„Nincs reményem a jövőre nézve” – A nők időskori elszegényedése Magyarországon

–

Elöljáróban csupán néhány tényt mutatok emlékeztetőül azzal kapcsolatban, hogyan jutottunk el a Fidesz lassan 16 éve tartó regnálása alatt idáig, hogy a jövőkép nélküli fiatalok mellé becsatlakoztak a jövőkép nélküli nyugdíjasok is. Persze azzal az óriási különbséggel, hogy a fő szavazóbázisukat jelentő, főleg vidéken élő nyugdíjasok többsége még mindig bírja a bizalmukat, míg a fiatalok már rég nem. Pedig talán soha nem volt még ennyire kilátástalan a magyar nyugdíjasok helyzete, mint most, különösen a nőké. Íme, a tények:

• 2010-ben vezette ki a Fidesz az addigi gyakorlatból a svájci indexálást, amely biztosította volna a nyugdíjasoknak, hogy felerészben a bérek növekedésével, felerészben pedig az infláció mértékével emeljék a mindenkori ellátásukat. Ha megtartották volna a svájci indexálást, most egyes számítások szerint 65 százalékkal több lenne a nyugdíjasok járadéka. 
• még ugyanebben az évben eltüntettek háromezer-milliárd forintnyi magánnyugdíjpénztári megtakarítást hárommillió ember számlájáról
• az uniós tagállamok átlagosan a GDP-jük 12,9 százalékát fordítják nyugdíjszerű ellátásokra, Magyarország pedig mindössze 7 százalékot juttat a nyugdíjasoknak
• és akkor ugorjunk egy nagyot 2026-ig, amikor is az eredetileg 2029-re ígért 14. havi nyugdíj – érdekes módon a választás előtt két hónappal – mégis megérkezik a számlájukra februárban. Igaz, hogy ez csupán a havi járandóság egynegyedét jelenti, de akkor is így nevezik a kampányban.

Úgy gondolom, már ezek is elég beszédes adatok, ezért nem kell különösen bizonygatnom a címben említett állításomat, de azt még hozzáteszem, hogy a bérszakadék, a hosszabb várható élettartam és a fizetetlen gondozási munka mind-mind hozzájárulnak az egyedül élő idős nők elszegényedéséhez.

A szociális biztonság hiányosságai és a politikai döntések következményei miatt a nők hátránya szinte behozhatatlan.

Ha ez nem lenne elég bevezetőül, olvassátok el Sándor Anna összefoglalóját is arról, mely területekről hiányoznak még ezermilliárdok amiatt, mert az Orbán-kormány főként a jóléti kiadásokat csapolta meg, hogy sokkal többet költhessen a saját politikai presztízsére.

A magyar nők időskori elszegényedése 2026-ra kritikus társadalmi kérdéssé vált

A nemek közötti jövedelmi, és nyugdíjkülönbségek, a hosszabb várható élettartam és a nyugdíjrendszer strukturális – a nőkre nézve igen kedvezőtlen – sajátosságai még borúsabb jövőt mutatnak.

A nők időskori elszegényedésének alapvető kiváltó oka az egész életen át tartó hátrányos megkülönböztetés. Ennek fontos része, hogy a nemi sztereotípiák még mindig befolyásolják az otthoni munkamegosztást, de az oktatásban, a munkahelyen, a társadalomban, valamint a hatalomhoz és a döntéshozatalhoz való hozzáférésben is korlátozva vannak a szerepeink.

(Ajánlom figyelmetekbe a láthatatlan munkáról készült Fogalommagyarázó videónkat, melyet a Loupe Színházi Társulással együtt hoztunk létre.)

A fizetetlen gondozási- és háztartási munka aránytalan terheket ró a nőkre, a fizetésük mégis jóval alacsonyabb a férfiakénál. Például azért is, mert sokkal több nő dolgozik részmunkaidőben a családi kötelezettségei miatt, mint ahány férfi.

