Gyerekek, nők, fizikai dolgozók és még 6 csoport, amelynek tagjait aránytalanul érinti a klímakatasztrófa

–

Egy csoport sem homogén

Az Amerikai Pszichológiai Társaság 2021-es jelentésében kiemelten foglalkozik azokkal a csoportokkal, amelyek tagjaira már most aránytalanul súlyos terheket ró a klímakatasztrófa, és amelyeknek a sérülékenysége a következő években várhatóan csak fokozódni fog. A szakemberek ugyanakkor arra figyelmeztetnek: ezek a csoportok maguk sem egységesek, az őket alkotó egyének tapasztalataiban jelentős különbségek lehetnek annak alapján, hogy az életük más területein milyen előnyeik és hátrányaik vannak. 

Egészen más például egy középosztálybeli, többdiplomás afroamerikai férfi helyzete, mint egy szegénységgel küszködő, kerekesszékes afroamerikai nőé. Az elnyomás különböző formái és a privilégiumok nemcsak halmozódnak, hanem egymással összefüggésben fejtik ki a hatásukat, így a társadalmi rétegződés speciális metszéspontjait hozzák létre. Ezt nevezte el Kimberlé Crenshaw amerikai polgárjogi aktivista és tudós interszekcionalitásnak, amelyet azóta a szociológiában és a pszichológiában is alkalmaznak, és érdemes nekünk is fejben tartanunk, miközben csoportokra bontva gondoljuk végig az éghajlatváltozás káros hatásait. 

#1. Szegénységben élők

Számos kutatás kimutatta, hogy az alacsonyabb jövedelmű emberek rosszabb fizikai állapotban vannak, nagyobb valószínűséggel lesznek bűncselekmények vagy erőszak áldozatai, illetve fokozottan ki vannak téve a szorongás és a depresszió kockázatának.

Ezek olyan bénító pszichés állapotok, amelyek még inkább csökkentik az esélyét annak, hogy az illető rugalmasan alakítsa a viselkedését a változó környezeti feltételeknek megfelelően. Képzelj el, mondjuk, egy súlyos depresszióval küszködő embert, aki a leghétköznapibb cselekedeteket (például felkelés, tisztálkodás) is csak óriási erőfeszítések árán tudja kivitelezni. Hogyan reagálna egy katasztrófahelyzetre? Képes lenne gyorsan összepakolni, döntéseket hozni, menekülni, információkat szerezni? 

Ez a szituáció annál is inkább bekövetkezhet, mivel a szegénység arra készteti az embereket, hogy olyan helyeken éljenek, ahol olcsóbbak az ingatlanok, de katasztrófavédelmi szempontból több a kockázat. Házaik gyakran régebbiek vagy nem minőségi anyagokból készülnek, így kevésbé ellenállók, mint a tehetősebbek épületei. Egy, a 2017-es Maria hurrikán pusztításait elemző vizsgálatban például azt találták, hogy a bérlők és az alacsonyabb jövedelmű háztartások tagjai nagyobb valószínűséggel szenvedtek súlyos anyagi károkat, mint a lakástulajdonosok és a magasabb jövedelműek.

Ha nincs félretett pénzed, nehezebben fogod újraépíteni önmagad és a környezetedet is. Nem telik pszichológusra, nem feltétlenül volt biztosításod, de ha volt is, nem jelent elég fedezetet az újrakezdéshez.

#2. Színes bőrű emberek (people of color)

A társadalom szövetébe ágyazott előítéletek olyan krónikus stresszforrást jelentenek a faji-etnikai kisebbségek számára, amely alapjáraton hajlamosítja őket a testi-lelki tünetképzésre. Gondolj csak bele, mennyire megterhelő, ha jóformán életed minden egyes napján szembe kell nézned a diszkrimináció, a bántalmazás és a kirekesztés veszélyével. Ráadásul minél kevesebb gazdasági és oktatási lehetőséghez jutsz, annál kevesebb eszközöd lesz a frusztráció kezelésére: nem fogsz hozzáférni azokhoz az egészségügyi szolgáltatásokhoz, önismereti lehetőségekhez, amelyek segíthetnének. Ezek a folyamatok azt idézhetik elő, hogy nemcsak egzisztenciálisan vagy fizikailag, hanem lelkileg is sérülékenyebb leszel a klímaváltozás mentális egészségre gyakorolt hatásaival szemben. Pontosan ezt látják a kutatásokban is. 

