutána a magyar politikai elit is lelkesen követi a radikális gondolkodású amerikai elnököt, nem alaptalan a félelem, hogy akár az abortuszellenes politikája is beszivároghatna az ország határain.
