Advertisement

Nem stressz, hanem szorongás, nem érzés, hanem érzelem

A gyakran emlegetett stressz egy nagyon összetett érzés, ami általában valamilyen érzelem miatt jön létre, de biológiai hatások miatt kialakult stresszérzés is létezik. Emellett Selye János, a világhírű magyar orvos nyomán beszélhetünk pozitív és negatív hatású stresszről is. A szorongás ezzel szemben az az érzelem, amit általában a bizonytalan jövőtől való félelemként határoznak meg, és kiválthat erős, negatív hatású stresszérzést.

Ha lenne mód kikapcsolni az érzelmeket, akkor talán legfontosabb tulajdonságukat, és egyben a céljukat vesztenék el, hiszen azért léteznek, hogy „értesítsenek” bennünket a külvilágról. Vagyis – az elérhető tanulmányok alapján – az evolúció mozgatórugói, az emberi túlélés és a testi-lelki egyensúlyra törekvés eszközei.

Ezekhez adnak támpontot úgy, hogy jelzik – vagy jelezni próbálják – jó és rossz érzésekkel, mikor megyünk „jó” és mikor „rossz” irányba. Most, több ezer évvel azután, hogy kialakult a működésük, még mindig jót akarnak, de nem biztos, hogy igazuk van.

Például sokan egy vizsgakudarcot vagy egy szakítást is olyan helyzetként élnek meg, mint amitől az életük örökre rosszra fordul, és ennek megfelelő érzelmekkel és az ezekhez tartozó testi és mentális állapottal viszonyulnak hozzá, vagyis nagyon erős szorongással. Vagy ha jön egy gazdasági válság, vagy egy világjárvány (netán egyszerre mindkettő), akkor lelki alkattól függetlenül megbéníthat bennünket a bizonytalan jövőtől való félelem.

A szorongás mély és bonyolult pszichés folyamat, így ezúttal csak részben és csupán néhány szempontból van lehetőségem megközelíteni. 

Ókori és modern kori szorongás 

Már a történelem kezdetén, a filozófusok tanításaiban is található utalás a szorongásra. A sztoikus Epiktétosz például azt hangsúlyozta, tegyünk különbséget aközött, amin tudunk változtatni, és aközött, amin nem, utóbbival pedig ne foglalkozzunk. Később is található bizonyíték arra, hogy az ember tartott a bizonytalan jövőtől, elég arra gondolni, hogy ez a félelem megjelenik minden vallás imáiban vagy alapgondolataiban. 

Azonban több okból is felvethető, hogy a szorongás a múlt századtól kezdve a világ társadalmaiban fokozatosan növekvő jelentőségű érzelemmé alakult. Azelőtt az egymást követő generációk általában viszontagságos körülmények között, gyakori háborúkkal, de nagyjából kiszámíthatóan ugyanúgy éltek, legfeljebb egy-egy technológiai fejlesztés hozott változást. Ezek mértéke azonban a huszadik század átalakulásához képest kisebbnek volt mondható, azóta kiszámíthatatlanabbul változik a világ, és benne az egyén helye és szerepe is.

Ennek az egyik – talán furcsának tűnő – jele a magyar nyelvben található.

Maga a szorongás kifejezés a legutóbbi időkig sok ember közé préseltséget jelentett. Az állapot kifejezésére, aminek következtében összeszorul a torok, a gyomor vagy a mellkas, úgy tűnik, hogy csak nemrég, néhány évtizede kezdték használni.

Ettől függetlenül világos, hogy például Radnóti Miklós költészetében kifejezetten hangsúlyos a szorongás mint a bizonytalan jövőtől való félelem, és Dsida Jenőnél is megjelenik, de nem kifejezésként, csak körülírva. 

Egy másik érv Epiktétosz nyomán lehet érthető: ma mindenre találunk valakit, aki hatással tudott lenni valamire, amire mi sehogy sem tudunk, emiatt pedig eláraszthat bennünket a szorongás. Vagyis könnyen érezhetjük úgy, hogy elvileg mindent tudunk befolyásolni, hiszen olvashatunk sokakról, akik például egy remek ötlettel lettek nagyon sikeresek, vagy megmentették százak életét, és persze tökéletes testük, családjuk, karrierjük van… Illetve, mondjuk – ami a téma legszomorúbb és legnehezebb vetülete –, gyógyíthatatlannak mondott betegségekből épültek fel. 

A harmadik érv részben kapcsolódik a médiához, részben a valósághoz, és itt a kettő elválasztása fontos.

Nemzetközi kutatások bizonyítják, hogy az emberek nagy részének hírfogyasztása „negatív részrehajlást” mutat, amit úgy is emlegetnek, „ha vérzik, vezet”.

Ennek okán több kutatás bizonyítja, hogy a hírfogyasztás növeli a szorongást, és csökkenti a pozitív érzéseket. Ez olyan érdekes jelenségekben nyilvánul meg, mint hogy felmérések szerint az emberek egyre veszélyesebbnek érzik a repülőn utazást, miközben mind kevésbé az. Ehhez a valóságtól távol álló képhez tartozik az is, hogy bár évente több millióan halnak meg olyan betegségekben, amik megfelelő tájékozottság birtokában elkerülhetők lennének, és néhány ezren rettenetes terrorcselekményekben, mégis aránytalanul többet olvashatunk a hírekben terrorizmusról, mint az egészségünket fenyegető veszélyekről – amikre adott esetben hatással is lehetnénk, tehát míg terrorcselekményekről olvasva a szorongásunk fokozódik, az életünk befolyásolhatóbb területeiről való olvasás hatására nem. 

