Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) azt ajánlja, hogy az egészséges testi, pszichés és idegrendszeri fejlődésük érdekében az iskoláskorú gyermekek legalább napi hatvan perc közepes vagy nagy intenzitású testmozgást végezzenek a kijárási korlátozások alatt is. Ehhez képest a Magyar Diáksport Szövetség (MDSZ) felméréséből tudjuk, hogy a tanulók mindössze húsz százaléka teljesítette rendszeresen ezt a napi limitet. (A kutatást 6–18 éves gyerekek körében végezték 11 európai országban, tehát nem csak a magyar gyerekekre vonatkoznak a tanulságok.)

Fontos már az elején leszögezni, hogy az egyórányi sport nemcsak futást vagy gimnasztikát jelenthet, hanem bármilyen alaposan átmozgató, pulzus- és légzésszámemelő, izomfejlesztő tevékenységet a sétától az ugrókötelezésen át a biciklizésig, de ér akár a kertben avart gereblyézni is. Utóbbi onnan jutott eszembe, hogy a lányom éppen ezt csinálja, amikor e sorokat írom, az online természetismeret-óra keretében. (Mit mondjak, imádom Edit tanárnő ötletességét!)

De visszatérve a felmérésre, az is kiderül belőle, hogy a tanulók a járvány tavaszi, első hulláma alatt a digitális oktatásnak tulajdoníthatóan sokkal, de sokkal több időt töltöttek képernyő előtt a javasolt napi legfeljebb két órához képest. (Az enyém most nyolctól fél négyig folyamatosan órákon vesz részt, és ezután is használja a gépet házi feladatokhoz, barátnőkkel való kapcsolattartáshoz, filmnézéshez stb.)

Úgy tűnik, a legtöbbet azok a gyerekek mozognak a kijárási, iskolai és edzéslátogatási korlátozások alatt, akik határozott napirendet követnek, és elég fegyelmezettek ahhoz, hogy ne lógják el az online testnevelésórákat – vagy/és módjuk van legalább napi két órát játszani, mozogni a szabadban.

Sem a pedagógusok, sem a szülők nincsenek könnyű helyzetben, ha szeretnék biztosítani a gyerekeknek a megfelelő sportmennyiséget

Normál tanítási időszakban az iskoláskorúakat mozgatja az iskola: mindennap van testnevelésóra, a tanórák közötti szünetekben focizhatnak vagy szaladgálhatnak jó esetben az udvaron, tanítás után vannak iskolai sportfoglalkozások, és ha nem a busz vagy a mama-/papataxi érkezik értük, akkor bicikliznek vagy sétálnak hazáig. Ezek a tevékenyégek most meglehetősen korlátozottak. Csoportos szabadidősportra nemigen van mód, a 14 év felettiek egyáltalán nem járnak iskolába, akinek pedig még van offline tesiórája, annak is be kell tartania egy csomó szabályt, hogy sportolhasson a társaival.

A már idézett felmérés és a tavaszi tapasztalatok pedig azt mutatják: a távolléti oktatás egyik mostohagyereke sajnos a testnevelés tantárgy. Magyarországon a tanulók csaknem harmada azt nyilatkozta: tavasszal egyáltalán nem vett részt online testnevelésórán. És akik részt vettek, azoknak is csupán harmada volt igazán aktív.

Szó, ami szó: ha nincs a vírushelyzet, akkor is nagy feladat a tiniket megmozgatni

Én például tornázni már soha, kizárólag sétálni, erdőt járni, kutyát sétáltatni tudom elcsalni a magam bakfisát (az avarszedéshez Edit tanárnő is kell). Ám Boronyai Zoltán erre azt mondja, hurrá, ez is jó hír, ezt is értékelni kell, úgyhogy kicsit megkönnyebbültem.

Az MDSZ-statisztika is igazolja a tapasztalataimat: tavasszal is megfigyelhető volt, hogy még e megváltozott körülmények ellenére is a kisebb gyerekek lelkesebbek: a 6–10 évesek 32,1 százaléka végzett mindennap minimum 60 perc, legalább közepes erősségű mozgást, míg a 11–14 évesek körében ez az arány már csak 20,5, a 15 és 18 közöttieknél pedig csupán 15,5 százalék volt.

Ha a nemek arányát nézzük, akkor pedig elmondható, hogy a fiúk voltak elszántabbak: 24 százalékuk teljesítette a WHO-normát, szemben a lányok 16 százalékával. Leszűrhető még az is, hogy a falusi, kistelepülési környezet és életmód is több mozgásra sarkall, akárcsak az, ha valakinek van kutyája, illetve kertje.

Miért olyan egetverően fontos, hogy eleget mozogjanak ezekben a hónapokban – még a tinik is?

A rendszeres iskolai testmozgás és sport elmaradása konkrétan az egészségüket veszélyeztetheti (egyebek között az immunrendszer megfelelő működésének is alapja a rendszeres mozgás és sport). Talán a saját környezetünkben is megtapasztalhattuk tavasszal, hogy a mozgáshiány a gyerekeknél is letargiát, motiválatlanságot okoz, az izomzat leépülése mellett pedig esetleg nem kívánt mértékű súlygyarapodást is. (A gyermekkori elhízás „békeidőben” is nagy probléma: Magyarországon minden negyedik gyerek túlsúlyos vagy elhízott, és a középiskolás évei végére átlagosan minden harminc tanuló közül egy súlyosan elhízik – derül ki az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet és az MDSZ adataiból.)

