Milyen körülmények között született a legszebb daluk? Melyik az, amire a legbüszkébbek? És az, amit bárcsak ők írtak volna? Mit tanácsolnak a kezdő szövegíróknak/dalszerzőknek? Egy kép, egy szövegfoszlány, egy dallamtöredék – mi van meg először? Hogyan lesz az ihletből dal – vagy hogyan nem? Sokan készpénznek veszik, hogy egy zenészből ösztönszerűen jönnek a slágerek, a valóság azonban ennél jóval bonyolultabb. „Nem is biztos, hogy értik az emberek, hogy mennyi szorongás, kihívás van, ami nincs ráírva a végtermékre” – hangzik el a mai adás egy pontján, és aki meghallgatja/nézi, az biztosan átértékeli picit, mennyire könnyű kenyér a dalszerzőké. Az Artisjus arra kért, hogy a Dalszerzők napján (ez minden évben október 8.) beszélgessek két előadóval szövegírásról, dalszerzésről, arról, milyen érzés volt visszamenni a szervezet idei kampányának részeként egykori iskolájukba. A mai Popfilter Backstage tehát a dalszerzésről szól, ehhez pedig beszélgetőpartnerem Pátkai Rozina és Sára Gergely, azaz Gege/6363 volt. Popfilter – szűrjük a zajt!
Hétéves voltam, amikor a felnőttek úgy látták, ideje komolyabban foglalkozni a tehetségemmel. Alig több mint tíz, amikor a „színpadot” magam mögött hagytam. Mert miközben arra törekedtem, hogy az elvárásaiknak megfeleljek, az önbizalmam és az életörömöm veszítettem el. Valahol félúton a vakítóan kivilágított színpad és a sokadik nyers, cukrozott tojás között.
Imád élni, és ez sugárzik is belőle. Minden mozdulatából, hangjából, mondatából árad az életerő. Most ünnepelte a születésnapját, és megválaszolta Proust kérdéseit. Közben pedig számot vetett magával. Köszönjük az őszinteséget, kedves Palya Bea, kívánjuk, hogy soha nem fogyjon el az életerőd! Boldog Palya Beát kívánunk a világnak!
Palya Beának sikerült, ami eddig senkinek. Megénekeltette DTK-t. Nyugi, nem fog gyakran előfordulni. De ez most kihagyhatatlan! Elviszlek magammal... fogfehérítés után, dalolászás közben, franciaországi filmforgatás előtt. Palya Bea, ahogy mindenki szereti.
Világunk jelenleg kétarcú élelmezési válságban van: egyrészről hiány és éhezés, másrészről bőség, profit és betegség jellemzi, de a végeredmény hasonló. A gyerekek nem kapják meg a szükséges táplálékot ahhoz, hogy egészségesen fejlődjenek.
Stoiber Vivient – aki demenciára szakosodott gyógytornász –, többen bírálták egy videója alatt. Volt, aki szerint haszontalan, sőt egyenesen félrevezető, amit mond. Vivien nem törölte a kommenteket, hanem válaszolt a kritikákra – őszintén, tisztelettel és mély empátiával. Érdemes elolvasni a gondolatait: sokat megtudhatunk belőlük a betegségről, és azokról is, akik nap mint nap gondozzák a demenciával élő embereket.
Milyen nevet adnál/adtál a gyerekednek? És vajon mit üzen(ne) róla a világnak? A név ugyanis több puszta megszólításnál: történet, első benyomás és örökség is. Olyan láthatatlan üzenet, amely hatással lehet arra, hogyan látjuk magunkat, és arra is, hogyan látnak minket mások.
