Milyen körülmények között született a legszebb daluk? Melyik az, amire a legbüszkébbek? És az, amit bárcsak ők írtak volna? Mit tanácsolnak a kezdő szövegíróknak/dalszerzőknek? Egy kép, egy szövegfoszlány, egy dallamtöredék – mi van meg először? Hogyan lesz az ihletből dal – vagy hogyan nem? Sokan készpénznek veszik, hogy egy zenészből ösztönszerűen jönnek a slágerek, a valóság azonban ennél jóval bonyolultabb. „Nem is biztos, hogy értik az emberek, hogy mennyi szorongás, kihívás van, ami nincs ráírva a végtermékre” – hangzik el a mai adás egy pontján, és aki meghallgatja/nézi, az biztosan átértékeli picit, mennyire könnyű kenyér a dalszerzőké. Az Artisjus arra kért, hogy a Dalszerzők napján (ez minden évben október 8.) beszélgessek két előadóval szövegírásról, dalszerzésről, arról, milyen érzés volt visszamenni a szervezet idei kampányának részeként egykori iskolájukba. A mai Popfilter Backstage tehát a dalszerzésről szól, ehhez pedig beszélgetőpartnerem Pátkai Rozina és Sára Gergely, azaz Gege/6363 volt. Popfilter – szűrjük a zajt!
Hétéves voltam, amikor a felnőttek úgy látták, ideje komolyabban foglalkozni a tehetségemmel. Alig több mint tíz, amikor a „színpadot” magam mögött hagytam. Mert miközben arra törekedtem, hogy az elvárásaiknak megfeleljek, az önbizalmam és az életörömöm veszítettem el. Valahol félúton a vakítóan kivilágított színpad és a sokadik nyers, cukrozott tojás között.
Imád élni, és ez sugárzik is belőle. Minden mozdulatából, hangjából, mondatából árad az életerő. Most ünnepelte a születésnapját, és megválaszolta Proust kérdéseit. Közben pedig számot vetett magával. Köszönjük az őszinteséget, kedves Palya Bea, kívánjuk, hogy soha nem fogyjon el az életerőd! Boldog Palya Beát kívánunk a világnak!
Palya Beának sikerült, ami eddig senkinek. Megénekeltette DTK-t. Nyugi, nem fog gyakran előfordulni. De ez most kihagyhatatlan! Elviszlek magammal... fogfehérítés után, dalolászás közben, franciaországi filmforgatás előtt. Palya Bea, ahogy mindenki szereti.
Donald Trump tervét sokan abszurdnak tartják – köztük egy 93 éves egykori fogvatartott is. Mit akar ezzel Trump, és vajon mit jelentene Amerika számára, ha újra kinyitná a Sziklát?
„Harmincöt éves lettem nemrég, amit anyukám a minap úgy keretezett a telefonban, hogy »Krisztikém, tizenöt év múlva ötvenéves leszel. Ki tudja, mi lesz akkor?«.” Az író egy szakítás után megint lakást keres – ezúttal sajátot. Nincs könnyű dolga...
Valójában nem több száz ember lájkjaira vágyunk, hanem két-három igaz barát vagy családtag megtartó figyelmére, őszinte megosztására, a velük való maradandó és elmélyült élményekre – és nem utolsósorban arra, hogy számíthassunk egymásra, ha baj van.