Érdemes azt is megjegyezni, hogy

a hagyományosan kisebbségek által lakott negyedekben számottevően kevesebb a zöldfelület. Egyes becslések szerint ezekben a kerületekben már most átlagosan 2,6 fokkal melegebb van, mint másutt.

Alig vannak parkok, amelyek megvédenék az embereket a hőségtől, illetve a pszichés jóllétükre is pozitívan hatnának. Ezek azok a helyek is, ahova a gyárak nagyobb ellenállás nélkül tudnak hulladéklerakókat, vegyi üzemeket telepíteni, ezáltal növelve a fertőzések és az ipari szennyezés kockázatát.

A marginalizált csoportok tagjainak gyakran nincs légkondijuk, ventilátoruk, sőt vannak olyan körzetek is, ahol a bűnözés elharapódzása miatt még az ablakot sem merik kinyitni a lakosok, hogy enyhítsenek a forróságon. Mivel ezekben a leszakadó térségekben rendre elmaradnak a beruházások is, az infrastruktúra nem ritkán elavult, romos: egy-egy vihar esetén hamarabb dugulnak el a csatornák, válnak járhatatlanná az utak, megy tönkre minden.

#3. Őslakosok

Az éghajlatváltozás nemcsak a fizikai otthon elvesztését jelentheti, hanem annál sokkal többet: azt, hogy egyes népcsoportoknak meg kell válniuk a generációról generációra öröklődő szokásaiktól, az egész eddigi életmódjuktól, a kulturális identitásuk jelentős részétől. Mivel önmeghatározásuk általában erősen kötődik a földhöz, a természethez való viszony megváltozása, a kényszerű elvándorlás súlyos törést okozhat a folytonosság érzésében.

Ha a környezettel való kapcsolat sérül, ők is sérülnek.

Inuitok például arról számoltak be, hogy ha nem tudnának többé kimenni a jégtengerre, akkor úgy éreznék, „nem egészségesek”, „nem kapnak levegőt”, „nagyon szomorúak”, „elveszettek” lennének, és „menten megőrülnének”.

Az ökológiai gyász rendkívül fájdalmas folyamat: azt éled meg, hogy szinte kibírhatatlan honvágyad van a saját hazádban. Ráadásul minél nagyobb a stressz és a szorongás, annál több lehet a közösségen belüli konfliktus, hiszen ki-ki a saját boldogulását kezdi előtérbe helyezni. 

#4. Gyerekek

A világban élő gyerekek közel fele jelenleg is olyan országokban lakik, amelyek súlyos kockázatoknak vannak kitéve az éghajlatváltozás szempontjából: ez magában foglalja az erdőtüzeket, az árvizeket, a hurrikánokat, de az oktatáshoz vagy az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés korlátozottságát is, valamint a vízhiányt, illetve a higiéniai problémákat.

Minél kisebb korban élnek át a gyerekek szélsőséges időjárási eseményekhez köthető traumákat, általában annál több szorongással, depresszióval kell megküzdeniük a felnőtt életükben. 

Az élelmiszer-ellátás bizonytalansága és az iskolai tanulmányok sorozatos megszakítása egyaránt hátráltatja a gyerekek fejlődését, az alultápláltság és a súlyos egészségügyi fenyegetések alacsonyabb intelligenciát, mozgásos problémákat, tanulási nehézségeket okozhatnak. A gyerekkori stressz magas szintje ronthatja a memóriát, a végrehajtó funkciókat (mint amilyen az önkontroll és a tervezés), valamint a döntési folyamatokat.

