Magamért (t)eszem – Egy életmódváltás őszinte története
–
Mozgás!
A tornázásban nem is az órákon való részvétel jelenti a legnagyobb kihívást, hanem az, hogy időben odaérjek. Ezen még dolgoznom kell. Általában háromból egyszer sikerül késés nélkül megjelenni. Ennek nem örülök, de igyekszem... Már mindegyik mozgásformán részt vettem, ezért nem érnek nagy meglepetések. Örömmel tekerek a SpinRacingen, ahol Vikivel (lásd a mellékelt képen) és a többiekkel is jókat beszélgetünk közben. Továbbra is nagyon szeretem Vica Pilates-óráit, az utolsón röhögőgörcsöt kapott az egész csapat. Fogalmunk sem volt, miért derülünk olyan jókat, de az tény, hogy rengeteg feszültséget kivigyorogtunk magunkból. (Miközben természetesen tökéletesen kiviteleztük a gyakorlatokat.) Andi megint komoly szakértelemmel avat be a Gymstick használatának rejtelmeibe. Tényleg nagyon tetszik ez az eszköz. Végtelenül egyszerű. Pont ezért zseniális. Minden porcikámat megmozgatja, és elég sok zsírt éget le rólam.
Lujzi
Mostanában számolom a kalóriákat, így a kutyasétáltatással töltött idő kalóriaértékével is tisztában vagyok. Minden szempontból főnyeremény, hogy Lujzi a családunkba került, de az, hogy naponta ennyi kalóriát lesétálok magamról az ő segítségével, külön örömmel tölt el! További hozadék, hogy a középső gyerekemmel kiváltképp elmélyült a kapcsolatom. Ő az, aki minden szívfájdalom nélkül lemond még a tévéről is, és zokszó nélkül jön velem esőben, szélben, sötétben kutyát sétáltatni, fölszedi a kutyagumit, valamint egyedül (!!!) is leviszi Lujzit a tőlünk negyedórányi sétára lévő futtatóba. (Azaz: megtanult egyedül közlekedni tízévesen.) Kijelentette, hogy Lujzi olyan, mintha a negyedik gyerekem lenne. Ő pedig Lujzi nővére. Aggódik érte, neveli, eteti. Felelősségteljesen viselkedik. A másik két testvére is nagyon sokat segít, ők is részt vesznek a Lujzi körüli teendőkben, de még nem annyira önállóan, mint a középső. A párás szemű kutyaszeretgetés továbbra is fontos szerepet kap az életünkben, és egyre kevesebbet marják egymást a gyerekeim.
Betegség
A nagylányom rosszul lett vasárnap éjjel, és csütörtökig nyomta az ágyat. Lehet, hogy a végén már nem is volt olyan rosszul, de nagyon kellett neki ez a pihenés és az intenzívebb kapcsolat kettőnk között. Valószínűleg ezt irigyelte meg a kisfiam is, aki csütörtökön azt állította, hogy hányingere van. Ezért elmentünk orvoshoz, aki közölte, hogy egyik gyerekem se beteg. Másnap iskolába mentek, én pedig kaptam egy kis leckét tőlük. Túl lágyszívű vagyok? Nem tudom. Lehet. De nem bánom. Bár nehéz volt a folyamatos jelenlétük miatt a munkára, a sportra, az étkezésre és a kutyára is odafigyelni, de meg tudtam csinálni. És péntek estére kimenőt kaptam.
Derék dolog
Izgalmas helyen vacsoráztam a barátommal péntek este. Nem biztos, hogy minden fogása belefért a diétás étrendbe, de az alkalmi bársonynadrágom (aminek kivételesen nem gumis a dereka, mint a hétköznapiaknak) annyira lötyögött rajtam, hogy nem is tudtam fölvenni!!!! Ééééés képtelen voltam megenni a menühöz tartozó desszertet. Teljesen elszoktam az édességtől.
Vagy mégsem? Néha magam is megdöbbenek, amikor kiderül, mennyire cukorfüggő vagyok. Méghozzá úgy, hogy fogalmam sem volt erről. Bodon Judittól várom a tanácsokat: mit tehetnék azért, hogy ne függjek a cukortól?
Both Gabi
És igen! A NoSalty dietetikusa, Judit remek tippekkel látja el Gabit cukorügyben. No meg minket is – mert lássuk be, (majdnem) mindannyian hajlamosak vagyunk a függésre. A cukorfüggésre. OLVASD EL A PRAKTIKUS TANÁCSOKAT ITT!