Erős, mint a mén, büdös, mint a ló – az ashwagandha, és amit tudni érdemes róla

–

Testet, elmét, lelket támogatja

A klasszikus ájurvédikus szövegek – pl. a Charaka Samhita és a Sushruta Samhita – az ashwagandhát erősítő (balya), nyugtató (nidrajanana), fiatalító (rasayana) és immunerősítő szerként említik. De az általunk ismerten túl egyébként több neve is van Délkelet-Ázsiában: szokták még indiai ginzengként is nevezni – ezzel utalva az energizáló hatására –, valamint smiferaként is – ami „álomhozót” jelent, de beillik a rasayana-k csoportjába is fiatalító hatása miatt. A rasayana hagyományban úgy tartják, hogy a gyógynövény egyszerre támogatja a testet, elmét és lelket, és rendszeres használata hosszú és egészséges élethez vezet. 

Talán mindebből már sejthető: az ashwagandha nem csupán egy egyszerű cserje, hanem mély kulturális jelentőséggel is bír.

Azonban míg Indiában az egyik legfőbb szerepe az, hogy generációkat kössön össze a hozzá kapcsolódó praktikákkal és tudással – és többek között a termékenységet is serkentse –, addig az európai és amerikai wellnesskultúrában már fancy pirulák vagy ashwagandha latte formájában landol a reggeli mellé. 

A szorongás hatékony ellenszere

Az ashwagandha legismertebb hatása egyértelműen a stresszcsökkentő funkció. Adaptogénként tartják számon, vagyis olyan anyagként, amely azáltal, hogy támogatja a hipotalamusz–hipofízis–mellékvese tengely működésének egyensúlyát, csökkenti a kortizolszintet és enyhíti a stressz fizikai aspektusait is.

Egy 2021-es áttekintő tanulmány szerint az ashwagandha támogatja a depresszió, a szorongás, az álmatlanság és más mentális és neurológiai problémák kezelését, ugyanakkor a szakértők azt is hozzátették: ezen a téren még további kutatásokra lesz szükség, főként az adagolást és az alkalmazási módot illetően. A hazai pszichológusok közül mindenesetre sokan jó szívvel ajánlják, mint étrend-kiegészítőt:

„Nagyon sok potenciál van ezekben a gyógymódokban, és szerintem érdemes kipróbálni őket, akár még mielőtt az ember pszichiáterhez fordul” – kezdi Lóki Eszter szakpszichológus. „Az ashwagandháról egyre több kutatás érhető el. Én gyakran javaslom azoknak a klienseimnek, akik magas kortizolszinttel küzdenek, rosszul alszanak, vagy gyakran érzik magukat kimerültnek.

A pszichoszomatikus tünetek kezelésére is kifejezetten ajánljuk a szomatikus terápia mellett, legyen szó irritábilis bél szindrómáról, fejfájásról vagy izomfeszülésről”

– teszi hozzá, hangsúlyozva: a szedése előtt érdemes orvossal konzultálni az adagolásról, és figyelembe venni a lehetséges mellékhatásokat.

Ha mindez nem lenne elég, az ashwagandha remekül szerepelt az alvásminőséggel, memóriaproblémákkal, agyműködéssel kapcsolatos vizsgálatokon is. Egy áttekintés szerint a gyógynövény javíthatja a kognitív funkciókat bizonyos csoportokban, például enyhe kognitív zavarban szenvedő időseknél vagy schizofréniában szenvedőknél, emellett fejlesztheti a végrehajtó funkciókat, a figyelmet, a reakcióidőt, és antioxidáns hatásának köszönhetően támogatja a kognitív egészséget is.
Ezek mellett pedig sokan esküsznek az alvásminőségre gyakorolt hatására is – bár erről megoszlanak a vélemények, mert másoknál meg pont, hogy túl élénk álmokat okoz. 

A sportteljesítményt is növeli

Az ashwagandhát azonban nem csak a mentális állapotunk megsegítésére érdemes kipróbálni. Mint két friss kutatásból kiderült, a gyógynövény fokozhatja a fizikai teljesítményt, és növelheti a VO2-t, azaz a maximális oxigénfelhasználást is, ami fizikai aktivitás közben a szív és a tüdő állapotának egyik fontos mutatója. Félreértések elkerülése végett:

ez nem csak a sportolók számára fontos, az alacsony VO2 max magasabb halálozási kockázattal, míg a magasabb érték alacsonyabb szívbetegség-kockázattal jár.

De itt még mindig nem ért véget a sor – az ashwagandha ugyanis növelheti az izomerőt is. Egy 2015-ös vizsgálatban azok a férfiak, akik napi 600 mg ashwagandhát szedtek, és 8 héten át ellenállásos edzést végeztek, jelentősen nagyobb izomerő- és izomtömeg-növekedést értek el, mint a placebocsoport tagjai. Egy másik kutatás pedig arra is rámutatott, hogy a gyógynövény növeli a tesztoszteronszintet, a spermiumkoncentrációt és -mennyiséget, valamint a férfiak termékenységét.

De még mielőtt azt gondolnád, ez csak a férfiak játékszere, hadd oszlassuk el ezt a tévhitet. A gyógynövény kúraszerű alkalmazása segíthet a női hormonok, az ösztrogén és a progeszteron szintjének szabályozásában, és a PMS vagy a menopauza tüneteinek enyhítésében is – ugyanakkor erről fontos dietetikussal is egyeztetni, ugyanis egyénenként eltérő lehet, hogy mi az ajánlott mennyiség. Ami viszont biztos: a gyógynövény erős gyulladáscsökkentő funkcióval bír, és hasznos lehet cukorbetegség vagy magas vércukorszint esetén is. 

Kis mennyiségben gyógyszer, nagy mennyiségben...

Bár ebből már jól látszik, hogy sokak számára biztonságos és hatékony kiegészítő az ashwagandha, vannak olyan esetek, amikor alkalmazása nem ajánlott, illetve fokozott óvatosságot igényel. Ilyen például a terhesség és szoptatás időszaka – ugyanis a gyógynövény kiválthat méhösszehúzódásokat –, az autoimmun betegségek – mivel immunrendszert serkentő hatása ronthatja a betegség lefolyását –, valamint a pajzsmirigy-túlműködés (hipertireózis) fennállása, mivel az ashwagandha fokozhatja a pajzsmirigyhormon-termelést.

Fontos tudni azt is, hogy nagyobb műtétek előtt érdemes abbahagyni a szedését, mivel hatással lehet a vérnyomásra és a vércukorszintre, ami műtéti körülmények között problémát okozhat. Ezen kívül hormonérzékeny daganatokkal (például mell-, méh- vagy petefészekdaganat) küzdők számára sem javasolt, ugyanis befolyásolhatja a hormonális útvonalakat is.

Mindemellett kulcsfontosságú a fokozatosság, valamint a kúraszerűségre is: a szakemberek szerint érdemes kisebb dózissal indítani, és időnként szünetet tartani a szedésben. 

A gyógynövény emellett bizonyos gyógyszerkölcsönhatásokat is okozhat: ha például vérnyomáscsökkentőt, nyugtatót, altatót vagy hormonális fogamzásgátlót használsz, mindenképp egyeztess az orvosoddal.

Takács Dalma