Jól bizonyítja ezt például Szabó Attilával, a TASZ jogászával néhány hónapja megjelent interjúm arról, hogy a tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyerekek szüleit (jellemzően az egyedülálló nőket) milyen válogatott eszközökkel próbálja megfosztani a hatalom a nehezen kiharcolt, magasabb összegű járandóságuktól. 

Nem véletlenül érdekel ennyire ez a kérdés, hiszen néhány év múlva én is nyugdíjas leszek

Nemrégiben adtam hírt egy remek amerikai kezdeményezésről, amely egy tucat nyugdíjas nőnek biztosít minőségi és fenntartható életet és valódi nyugalmat életük végéig. Jó volna nálunk is hasonlókat létrehozni, de sajnos mi még nagyon-nagyon távol vagyunk attól, ami Texasban már megvalósult: a Bird’s Nest (Madárfészek) ugyanis amellett, hogy valódi otthont ad a tagoknak, egyben támogató közösséget is biztosít, méghozzá szigorúan férfiak nélkül. 

Októberben jelent meg egy cikkem arról, hogy milyen félelmetes különbségek vannak a legmagasabb és a legalacsonyabb nyugdíjak között. „A legkisebb és legnagyobb nyugdíjak közötti különbség százszorosára nőtt az elmúlt 15 évben” – mondta akkor Juhász László szakértő, aki ehhez a cikkhez is nagyon sok háttérinformációval járult hozzá. Ő a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) nyugdíjas tagozatának elnöke, egyben a Nyugdíjas Szervezetek Egyeztető Tanácsának (NYUSZET) alapító elnöke is.

A téma fontosságát mutatja, hogy pár napja szemléztük a Human Rights Watch friss jelentését, ami egészen katasztrofális képet mutat a magyar nyugdíjasok helyzetéről: ebből is fogok majd adatokat idézni, a címben szereplő mondat is az egyik ott megszólaló idős nőtől hangzott el. 

Átlagosan 30 ezer forinttal kevesebb nyugdíjat kap egy nő, mint egy férfi

Persze a férfiak átlagnyugdíja sem elég a megélhetéshez, de a nőké még ennél is kevesebb mintegy 15 százalékkal, ahogy azt a KSH statisztikájában is olvashatjuk. 

Az is erősen hozzájárul a relatív elszegényedéshez, hogy az inflációkövető nyugdíjemelés bevezetésével a járadékok értéke jóval elmarad az átlagkeresetek növekedésétől, ami a nők körében – az alacsonyabb bázisnyugdíj miatt – hamarabb vezethet komoly nélkülözéshez, de ehhez nem is kell nyugdíjasnak lenni, elég csak elválni. Az egyszülős háztartások 85 százalékában maradnak egyedül a nők a gyerek(e)kel, a gyerektartási díj pedig csak a legritkább esetekben fedezi a valós költségeket, már ha egyáltalán megkapják. „2020-ban az egyszülős háztartásokban élő, eltartott gyermekekkel rendelkező uniós lakosság 42,1%-át fenyegette a szegénység vagy a társadalmi kirekesztés” – olvasható az Európai Parlament 2022-es jelentésében. 

A nők elszegényedéséhez az is jelentősen hozzájárul, hogy közülük rengetegen élnek bántalmazó kapcsolatban, ez pedig gazdaságilag kiszolgáltatottá teszi őket, ahogy fentebb is írtam, hiszen nagyon nehéz kimenekülni az erőszakos helyzetekből. Többnyire szinte a nulláról kell újrakezdeniük az életüket.

A munkahelyi szexuális zaklatás is sok nő előmenetelét akadályozza: egy korábbi cikkünkben szemléztünk egy erről szóló tanulmányt. Mózes Zsófi friss írását is érdemes elolvasni, ami pontosan megmutatja, mennyire következmények nélküli országban élünk: egy törvénymódosítással a munkahelyi zaklatókat még meg is jutalmazta a kormány.