A nélkülözésnek tehát olyan káros következményei lehetnek, amelyek biológiai szinteken csökkentik az esélyét annak, hogy valaki a felnőtt életében boldogulhasson.

A gyerekek azért is különösen sérülékenyek, mert helyzetükből adódóan a felnőttekre kell hagyatkozniuk. A Katrina hurrikán hatásaival foglalkozó tanulmányokból viszont az derült ki, hogy gyakran pont a katasztrófával leginkább sújtott gyerekek kapják a legkevesebb társas támogatást, valószínűleg azért, mert a szüleik, felnőtt hozzátartozóik is szenvednek. 

Friss kutatásokból (amelyekről korábban ITT írtunk részletesen) azt is tudjuk, hogy a 16–25 év közöttiek 75 százaléka egyenesen ijesztőnek tartja a jövőt, 83 százalékuk pedig úgy véli, nem gondoskodunk eléggé a bolygóról. Rengetegen érzik magukat cserben hagyva: a tinédzserek azok, akiket leginkább érinthet az ökológiai válság, mégis nekik van a legkevesebb hatalmuk, hogy befolyásolják a kollektív cselekvést.

#5. Idősek

Fokozott hőérzékenységük és a helyváltoztatási képességük korlátozottsága miatt az idős emberek különösen védtelenek lehetnek az éghajlatváltozás hatásaival szemben. Több tanulmány megállapította például, hogy amikor áradások, fagyás vagy extrém forróság miatt meghibásodik az infrastruktúra és nehézkessé válik a közlekedés, a gondozási szolgáltatásokhoz való hozzáférés drasztikusan megszakad, így a rászorulók segítség nélkül maradnak. Mivel időskorban a testhőmérséklet szabályozása kevésbé hatékony, így a meleg is jobban megviselheti ezt a korosztályt, mind fizikai, mind mentális szempontból. A környezetszennyezés és a szmog miatt kevésbé ajánlott szabadtéri tevékenységeket végezni, ami megfosztja az időseket a testmozgás áldásos előnyeitől. Ráadásul csakúgy, mint a faji-etnikai kisebbségekhez való tartozás, az öregség is átfedést mutathat a szegénységgel, így az érintett személyeket többszörös hátrányok sújthatják. 

#6. Nők

A nemi szerepek jelentősen befolyásolhatják az éghajlatváltozással kapcsolatos tapasztalatainkat. Persze sok múlik a helyi viszonyokon és a nemi egyenlőség egyes országokra jellemző szintjén, valamint arra is bőven van példa, amikor a férfiak vannak nagyobb veszélynek kitéve – mint, mondjuk, azok a gazdálkodók, akik körében a hőmérséklet-emelkedés miatti terméskiesés öngyilkossági késztetéshez vezetett.

De a nagy átlagokat tekintve,

a nőkre várhatóan nagyobb nyomás nehezedik a klímakatasztrófával összefüggésben, mint a férfiakra. Ez elsősorban annak tulajdonítható, hogy a világ számos pontján a gondozási feladatok ellátása máig aránytalanul a nőket terheli:

ők mondanak fel nagyobb számban a munkahelyükön, ha iskolabezárások miatt otthon kell maradni a gyerekkel, vagy idős, krónikusan beteg hozzátartozót kell ápolni.

Vizsgálatok azt is kimutatták, hogy a szélsőséges időjárási események a nők elleni erőszak megnövekedésével járnak együtt, illetve hőségben egyre nehezebben gátolják az emberek az agresszív késztetéseiket. A magas hőmérséklet várandós nők esetében a kedvezőtlen szülési kimenetek magasabb számával korrelál, gyakoribbak a vetélések, a koraszülések, amelyek az egész család mentális egészségét veszélyeztetik. 

