Egy kígyó költözött belém

A derekam már több mint két hete nyugvóponton van. Azért az emlékét még hordozom magamban, óvatosan mozgok, nem szeretném, ha kiújulna ez az elviselhetetlen fájdalom. Úgy tűnik, valamiért a hideggel függött össze. Enyhébb időben kevésbé fájt, hidegben viszont elég volt egyetlen rossz mozdulat ahhoz, hogy bekattanjon, és utána jött a hetekig tartó sziszegés.

Akár egy kígyó is megirigyelhette volna a napi sziszegésadagomat.

Lázasan sem hagy lazsálni a személyi edzőm

Igazán nem akarom mentegetni magam (de!), viszont maga az életmód-tanácsadóm is kijelentette néhány nappal ezelőtt, hogy a tél nem a nagy teljesítmények ideje, inkább a szinten tartásé. Én szinten tartom a súlyomat, és ebben valószínűleg igen nagy szerepet kapott Lujzi is, aki a „személyi edzőm”. Naponta minimum másfél, de inkább két órát töltök intenzív gyaloglással, mióta velünk él. (Akkor is, ha lázas vagyok. Ez van.) Hétvégenként ennek a dupláját, mert olyankor általában hosszabb sétára indulunk.

Rá kellett jönnöm, hogy konzervatív az ízlésem

A táplálkozásban most már valóban rutinná váltak az új szokások. Naponta ötször eszem, ha törik, ha szakad. (Oké. Néha csak négyszer, amikor két étkezés összecsúszik.) Hajlamos vagyok arra, hogy ugyanazokat a kevés energiával előállítható ételeket egyem újra meg újra. Nem bánnám, ha ebben is jönne egy kis új inspiráció. Még az is megfordult a fejemben, hogy életemben először rendelek valahonnan valamit, de egy kicsit bizonytalan vagyok benne… Amikor böngészem a különböző menüajánlatokat, kénytelen-kelletlen be kell látnom, hogy elég konzervatív az ízlésem a táplálkozásban…

Szereztem egy új ellenséget magamnak

Ez pedig a reflux. Először a torkom fájt, aztán meg a fülem. Azt hittem, valamelyik vírus szövődménye. Elmentem a fül-orr-gégészetre, ahol közölték velem a diagnózist. És felírtak egy olyan gyógyszert, amire azonmód allergiás lettem. Most egy másikkal próbálkozom, és természetes módszerekkel is igyekszem enyhíteni a tüneteket. De azt hiszem, nem úszhatom meg a gyomortükrözést...

A vírusok tomboltak a családban

Elég keményen visszatartott a rendszeres mozgástól az elmúlt hetekben az az igen gonosz vírustörzs, ami mindig ilyentájt szokott meglátogatni bennünket, pedig igazán nem szívesen látott vendég nálunk. Akadt olyan hét, amikor az első két napon még csak a középső gyerekem volt beteg. A hét közepére már a legkisebb is csatlakozott hozzá, a végére pedig a legnagyobbat is leverte a lábáról a betegség.

Három beteg gyerekkel otthon lenni, miközben a munkám nem várhat, Lujzi nem várhat… na, ennél már csak az volt rosszabb, amikor én is megkaptam tőlük ezt a nyavalyát, ám akkor is el kellett látni a mindennapi teendőket.

Ez mindannyiunkat eléggé megviselt.

plank5

Szép reményű március

Azért szerencsére túléltük a telet, és remélem, most már tényleg jön a jó idő, amikor Lujzival is elmehetek futni, és nem kell a sétát meg a futást kettéválasztani. A Pilates lett az a mozgásforma, ami a leginkább megfogott. Azért néhányszor eljutottam tornázni, és mindig nagyon jól éreztem magam utána. Ha a futást kombinálom a Pilatesszel, és ezt tényleg újra rendszeresítem, akkor bízom benne, hogy elhagy ez a néhány kiló, és elérem azt, ami az eredeti célkitűzésemben szerepelt: nagyon vágyom rá, hogy végre ne hetessel kezdődjön a mérlegen látott szám, amikor ráállok. Hogy mi kell hozzá? Elhatározás.

És akkor itt és most ünnepélyesen megfogadom, hogy május végére elérem ezt a régóta áhított állapotot. Huhh, hát nem vagyok normális, hogy ilyeneket csinálok… Mindegy.

Ezt most már leírtam, nem fogom kitörölni. És különben is, magamért teszem. Szerintem igazán megérdemlek ennyit, hogy könnyebbé tegyem magamat, a napjaimat... meg az életemet.

Both Gabi