Úristen! Ez a fa mászik! – A növények is mozognak, csak nem úgy
Sétáló fák, úszkáló moszatok, csavarodó szárak és csukódó virágok
Szabó Anna Eszter nemrég bedobott egy hírt a szerkesztői csetbe: Ecuadorban honos egy Socratea exorrhiza (magyarul: sétáló pálma) nevű pálmafaj, amelynek egyedei szó szerint mászkálnak, éves szinten akár húsz métert is megtesznek. Hangzatos, kattintékony téma, de vajon igaz ez? No, rögtön előtört a bennem szunnyadó Carl von Linné, és íme, már itt is a cikk, amely arról szól, hogy a növények bizony sokkal többet és sokkal több módon mozognak, mint gondolnánk. Minden, amit tudni akartál a mászkáló, úszkáló, repkedő, félénk és visszahúzódó növényekről – meg az is, amiről nem tudtad, hogy tudni akarod. Csepelyi Adrienn írása.
–
Esküszöm, bár most egy rakás szakkifejezés következik, ez mégsem lesz egy száraz szakcikk. Ha esetleg mégis idegenkednél a biosztól, képzeld el az alábbiakat David Attenborough hangján.
A növényeknek éppúgy többféle mozgása létezik, mint az állatoknak.
- Passzív mozgások: amikor külső erőforrás hatására egy-egy növényi rész közlekedik ide-oda, például a fagyöngy ragadós bogyója a madarak csőrére ragad, és így kerül át egy másik fára, vagy a gyermekláncfű magját elfújja a szél, a polleneket egyik szilvafáról a másik virágaira viszik a méhek, a sulyom termését elviszi a víz, stb.
- Aktív mozgások: ezek a növények részéről energiabefektetést igényelnek.
Az inger alapján háromféle mozgást különböztetünk meg (csókolom, Gergely Tibor tanár úr, kijár utólag a biológia ötös!):
- taxis (ahaha, nem úgy taxis, ez a latin neve): belelépsz egy pocsolyába, a benne élő zöld szemes ostorosok elmenekülnek. Ez az inger által irányított helyváltoztató mozgás.
- tropizmus: ez nem más, mint az inger által irányított helyzetváltoztató mozgás. A gyökerek lefelé nőnek, a napraforgó fény felé mozog,
- nasztia: ez pedig az inger által nem irányított helyzetváltoztató mozgás. A legjobb példa rá a mimóza: nyilván mindannyiunknak elmondták minden egyes botanikuskerti látogatásunkkor, hogy ne piszkáljuk a leveleit – és mindannyian piszkáltuk. Hiszen ahogy megpöcköltük, összehúzódott, mint egy félénk kis állat! Szintén ilyen a hajnalka (Ipomoea) nevű növény virágzása: a tölcsérek napfelkeltekor kinyílnak, de nem mozognak a napfény felé, tehát a fény maga csak a kiváltó inger.
@goldfeather_ Got my first Sensitive Plant aka Mimosa and she really is a Alien Superstar 🛸 #mimosa #rareplants #sensitiveplant ♬ ALIEN SUPERSTAR - Beyoncé
Az irány alapján létezik pozitív és negatív mozgás: az előbbi esetben az inger felé, az utóbbiban az ellenkező irányba mozog a növény.
Te jó ég, ez a levél mozog!
Oké-oké, a növények különböző részei mozognak. De mitől? Nos, tropizmust számos különböző inger kiválthat:
- fény – fototropizmus
- napfény – heliotropizmus
- kémiai anyag – kemotropizmus
- gravitációs erő – geotropizmus
- víz – hidrotropizmus
- érintés – tigmotropizmus
- hő – termotropizmus
Bár ezek elég bonyolultnak hangzanak, valójában pofon egyszerűek: a gyökerek lefelé tartó mozgása nem más, mint pozitív geotropizmus.
Ha valaki látott már közelről érett napraforgótányért, tudja, hogy a növény szára a fej alatt sokszorosan meg van csavarodva. Ennél nemigen létezik látványosabb példája a növények helyzetváltoztató mozgásának. Hangosabb, mondjuk, igen: aki maradt már napos időben kettesben a zebralevél nevű szobanövénnyel (a calathea nemzetség valamely tagjával), az jó eséllyel hallotta, ahogyan a fény hatására a levelek „a falat kaparják”, azaz látványosan mozognak a fény mozgásának megfelelően. Mindkettő pozitív heliotropizmus, azaz a napfény hatására és annak irányába megvalósuló helyzetváltoztató mozgás.
@passthatplant A days worth of movement #calathea #prayerplant #ctenanthe #plantsthatmove. #pov #melbourne #fyp ♬ Anakin - The Rions
És akkor álljon itt az egyik legbizarrabb példa, amivel valaha is a növények helyzetváltoztató mozgását szemléltetni akarták. (Igazából már csak ezért is megérte megírnom ezt a cikket...).
