A nyugati világ történelmének jelentős részében a korai terhesség megszakítása a nők által kontrollált magánügynek számított, és nem volt bűncselekmény.

Ráadásul a XIX. század eleji Nyugat-Európában és Egyesült Államokban a legtöbb ember nem hitt abban, hogy az emberi élet jelen van, amíg a terhes nő nem érezte a magzat első mozdulatait.

A XIX. század végén azonban amerikai és európai orvosok, társadalmi reformerek, egyházi személyek és politikusok társadalmi, politikai és vallási kérdést csináltak az ügyből, a nők tapasztalatait tudománytalannak minősítették, az orvosok pedig a terhesség és a magzati fejlődés elismert szakértőivé váltak.

A magzati élet érvényes jelzéseként a mozgás érzékelése elvesztette hitelét, az orvosok pedig lobbizni kezdtek a kormányoknál, hogy az új gondolkodásmódjuknak megfelelően módosítsák a törvényeket. Amit egykor magánügynek tekintettek, amit az állam törvényileg minimálisan szabályozott, az büntetésre méltó közügy lett.

1900-ra a nyugat-európai országok és az Egyesült Államok betiltották az abortuszt a terhesség minden szakaszában, aminek következtében hatalmasat ugrott az illegálisan és szakszerűtlenül végzett terhességmegszakítások száma.

Terhességmegszakítás gyógynövényekkel és bájitalokkal

Többezer évvel ezelőtt úgy tartották, hogy a krokodilok ürüléke megoldást jelent nem kívánt terhesség esetén. A Kahun papiruszon (ami az egyik legrégebbi fennmaradt orvosi dokumentumok közé tartozik, nagyjából i.e. 1835-ből) látható, ahogy a nők krokodilürülék és gyógynövények keverékével kenik be a testüket, hogy megakadályozzák a teherbeesést. Ez nem is olyan furcsa, hiszen egészen a viktoriánus korig a növények számítottak a legjobb recept nélkül kapható gyógyszernek, így a legtöbb nőnek volt elképzelése arról, hogy melyik növény segíthet a bajban, ráadásul minden településen és közösségben akadt valaki, aki pontosan tudta, hogyan kell hatékony abortuszkeveréket főzni. 

 

Ezt a tudást aztán a puritánok és más csoportok vitték magukkal az Újvilágba. A saját jólétük és biztonságuk érdekében a nők ahelyett, hogy önmaguk próbáltak volna főzetet kotyvasztani, inkább a bábaasszonyhoz vagy a városi „boszorkányhoz” fordultak segítségért, hiszen amennyire egyszerűnek tűnik, a gyógynövényeket pont annyira nehéz alkalmazni. Az abortív növények pedig, mint például a csombormenta, különösen végzetesek lehetnek, ha helytelenül fogyasztják azokat. Előfordult persze, hogy a bába is hibázott, és valaki belehalt a mérgezésbe vagy más komplikációkba, ami az abortuszok első visszaszorításához, egyfajta mérgezés elleni védekezéshez vezetett. 

A viktoriánus korban abortusztablettákkal próbálkoztak

Mielőtt hozzáférhetővé váltak volna a modern abortusztabletták, ugyanilyen eredményeket ígérő termékekkel már foglalkoztak különböző cégek. Annak ellenére, hogy a gyártók biztonságosnak hirdették a tablettáikat, a gyógyszerhatóságok előtt nem mindegyik termék állta meg a helyét.

A tabletták hatékonysága eltérő volt, és akadt, amelyik pont úgy okozhatott halált, mint a gyógynövények, ha nagy dózisban vagy helytelenül alkalmazták azokat.

A nők mégis tömegesen szedték a gyógyszereket, hiszen a viktoriánus korban egy házasságon kívüli gyerek könnyedén tönkretehette az ember életét, arról nem is beszélve, hogy sokaknak már akkor egy-egy gyereken múlt, hogy el tudták-e látni a családjukat. Komoly döntéseket kellett hozniuk a nőknek, és ha egy reklám egy kis tabletta formájában kínálta a megoldást, akkor sokszor megérte a kockázatot.

Amikor az erőteljes testmozgásra esküdtek

A gondolat, hogy ki lehet sétáltatni magunkból egy gyereket, ma már nevetségesnek tűnhet, mégis évszázadokon át általános volt az ajánlás, hogy a terhes nők számára az egyik legfontosabb tényező a testi nyugalom. Az ókori Görögországig visszamenőleg a legtöbb szakmai tanács egyhangúan hirdette, hogy a megerőltető mozgás veszélyt jelent a magzatra, és bár ez elsősorban a középosztálybeli vagy gazdag nőkre vonatkozott – hiszen a munkásosztály nőit senki sem mentette fel a mindennapos feladatok alól –, az erőteljes testmozgás időnként valóban vetéléshez vezetett.

