A munkálatokat régészekből, antropológusokból és törvényszéki szakértőkből álló nemzetközi csapat végzi, melynek tagjai Írország mellett többek között az Egyesült Királyságból, Ausztráliából, Kolumbiából, Spanyolországból és az Egyesült Államokból érkeztek. A 18 fős csapatot Daniel MacSweeney vezeti, aki korábban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának (ICRC) megbízottja volt.

A feltárás várhatóan két évig tart, ez most a folyamat első lépése

A cél nemcsak a maradványok feltárása, hanem azok azonosítása, a családokhoz való visszajuttatása, majd méltó újratemetése. Az ásatás különösen bonyolult, mivel a terület talajviszonyai, a vízszennyezés, valamint a 19. századi éhínség és a közeli dologházak idejéből származó más maradványok jelenléte mind nehezíti a munkát.

„Mindezek együttesen valóban súlyosbítják a kihívást – mondta MacSweeney. –

A feltárást a bűnügyi helyszínelésekre vonatkozó előírások szerint végezzük, vagyis minden apró részletet gondosan dokumentálunk. Amennyiben bármilyen természetellenes halálra utaló nyomot találunk, azonnal kötelesek vagyunk értesíteni a halottkémet vagy a Gardaí-t, az ír rendőrséget.”

Az ásatás egy olyan lakótelepen zajlik, amely az egykori anyaotthon területén épült. A munkagépek fokozott óvatossággal dolgoznak, a gép lassan kaparja a földet, és azonnal leáll, ha olyasmit észlel, amit a régészek a feltárás szempontjából relevánsnak ítélnek. A helyszínen ideiglenes laboratóriumot is felállítottak, ahol a csontmaradványok elsődleges vizsgálatát végzik. Néhány hozzátartozó DNS-mintát is adott a lehetséges azonosítás érdekében.

Az ügy középpontjába Catherine Corless helytörténeti kutatásai kerültek

Corless 2014-ben hozta nyilvánosságra, hogy 796 csecsemő halotti bizonyítványa található a hivatalos nyilvántartásban, miközben a sírjuk nem volt dokumentálva. Corless – aki eredetileg textilgyári titkárnőként dolgozott – éveken át gyűjtötte a dokumentumokat, és kitartó munkájával rávilágított egy régóta elhallgatott történelmi igazságtalanságra.

A Bon Secours apácák az intézményt az ír állam támogatásával működtették, amely évtizedeken keresztül szemet hunyt a nők kirekesztése, a gyerekek elhanyagolása és a kiugróan magas csecsemőhalandóság felett. Az otthon 1961-ben bezárt, az épületet lebontották, és a helyén lakótelepet húztak fel.

Először 1975-ben bukkant emberi csontokra két kisfiú, aki a területen játszott. Az esetet akkoriban elhallgatták, és a hatóságok nem intézkedtek. Corless kutatásai hatására azonban elkezdett foglalkozni vele a sajtó.

Az ír kormány 2021-ben hivatalosan is bocsánatot kért, miután egy vizsgálat megállapította, hogy az anya- és csecsemőotthonokban rendkívül magas volt a csecsemőhalandóság: a jelentés szerint a 18 vizsgált intézményben körülbelül 9000 gyermek vesztette életét.

Ezt követően a tuami otthont működtető Bon Secours nővérek „mély sajnálatukat” fejezték ki, elismerve, hogy a gyerekeket „méltatlan és elfogadhatatlan módon” temették el, és anyagi kárpótlást is felajánlottak az érintettek számára.

Corless, aki minden általa gyűjtött adatot átadott a feltárást végző csapatnak, abban bízik, hogy a maradványokat sikerül azonosítani. „A víz miatt nagyon sok kis csont keveredett össze. Remélhetőleg sikerül őket szétválogatni – mondta a Sky Newsnak. – Ők a legjobb szakemberek, és ugyanúgy szívügyüknek érzik ezt, mint én. Tényleg a végére akarnak járni.”

Az eset nemcsak Írországot, hanem a nemzetközi közvéleményt is megrázta, mi ebben a cikkben írtunk róla bővebben.

 

Mózes Zsófi

Források: The Guardian, Sky News

A kiemelt kép forrása: Getty Images/Charles McQuillan