Tichy Lajos, a legendás magyar középcsatár „Ferde fák” című önéletrajzi könyvében elmeséli, hogy a Jász utcában, gyerekkora színhelyén azért dőlnek az úttestre a fák, mert ők azokat használták kapufaként a széles járdán játszott „érincs” nevű, fociszerű játékhoz – és ha úgy tűnt, hogy a labda kívülről elkerüli a kaput, a fiatal fákat a fiúk az úttest felé rántották. A fák pedig így maradtak. Ezt hívják pozitív tigmotropizmusnak. (Ne röhögj!)
Mozognak, de hogyan?
Ha mindez nem volna elég összetett, további szempontok alapján is csoportosíthatjuk még a növények mozgását (kényszeres rendszerezők, szevasztok! Ez a ti cikketek!) Ez alapján háromféle mozgást különböztetünk meg:
- citoplazmaáramlással létrejövőt: ez a fent említett zöld szemes ostoros (és más egysejtű moszatok) mozgása
- növekedési mozgást: akkor érhető leginkább tetten, amikor a különféle növekedési hormonok hatására egyes növényi részek jobban, mások kevésbé fejlődnek, például a kevés fényt kapó szobanövények „felnyurgulnak”, azaz nagyon erőteljesen a kevéske fény irányába törekednek.
- turgormozgást: a turgorállapot nem más, mint a sejtek víztartalma. Ennek változásával a növény mozgatni tudja egyes részeit – például ilyen a mimóza fent említett összerezzenése is.
Versenyszerű növekedés
A legnehezebben megfogható kategória talán a növekedési mozgás mind közül. Jó, a növény nő, és kész. Látjuk, ahogy csírázik a mag, amint kihajt tavasszal a jácint – eddig legfeljebb nem gondoltunk rá mozgásként. Pedig az! Ráadásul, noha ezt magától értetődőnek tekintjük, vannak egészen döbbenetes eredmények a növényvilágban. A Guinness rekordok könyve szerint
a világ leggyorsabban növekvő növénye a bambusz, amelynek egy, Nagy-Britanniában vizsgált példánya 0.00003 kilométer per órás sebességgel nő. Ez azt jelenti, hogy egy nap alatt mintegy 81 centiméterrel lesz nagyobb.
Ha azonban nem az abszolút méretből indulunk ki, hanem hogy saját szervezetéhez képest arányosan mennyit növekszik egy növény adott időegység alatt, akkor egy sokkal kisebb rekorderre bukkanunk. A Wolffia australiana nevű békalencseféle apró „szemcséi” szédületes sebességgel sokszorozódnak meg. Ez felkeltette a kutatók figyelmét is, akik – mivel ez számos területen hasznos információ lehet – jó ideje azt vizsgálják, mi okozhatja a Wolffia szinte szemmel látható növekedési tempóját. A kutatók a faj genomjának feltérképezése során arra jutottak, hogy
a Wolffia sejtjeiben feleannyi olyan gén van, amelyet a fény befolyásol, mint a többi növény sejtjeiben. Azaz: a Wolffia akkor is növekszik, amikor más növények a sötét miatt nyugalmi állapotban vannak.
Sportnyelven ezt hívják versenyelőnynek.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
És ha már sport, akkor térjünk át az aktív helyváltoztató mozgásokra!
Jó, de most komolyan mászkálnak?
Igen is, meg nem is. A zöld szemes ostoros – amint az a nevéből könnyen kikövetkeztethető – az ostora segítségével közlekedik, az érzékelésben pedig egy fényérzékelő szervecske és egy vörös szemfolt van a segítségükre. Mikroszkóp alatt jól látható, hogy milyen gyorsan cikáznak – emiatt „állatszerűbbek” laikus szemmel, mint a magasabb rendszertani kategóriába sorolt társaik.
Na de hogy egy fa szó szerint mászkáljon? Hát, ilyet legutóbb a Hupikék törpikékben láttunk! Márpedig a bevezetőben említett ecuadori fafaj (fontos: a pálmafélék egyszikűek, így törzsük felépítése sem azonos kétszikű rokonaik törzsének évgyűrűs, tömör szerkezetével!) egyedei tényleg mászkálnak:
különleges gyökérzetüket tulajdonképpen lábakként használva akár napi két-három centimétert is közelíthetnek a céljuk felé. Ez éves szinten akár húsz méter is lehet! Ja, és hogy mi a cél? Természetesen a napfény. Így aztán mindig az aktuális fényszögek befolyásolják a mozgásuk irányát.
Nem kell tehát hozzá mágia, mint a rajzfilmben – mindössze az inger és a növény energiabefektetése. Ez pedig, noha nem Hókuszpók műve, kétségkívül varázslatos.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ emarys; Unsplash/Jeremy Kwok, Kae Anderson