Ha valaki elegendő anyagi forrással rendelkezett, bármikor lekocsikázhatott egy göröngyös úton, lovagolhatott egy nagyot, vagy elvihette a családját egy túrára a svájci Alpokba.

Egy-két esés egy lépcsőn lefelé

Emlékszel arra a jelenetre az Elfújta a szélben, amikor Scarlett véletlenül leesik a lépcsőn, és elvetél? Egyes nők szándékosan folyamodtak ehhez a módszerhez, hogy megpróbálják megszakítani a terhességet, miközben balesetnek állítják be az esést. Képzeld el, hogy egy olyan világban élünk, ahol a szó szoros értelmében egy nyaktörést kell kockáztatnia a nőknek azért, hogy megszakítsák a nem kívánt terhességet. 

 

Sarlatánok mindig is voltak – ahogy a döntés szabadságát tiszteletben tartó orvosok is

Ez az a történet, amit a legtöbbször hallani lehet: egy lány „bajba kerül”, majd egy kétes hírű szakemberhez fordul, aki hajlandó némi pénzért cserébe segíteni. Mivel a folyamat titokban történik, mindig fennáll az esélye annak, hogy az „orvos” csak egy csipesszel rendelkező szélhámos, aki könnyedén komoly károkat okozhat a hozzá forduló nő testében – aki később akár bele is halhat a sérüléseibe vagy a fertőzésbe.

Szerencsére mindig voltak valódi orvosok, akik helytelenítették az abortusz betiltását, és akik hajlandók voltak segíteni a hozzájuk forduló nőkön – ezt azonban csak nagyon kevesen engedhették meg maguknak. Ezek az orvosok úgy vélték, hogy az államnak nem lehet beleszólása a nők önrendelkezési jogába, ezért vállalták a kockázatot, és a karrierjükkel fizettek, ha elkapták őket.

A történelem során is sokan voltak, akik úgy érezték, az egyetlen út: az önsértés

Nem véletlen, hogy az abortuszszigorítás elleni tüntetéseken gyakran megjelenik a vállfa mint jelkép.

Még belegondolni is borzasztó, hogy mi mindent tehet egy kétségbeesett ember egy fogassal, egy kötőtűvel vagy más éles tárggyal. Ráadásul a magzat kikaparása nem mindig sikerült, a beavatkozás viszont gyakran halálos kimenetelű volt.

Terhességmegszakítás volt, van és lesz is

Az 1930-as évekre az illegális abortuszok halálesetei és szövődményei miatt ezek a veszélyek nyilvánossá váltak, a helyzet pedig leginkább egy járványhoz hasonlított. Amikor kirívóan nagyszámú nő került kórházba abortusszal kapcsolatos problémák miatt, az emberek nem tehettek mást, szembe kellett nézniük a kriminalizáció tragikus következményeivel. Ennek eredményeként az 1950-es és 1960-as években a nők és néhány reformszándékú orvos mozgalmat alakítottak, amely végül sikerre vitte az abortusz legalizálását az Egyesült Államokban, és világszerte ösztönözte az abortusztörvények hatályon kívül helyezését.

Nemcsak a kutatások, a történelem is azt mutatja, hogy az abortusz hozzáférhetőségének korlátozása esetén a stabilabb anyagi háttérrel rendelkező nők kiváltságává válik a viszonylagos biztonság, míg a szegényebbek számára a veszélyes út marad.

Ennek ellenére egyre több országban szigorodnak a terhességmegszakításra vonatkozó törvények, aminek hatására nem születik több gyerek – csak a nők élete kerül nagyobb veszélybe.

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Pár évvel ezelőtt Lengyelországban jelentősen szigorították az abortusztörvényt (Szentesi Éva írt az ügyről akkoriban ITT), nemrég pedig az Egyesült Államokban került terítékre a kérdés (erről pedig ITT írtam), aminek következtében Oklahomában gondolkodás nélkül megszavazták az USA legszigorúbb abortusztilalmát. Hogy Magyarországon terveznek-e szigorítást, arról egyelőre nincs hír, mindenesetre a frissen parlamentbe jutott Mi Hazánk Mozgalom alelnöke, Novák Előd szerint „az abortusz a családon belüli erőszak legelterjedtebb és legbrutálisabb formája”, a párt elnökhelyettese, Dúró Dóra pedig úgy véli, hogy „minden egyes megfogant magyar gyermek közkincs”, és a nem kívánt terhességekből is kívánt gyerekek születnek.

Én meg kívánom, hogy a jövőben ahelyett, hogy a csombormenta megfelelő arányával kísérleteznének a teavíz fölött a nők, tényleg közkincs legyen minden gyerek, aki megszületik.

Mózes Zsófi

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció - Forrás: Getty Images/Ildar Abulkhanov