„Vasalni viszont csak végszükség eseten szabad! A nőknek is. A vasalás ugyanis nem házimunka, hanem civilizációs betegség.” – És egyéb megfontolandó bölcsességek Herczeg Zsolt élvezetes stílusában.
Emlékeztek a Svájcba költözött családra, ahol a legkisebb gyereknél rákot diagnosztizáltak? Most újabb levél érkezett az édesanyától.
Kisgyerekes szülők alvásevolúciója – ha már nem alhatsz, legalább röhöghetsz…
Korunk a harsányságot kedveli, a hangzavart, a „látványpékséget”. A gátlásos, nehezen oldódó gyerekek hátrányban érzik magukat a nagyszájú, cserfes társaik között. És ehhez jön még a nehezítés, amikor a szülő csupa jó szándékból folyamatosan tépázza az önbecsülésüket azzal, hogy olyat vár el tőlük, amire képtelenek. Nem árt újra figyelmesen elolvasni a szakember tanácsait:
„A vizsgálat után elküldtek minket vérvételre, amire egyáltalán nem számítottam, arra meg főleg nem, hogy azonnal el is végzik. Borzalmas volt látni, úgy sírtam veled, mintha engem szúrnának meg.”
Az összes gyerekért. Mindért. Kivétel nélkül. Kivétel nélkül…
Kezdődik a hétvége, vagyis a fiataloknak a bulizás ideje. Nem árt újra átvenni, hogyan érdemes szülőként hozzáállni ehhez a kérdéshez.
„Ma már azt gondolom, mindenki más és más tempóban érik meg arra, hogy anya legyen, és kezd el őszintén, érzelmekkel kötődni a gyerekéhez.”
Ha az újszülöttek tudnának beszélni, lehet, hogy minden második baba azt kiabálná sírás helyett, hogy „de nem fázom”. Tóth Flóra szerint a szülőkben valahogy bekapcsol egy túlöltöztetés-automata, amitől nagyon nehéz megszabadulni. Neki sem sikerült még teljesen.
Herczeg Zsolt keze tisztább, mint Teréz anya lelkiismerete Mahatma Gandhi házibulija után, a két lépés távolságot pedig úgy tartja, hogy azért tisztikeresztet érdemelne arany sugaras Müller Cecília-csillagokkal, Győrfi Pál arcképével ékített díszdobozban. De azt mondja, ez a dolog könnyebbik része.