Az elhízás pedig azért is gond, mert számos krónikus betegség kockázatát növeli (például cukorbetegség, asztma, magas vérnyomás, depresszió), és ezeket a gyerekeket sokszor bántják a társak, a stigmatizáció miatt romolhat a tanulmányi eredményük, és többet is hiányoznak, mint a normál súlyú társaik.

Mit tehetünk, hogy többet mozogjanak a gyerekek – még most, a járvány alatt is?

Boronyai Zoltán szerint az egyik legfontosabb a személyes példamutatás, azaz a családi környezet hatása, és az odafigyelés, a személyközpontúság. Ha egy gyerek/kamasz azt látja, hogy a körülötte élő felnőttek vigyáznak az egészségükre, sportolnak, kijárnak az erdőbe kirándulni, sétálnak, bicikliznek, akkor ez számukra mintát jelent, a mozgásra való igény, a mozgással kapcsolatos pozitív élmény beépül a személyiségükbe. Márpedig hosszú távon épp ez a cél. Nem kikényszeríteni kell a sportot, hanem kialakítani egy belső igényt az aktív életre, és ez nem megy egyik pillanatról a másikra, ez évek következetes munkája.

Igen, igaza van annak, aki erre rávágja: nagyon nem egyszerű aktivizálni valakit, ha eleve nem „sportőrült” vagy netán épp rajta van a kamaszlustaság, ami, tudjuk, életkori jellegzetesség. Azaz nemcsak hogy nem túl lelkes, de, mondjuk, kifejezetten utál mozogni.

Jókora szakirodalma van annak a kérdésnek, mi motiválja a fiatalokat a sportra. És itt jön be a Boronyai Zoltán által említett odafigyelés és leleményesség. A szakértők konklúziója ugyanis egybecseng: a legerősebb hajtóerő az öröm- és élményszerzés lehetősége, valamint a fejlődés megtapasztalása – a sikerélmény.

Ugyanakkor a stressz (teljesítményhajsza), a kudarc, a tanulás és a sport összeegyeztethetetlensége, és a kiégés ellenünk dolgozik. Ezek azok az okok, amelyek miatt sokan felnőtt korukra teljesen abbahagyják a rendszeres sportolást. A dolog iróniája, hogy a rendszeres sport éppen segíti a stresszkezelést, és a nehézségeken való átlendülést.

Mit csináljunk, hogy ez ne következzen be?

A gyerekek is csak akkor végeznek rendszeresen egy mozgásformát, ha azon túl, hogy örömet szerez számukra, a saját céljaikat valósíthatják meg, nem pedig a szülőkéit.

Fontos a közösségi élmény szerepe is (erre most kevésbé alapozhatunk, de a későbbiekben újra)! Minden szülő megtapasztalja előbb-utóbb, hogy a gyereke elkezd járni egy edzésre, mert a cimborái is oda járnak, vagy pedig az edzőtársai közt lesznek fontos barátságai. Ha egy csapat összekovácsolódik, nem kérdés, hogy menjen-e edzésre a gyerek, akkor is, ha épp fáradt. Szülőként és edzőként is fontos tehát odafigyelni arra, hogy elegendő élményt, pozitív visszajelzést kapjanak a gyerekek a sport során – most is!

A mi szerepünk a támogatás, buzdítás, nem a kontrollálás, fegyelmezés.

Aktuálisan még fontosabb lett a kreativitásunk, ha tetszik, játékosságunk. Érdemes megmutatni minél többféle mozgásformát a gyerekeknek, és hagyni, hogy ők válasszanak. A YouTube tele van ingyenes edzésekkel, számtalan edzésformából lehet válogatni az egyéniségnek, fizikai állapotnak megfelelően. Sok lány rávehető a táncos tornákra, nagyon népszerű például mostanában a „dobverős fitnesz” (Pound). (Láttatok már ilyet?) Érdemes kipróbálni akár közösen, jó buli. Fiúknak is találhatók saját testsúlyos gyakorlatok, HIIT- (magas intenzitású, húsz-harminc másodperces blokkokból építkező edzés) tréningek, és már egy-egy hétperces gyakorlatsor is sokat számít, ha rendszeresen végzi a gyerek (akár velünk együtt), és nem kell hozzá semmilyen eszközt beszerezni. A jóga, a relaxálás is nagyon hasznos ebben a lelkileg különösen megterhelő időszakban.

Kurucz Adrienn

Forrás: ITT és ITT

#KAVARDFELAZAVART

A Magyar Diáksport Szövetség tavaly létrehozta a DO60 (mozogj napi 60 percet) mozgalmat, amelynek az a célkitűzése, hogy egészséges tiniket neveljünk, mozgásra serkentsük őket, mert mozogni jó, szükséges a jólléthez, ráadásul önbizalmat, magabiztosságot, sikerélményt ad. Most, az őszi szezonban, tekintettel a járvány második hullámára, indult egy új kampány is, ennek neve:

#KAVARDFELAZAVART

A közösségi médiában szerveződő mozgalom célja, hogy minél több kamaszt (és a családokat) rávegyenek arra, hogy menjenek ki a szabadba sétálni, túrázni, bringázni, frizbizni, rugdosni a leveleket… A lényeg: mozogjanak a friss levegőn! Nem kétséges, hogy a szülők szerepe óriási, hiszen a tinédzserek sokszor csak az ő rábeszélésükre moccannak ki a barlangjukból.

Most, hogy megint sok időt tölt mindenki a négy fal között, különösen fontos, hogy legalább napi egy órát kimozduljon a család minden tagja, mert ez nemcsak az egészségre hat kedvezően, hanem hozzájárul a kiegyensúlyozott lelkiállapothoz, a szellemi teljesítőképességhez is. Hajrá, kavarjuk fel az avart közösen!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images