Az idősek elszegényedési kockázata az elmúlt 16 évben három és félszeresére nőtt Magyarországon

A leginkább veszélyeztetett csoportot pedig az egyedül élő idős nők alkotják. Ezt a félelmetes adatot a Human Rights Watch vezető kutatója, Kartik Raj végezte el Juhász László kérésére, én is elolvashattam. Ebből idézek most:

„Az egyik Human Rights Watch által felkeresett település adatokat is rendelkezésre bocsátott az összes nyugdíjban részesülő lakos életkoráról, valamint a bruttó havi nyugdíjkifizetések összegéről. Terepmunkánk időpontjában 98 személy részesült öregségi nyugdíjban, életkoruk 63 és 92 év közé esett. Kilenc kivétellel valamennyien a szegénységi küszöb alatti nyugdíjat kaptak, és mindannyian a havi bruttó minimálbérnél alacsonyabb összegű ellátásban részesültek.”

Ezen a településen tehát 98 ember közül 89-en élnek a létminimum alatt.

Az Eurostat adatai szerint a tagállamokban jelenleg 64,6 millió nő és 57,6 millió férfi él szegénységben, ez is világosan megmutatja, hogy a szegénység nőkre és férfiakra gyakorolt hatása mennyire eltérő.

A „Nők 40” a látszat ellenére nem a nők malmára hajtja a vizet

A nők a gyermekvállalás és a nem-, vagy igen alulfizetett ápolási munka miatt gyakran rövidebb szolgálati idővel és alacsonyabb bérszinttel rendelkeznek, ami persze közvetlenül beépül a nyugdíjösszegbe is. A KSH adatai alapján 2025 januárjában 1 496 845 fő nő kapott nyugdíjat, és 916 226 férfi.

Az idős nők közel egyötöde van kitéve szegénységi kockázatnak.

Dr. Belyó Pált, a Policy Agenda kutatási igazgatóját Juhász László kérte föl egy kutatásra, amelyben kiemelten szerepelt a nyugdíjas nők helyzete. Dr. Belyó 2024. március 8-án megjelent kutatásában ezt írta:

„A jelenlegi nyugdíjrendszer a nemek eltérő jogosultságait a »Nők 40« lehetőség bevezetésével kezeli. Ez lényegében a nők családban elfoglalt helyzetét, az életvitelük sajátos problémáit, a nyugdíjjogosultság esetleges nehezebb megszerzését ismeri el. Nem oldja meg azonban azt a problémát, hogy az aktív korban, a keresőtevékenység során a nemek közötti »bérszakadék« által megkereshető alacsonyabb kereset csak a férfiakéhoz mért alacsonyabb nyugdíjat teszi lehetővé.”

Azt is a kutató tanulmányában olvastam, hogy a „Nők 40” programot az első tíz évben 298 ezer nő vette igénybe.

A program ugyan lehetővé teszi a korábbi nyugdíjba vonulást, de ez kevesebb szolgálati évet és így alacsonyabb induló nyugdíjat eredményez.

Ráadásul ez a forma a nyugdíjrendszer fenntarthatóságát is veszélyezteti, mivel nincs mögötte járuléktámogatás, ahogy a 13. havi nyugdíj mögött sem.

Várható élettartam és özvegység

A nők átlagéletkora magasabb a férfiakénál, de ez azt is jelenti, hogy sokkal gyakrabban maradnak egyedül, az egyfős háztartások fenntartási költségei pedig jóval magasabbak. Az özvegyi nyugdíj viszont sokszor nem elegendő a kieső jövedelem pótlására. 

A NyugdíjGuru néven ismert Farkas András azt írja: „Növeli a hölgyek időskori nyugdíjelőnyét az özvegyi nyugdíjuk is. Miután a férfiak korábban halnak, az özvegyi nyugdíjasok 85%-a nő. Az özvegyi nyugdíjuk (ha saját nyugdíjuk is van) annak a nyugdíjnak a 30%-a, ami a férjüket az elhalálozása időpontjában megillette (ha a férj már nyugdíjas volt) vagy megillette volna (ha a férj még nem volt nyugdíjas). Ha az özvegy hölgynek nincs saját nyugdíja vagy egyéb rendszeres pénzellátása, és az özvegyi nyugdíjra jogosító feltételek fennállnak, akkor az özvegyi nyugdíja nem 30%-os, hanem 60%-os mértékű lesz.” 

