Milyen körülmények között született a legszebb daluk? Melyik az, amire a legbüszkébbek? És az, amit bárcsak ők írtak volna? Mit tanácsolnak a kezdő szövegíróknak/dalszerzőknek? Egy kép, egy szövegfoszlány, egy dallamtöredék – mi van meg először? Hogyan lesz az ihletből dal – vagy hogyan nem? Sokan készpénznek veszik, hogy egy zenészből ösztönszerűen jönnek a slágerek, a valóság azonban ennél jóval bonyolultabb. „Nem is biztos, hogy értik az emberek, hogy mennyi szorongás, kihívás van, ami nincs ráírva a végtermékre” – hangzik el a mai adás egy pontján, és aki meghallgatja/nézi, az biztosan átértékeli picit, mennyire könnyű kenyér a dalszerzőké. Az Artisjus arra kért, hogy a Dalszerzők napján (ez minden évben október 8.) beszélgessek két előadóval szövegírásról, dalszerzésről, arról, milyen érzés volt visszamenni a szervezet idei kampányának részeként egykori iskolájukba. A mai Popfilter Backstage tehát a dalszerzésről szól, ehhez pedig beszélgetőpartnerem Pátkai Rozina és Sára Gergely, azaz Gege/6363 volt. Popfilter – szűrjük a zajt!
Hétéves voltam, amikor a felnőttek úgy látták, ideje komolyabban foglalkozni a tehetségemmel. Alig több mint tíz, amikor a „színpadot” magam mögött hagytam. Mert miközben arra törekedtem, hogy az elvárásaiknak megfeleljek, az önbizalmam és az életörömöm veszítettem el. Valahol félúton a vakítóan kivilágított színpad és a sokadik nyers, cukrozott tojás között.
Imád élni, és ez sugárzik is belőle. Minden mozdulatából, hangjából, mondatából árad az életerő. Most ünnepelte a születésnapját, és megválaszolta Proust kérdéseit. Közben pedig számot vetett magával. Köszönjük az őszinteséget, kedves Palya Bea, kívánjuk, hogy soha nem fogyjon el az életerőd! Boldog Palya Beát kívánunk a világnak!
Palya Beának sikerült, ami eddig senkinek. Megénekeltette DTK-t. Nyugi, nem fog gyakran előfordulni. De ez most kihagyhatatlan! Elviszlek magammal... fogfehérítés után, dalolászás közben, franciaországi filmforgatás előtt. Palya Bea, ahogy mindenki szereti.
Hátfájás, kiemrültség, hobbihiány és az állandó stressz, hogy ha nem tartunk mindent kézben, megáll a világ – vagy legalábbis az otthonunk nem üzemel tovább.
Jelentős lépés, ha az Országgyűlés elfogadja az Igazságügyi Minisztérium törvénymódosítását, azonban bőven van még munka, ha a valódi áldozatvédelem a cél.
Egy olyan korszakban, ahol a mesterséges intelligencia révén minden eddiginél személyesebb élményeink lesznek a halottaink másolataival, hogyan gondolkodunk majd elengedésről, gyászról, időről? Mennyire fogjuk érzékelni a hiányt, ha már nemcsak az élőkkel kommunikálunk online, testetlenül, hanem az elhunyt szeretteink digitális változataival is?