Szorosan idetartozik a klímaválság is, hiszen úgy tűnik, az idei év szorongása csak az előszele annak, ami az emberiségre vár. Olvasunk és hallunk is róla, viszont nem érezzük, hogy tudnánk rajta változtatni, innen a klímaszorongás kifejezés. Figyelembe véve a téma bonyolultságát, itt csak azt jelezném, hogy a tehetetlenségérzés mellett is tudunk tenni az ügyért a saját kereteinken belül az életmódunkkal, ahogy erről sokszor hallhatunk is.

Akkor ez a normális?

Napjainkra a szorongás annyira erősen érint olyan sokakat, hogy egyes szakemberek ebben látják a „normális” ember meghatározásának egyik legnagyobb nehézségét: a „normális” és a „beteges mértékű” szorongás között a különbség mára mennyiségi kérdés a minőségi helyett.

Tehát valamennyire szinte mindenki szorong, a kérdés, hogy ez mennyire akadályozza a mindennapi életében.

A világjárvány előtti eredmények szerint a tíz éven felüliek nagyjából harmada szorong olyan mértékben, hogy az már rendellenes. Jelenleg tizenkét szorongásos rendellenességet tartanak számon, ezek között van a pánikbetegség és a generalizált szorongás is (amikor valakinek a mindennapi életfeladatok okoznak bénító feszültséget). E rendellenességek kialakulásának tíz- és huszonöt éves kor között a legnagyobb kockázata, ami talán nem is kifejezetten meglepő, hiszen ilyenkor változunk a legtöbbet. Ami érdekes, hogy ha egy gyereknek örökletes hajlama van a szorongásra, azt főként gyerekkori, de későbbi élmények is enyhíthetik, vagy megerősíthetik, és az illető ezeket a változásokat örökítheti át a saját gyerekeire. A lelki gyógyulás tehát generációkon átívelő ajándék lehet.

 

Vannak más kockázati tényezők is a szorongás terén. Ilyen az is, ha valaki etnikai vagy nemzetiségi kisebbséghez tartozik egy országon belül. Ennek kapcsán gondolhatunk például a határon túli magyarok helyzetére. 

 A szívedre veszed?

Mindig, de mostanában különösen fontos, hogy foglalkozzunk a szorongással. Már csak amiatt is, mert szorongásos zavarokhoz vezethet, amelyek kezeletlenül olyan súlyos testi-lelki következményekkel járhatnak, mint a depresszió, az alkoholfüggőség, de kockázati tényező a szív- és érrendszeri megbetegedéseknél, haláleseteknél is.

Szakértők azt javasolják, próbáljuk megtalálni, mitől szorongunk a leginkább, és ennek megfelelően alakítsunk ki megküzdési tervet, aminek része lehet a másokkal való minőségi kapcsolatteremtés, a testmozgás vagy a meditáció.

Ezen túl természetesen érdemes szakemberhez fordulni, ha úgy ítéljük meg, hogy a szorongás megnehezíti a mindennapjainkat. 

 A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

Sokféle eredet, sokféle segítség

A szorongás enyhítésére vannak közösségi és politikai válaszok is. Terjedelmi korlátok miatt csupán néhányat emelnék ki. A politika terén a demokrácia és a társadalmi szintű szorongás összefüggései miatt egyre népszerűbbek a direkt demokratikus eszközök, amik olyan megoldásokat jelölnek, amelyeken keresztül hétköznapi állampolgárok véleményét közvetlenül juttatják döntéshozói szintre, közpolitikai javaslatként vagy valódi döntésként. A résztvevők ezzel lehetőséget kapnak arra, hogy hatással legyenek a politikára azon túl is, hogy kire szavaznak, ami enyhítheti a jövővel kapcsolatos szorongásukat, hiszen nem csupán megfigyelői, hanem alakítói a tényleges közpolitikai folyamatoknak. 

Egy ország vezetésének egyébként is jelentős eszközei vannak a szorongás csökkentésére a klímaválsággal való megküzdéstől a gazdasági krízisek hatékony kezeléséig mindenféle olyan eszközzel, ami csökkentheti az emberekben a bizonytalan jövőtől való félelmet.

E mellett persze ezen a területen is sokat lehet tenni a közoktatásban a tudatos médiafogyasztástól az egészséges énkép kialakításának segítésén át a meditáció oktatásáig és így tovább. 

Trauma átélése gyerek- és felnőttkorban is növeli az erős szorongóvá válás esélyét. A világjárvány és az azt kísérő gazdasági válság sokak számára trauma, illetve kutatások szerint a járvány felerősíti a meglévő szorongásos rendellenességeket is. A jó hír az, hogy ma már bizonyított, felnőttként is változhatunk, alakulhat az agyműködésünk. Szakértők azzal is biztatnak, hogy társadalmi szinten is jelentősen csökkenthető a szorongás, vagyis ahogy egy ország gazdasága, úgy a közösség is gyógyulhat, változhat, javulhat.

Baló Sára

Források: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, illetve: Yuval Noah Harari: Homo Deus. Animus Kiadó, Budapest, 2018, 25. o.; Irvin D. Yalom: Egzisztenciális pszichoterápia. Park Kiadó, Budapest, 2019. 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Unsplash/Priscilla Du Preez