Akárhonnan is nézem ezeket az adatokat, elég nehezen találom meg bennük az úgynevezett nyugdíjelőnyöket. Akár van saját nyugdíjuk, akár nincs, a rendszer nem jelent valódi biztonságot, és kiutat az elszegényedésből.

Szociális háló: minimális védelem

Azok számára, akik nem szereztek elegendő szolgálati időt, az időskorúak járadéka nyújt minimális védőhálót, de ennek összege a vegetáláshoz sem elég: a legmagasabb járadék sem éri el a 40 ezer forintot. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) friss adatai szerint az időskori függőségi ráta folyamatosan romlik, ami pedig még tovább terheli az ellátórendszert. Az időskori ráta azt mutatja meg, hány 65 év feletti személy jut 100 munkaképes korú (15–64 éves) személyre, tükrözve a népesség elöregedését, ami az EU-ban 2023-ban 33,4% volt, de ez a szám 2070-re 54%-ra emelkedhet, jelentős terhet róva a munkaképes korúakra. 

Az egyedülálló anyák gyerekei öröklik a szegénységet

Főleg az egyedülálló anyák által vezetett háztartásokban koncentrálódik a női szegénység, amely közvetlen hatással van azokra, akiknek az életét legsúlyosabban korlátozza a nyomor, nevezetesen a gyerekekre. 2016-ban a kötelező szülőtartást is törvénybe iktatta a Fidesz, hiszen addigra már pontosan tudták, hogy az erre való összeget saját céljaikra fordították. Akkoriban dr. Gyurkó Szilvia gyerekvédelmi szakember írt egy nagyon plasztikus cikket nekünk arról, hogy milyen 

sok idős ember él át kiszolgáltatottságot, tehetetlenséget, elhanyagolást és bántalmazást.

Nos, ha egy eleve szegénységben felnőtt gyereket köteleznek arra, hogy ő gondoskodjon a saját szülőjéről az állam helyett, az sajnos a melegágya lehet az idősek bántalmazásának. És persze ehhez hasonlóan az is nagyon problémás, ha valakit úgy köteleznek az idős szülője ellátására, hogy az a szülő egész gyerekkorában bántalmazta, visszaélt vele.

Az egyik sürgető teendő: a nemek közötti bérszakadék felszámolása

Dr. Belyó Pál tanulmányában olvastam, hogy „Európában a nők óránként átlagban 12,7%-kal keresnek kevesebbet, mint a férfiak”. A Human Rights Watch jelentése pedig világosan kijelenti: „A hivatalos statisztikák szerint 2024 végéig mintegy 2 millió fő részesült öregségi nyugdíjban, akiknek több mint kétharmada kapott a havi bruttó minimálbérnél (266 800 forint, azaz 676 euró) alacsonyabb összeget. A nyugdíjasok csaknem egynegyede (471 000 fő) részesül a hivatalos szegénységi küszöb (173 990 forint, azaz 441 euró) alatti összegű nyugdíjellátásban. Ebben a csoportban a nők száma és aránya is magasabb.”  

Befejezésül megosztom még veletek a HRW-jelentés egyik megszólalójának néhány mondatát: „»Akiknek millióik vannak, el sem tudják képzelni ezt az életet, amikor nincs mit elkölteni, és az ember csak próbál túlélni«” – mondta egy 90 éves nő, aki egy állami tulajdonú textilipari vállalatnál dolgozott, majd egy állami boltot vezetett Jász-Nagykun-Szolnok megyében, egészen 1991-es nyugdíjba vonulásáig.

»Aki 40 évet dolgozott, annak nem így kellene élnie. Igazságosabb nyugdíjrendszerre van szükség«.”

Both Gabi