Beteg gyerekeknek segítenek az idősebb barátok, az Amigók, akikkel képzeletben a kórház falain túlra lehet utazni. Interjú az alapítvány megálmodójával, Forgács-Fábián Sárával.
Attól, hogy egy gyerek beteg, még nem törvényszerű, hogy teljesen kiszolgáltatottnak vagy tehetetlennek érezze magát orvosi vizsgálat közben.
„Bármilyen kiegyensúlyozott és gyakorlott apuka vagyok, nem vagyok anyuka” – állapítja meg Doffek Gábor, aki hiába rutinos szülő immár 18 éve, a beteg ovis kislánya otthoni szórakoztatása bizony alaposan feladta neki a leckét.
„Meddig lehet kicselezni a halált?” – teszi fel a költői kérdést a 28 éves Hegedűs Peti, akinek ez azért már elég sokszor sikerült. Kétszer győzte le e leukémiát, átesett egy májtranszplantáción, és az egyik veséjét el kellett távolítani, nála kiegyensúlyozottabb, derűsebb embert mégis alig látni. Azt állítja, ez nagyban köszönhető a Bátor Tábornak, ahol visszaadták az önbizalmát.
„Jóval többről van itt szó, mint a tananyagról. Segítenek a gyereknek visszailleszkedni az iskolába, csökken a szeparáció, a kortárs kapcsolatok nem szűnnek meg, a gyerekek pedig legalább részben normális életet élhetnek.”
Mit gondoltok, lehet erről a dologról kivülállóként, egy fotelben ülve válaszolni? Vagy megítélni?
Szívmelengető történet egy fantasztikus friss házaspárról és a körülöttük élő szintén fantasztikus emberekről. Örüljetek velünk együtt! Nem mellesleg, ma ünnepeljük a magyar egészségügy napját - és egy kicsit ennek is köze van ehhez a példamutató sztorihoz.
Mi minden kell ahhoz, hogy az egyszeri életmódváltó eljusson az abszolút holtpontra? Hát, először is a tél vége, aztán a vírusok... meg a derékfájás. A többit inkább az érintett mondja el.