#7. Fogyatékossággal élők

Önmagában jelzésértékű, hogy meglehetősen kevés kutatás foglalkozik azoknak a speciális feladatoknak a feltérképezésével, amelyekkel fogyatékossággal élő emberek szembesülnek egy-egy természeti katasztrófa során. Azt tudjuk például, hogy hurrikánok után többször szállítottak segélyszervezetek ivóvizet, élelmiszert olyan helyekre, amelyek nem voltak hozzáférhetők kerekesszékkel közlekedő emberek számára.

A hosszan tartó áramkimaradások veszélyeztetik azok életét, akik lélegeztetőgépen vannak, az evakuálással kapcsolatos információkat pedig gyakran rádión keresztül osztják meg, ezáltal siket és nagyothalló emberek nem értesülhetnek a fejleményekről.

A Katrina és a Rita hurrikánnal kapcsolatos tapasztalatokból az derült ki, hogy az átmeneti szállások nem akadálymentesek, ahogyan a menekítésre használt buszok többsége sem. Akár értelmi, akár testi fogyatékosságról van szó, ezek az emberek vészhelyzetben még inkább kiszolgáltatottak, mint mások, könnyen akadozhat a támogatásuk, és az is óriási veszteség, ha a mindennapi működésükhöz szükséges felszereléseiket (például hallókészülék, elektromos szék) kell hátrahagyniuk.

#8. Pszichiátriai nehézségekkel küzdők

Azon túl, hogy a mentális zavarokra szedett gyógyszerek némelyike érzékenyebbé teheti az embereket a hő hatására, a folyamatos ellátásra, gondozásra szoruló emberek szintén ki vannak téve az egészségügyi szolgáltatások fennakadásából eredő veszélyeknek. Azoknak az embereknek, akik nehezen tudnak megbirkózni más stresszorokkal, különösen nagy feladatot jelent a klímaszorongás, az ökológiai gyász kezelése. 

#9. Kinti munkások

A szabadban dolgozókat, gazdálkodókat, építőmunkásokat súlyosabban érintik a megnövekedett hőmérsékletből, az UV-sugárzásból, a légszennyezésből eredő káros hatások.

Ne feledkezzünk meg azokról az egészségügyiekről, tűzoltókról, rendőrökről, katonákról sem, akik egy-egy természeti katasztrófa idején a mentést végzik, és akiknek tíz-húsz százaléka maga is traumatizálódik az átélt események hatására.

A jelentés külön kiemeli a mezőgazdasági idénymunkásokat, akik a hőség közepette végeznek nehéz fizikai munkát. A fáradtság, a koncentráció csökkenése sérülésekhez vezethet, a rovarirtók és az egyéb vegyszerek hosszú távon daganatos betegségeket vagy más testi problémákat okozhatnak. Ezeknek az embereknek a többsége marginalizált csoportokhoz tartozik, és rossz anyagi körülmények között él, így gazdasági, jogi és társadalmi státuszuk egyaránt gátolja őket abban, hogy kiálljanak magukért, és élhetőbb munkakörülményeket vívjanak ki – ehhez a domináns csoport támogatására is szükség lenne.

Mi következik ebből?

Az, hogy a klímakatasztrófával kapcsolatos minden cselekvési tervnek tartalmaznia kell azokat a szempontokat is, amelyek kitérnek a fenti (és még más alulreprezentált) csoportok szükségleteire, szempontjaira is. Ez pedig csak széles körű társadalmi részvétellel érhető el, úgy, hogy az eddig marginalizált embereket is végre oda engedik ülni, vagy kifejezetten meghívják ahhoz az asztalhoz, ahol a döntéseket hozzák. Az erre való törekvést diktálja egyrészt az emberség és a szolidaritás értéke, de az is, hogy bármelyikünk és bármelyikünk szerette kerülhet olyan helyzetbe, hogy a jövőben több támogatásra szorul. Ha pedig összeadogatjuk, igazából mennyien vannak a kisebbségi emberek, rögtön relatívvá válhat a többség fogalma.

Milanovich Domi

Az egyes kutatásokat a könnyebb olvashatóságért nem linkeltem be külön, a hivatkozások mindegyike megtalálható a jelentésben.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / stock_colors