Mesékkel az iskolai szorongás ellen: dr. Kádár Annamária javaslatai

–

A félelmektől nem tudjuk megvédeni a gyerekeinket, hiszen azok az élet, az emberi lét velejárói. Sokféle aggodalom azért jelenik meg, mert tulajdonképpen a fejlődésre utal: a gyerek ugyanis elkezdi reálisabban látni, hogy a nagyvilágban ő milyen kicsi, kiszolgáltatott.

„A felnőtteket kezdetben mindenhatónak látjuk, majd fokozatosan, gondolkodási folyamataink fejlődésével jövünk rá arra, hogy előttük is vannak korlátok, és közel sem tökéletesek, sőt, ők is félhetnek” – kezdi dr. Kádár Annamária. A szimbolikus félelmek, vagy épp az elmúlással, az élet végességével való szembesülés szülte aggodalmak az óvodáskorra tehetők, az iskoláskorban ezek mérséklődnek. Helyüket inkább a fizikai bántástól való félelem, vagy épp a közösségbe való sikertelen beilleszkedéstől való szorongás veszi át.

„A szociális félelmek is ekkor köszöntenek be: a gyerek tart a nevetségessé válástól vagy a hibázástól, valamint ekkor üti fel a fejét a teljesítményszorongás, amely mögött valójában a szeretet elvesztésétől való félelem húzódik meg” – magyarázza a szakember.

A teljesítményszorongás elhatalmasodása könnyen jelentkezhet úgy, hogy a gyerek éppen alulmúlja képességeit, pánikba ejti egy-egy megmérettetés, vagy passzív lesz, visszahúzódik a társaitól. Ahogy a pszichológus figyelmeztet, ez vezethet később kudarckerülő viselkedéshez, vagy épp támadó, vádaskodó attitűdhöz, amivel a szorongó kisiskolás vagy kiskamasz a gátlásait igyekszik leplezni. „Főként a fiúknál jellemző, hogy harsánysággal kompenzálják a félelmeket, mivel a társadalmi elvárásoknak szeretnének megfelelni, és vagánynak mutatkozni. Csak odafigyeléssel vehetjük észre, mi lapul valójában a háttérben” – hívja fel a figyelmet a pszichológus.

Kell az otthoni lebegő tudatállapot

Az elnyomott szorongás sokszor kényszeres tünetekben tör utat magának: például állandóan kezet mos a gyerek, folyton ellenőrzi, megvannak-e a cuccai, vagy iskolába menet görcsösen muszáj rálépnie mindennap ugyanarra a kőre, hogy érezze, sikeres lehet. „Hasonló esetben nem elég a feloldáshoz dicsérni a gyereket. Végig kell gondolni, milyen mércét tűztünk ki, mi magunk felé, illetve utána kell járni, akad-e az iskolai közegben olyan konkrét helyzet, személy, amellyel kapcsolatban nem tudja kontrollálni a félelmeit” – tanácsolja dr. Kádár Annamária.

A konkrét helyzetek megoldása mellett pedig nagyon fontos lépés lehet az otthoni biztonságos környezet, ahol nemcsak őszintén beszélhet, de meg is nyugodhat a gyerek. Utóbbi megteremtésére nem kizárólag óvodáskorban adnak jó lehetőséget a mesék.

„A mesemondó szülő lelassítja, lecsendesíti a külső világot. A gyerek a mesehallgatás során befelé is figyel, nagyon intenzív belső munkát végez, mialatt egy belső illusztrációban megrajzolja saját történetét. A mesélővel való személyes kapcsolata segíti abban, hogy érzelmi biztonságban érezze magát, ellazuljon, átadja magát a lebegő tudatállapotnak” – hangsúlyozza a szakember.

Mivel a mesék szimbólumokra fordítják le a világ jelenségeit, ezek feldolgozásával lehetőséget biztosítanak a gyerekek számára a tudattalan feszültségek levezetésére, a szorongások feldolgozására.

„A gyereknek egyébként az is egy félelmetes élmény, hogy akarata nem elég erős a felnőttek tilalmainak, korlátainak legyőzéséhez. Roppant nehéz számára annak az elviselése is, hogy időnként épp azok iránt érez haragot, akiket a legjobban szeret – és akiknek a legjobban ki van szolgáltatva. A mese segít különválasztani ezeket az egymásnak ellentmondó érzéseit. Végtelenül megnyugtató, ha megzabolázatlan indulatait belevetítheti a mese negatív szereplőibe. A mesék által megtanulja, hogy minden érzése a személyiségének része, és azt is, hogy ezek megfékezhetők, kezelhetők, irányíthatók” – osztja meg a legfőbb pozitív hatásokat a pszichológus.

A népmese, műmese, fejből mesélés együtt segít

A népmesék ősi kollektív tudást sűrítő jelképei és a modern mesék jól érthető, könnyen azonosítható képei egyaránt fontosak a gyerek életében.

„A kettő kiegészítésében hiszek: Vekerdy Tamás is felhívta a figyelmet arra, a népmesék mellett ugyanolyan fontos, hogy a gyerek a saját életének eseményeit is feldolgozhassa, amelyekkel a kortárs mesékben is találkozik” – mondja a pszichológus, aki az említett történetek mellett még az életmeséket is ebbe a körbe sorolja.

A családtörténetek, személyes történetek az identitás alakulásában is nagy szereppel bírnak (erről ITT írtam bővebben): a szülőtől pedig a fejből mesélés műfaját várja el ez a típusú történet, amivel – ha például konkrét szorongást igyekszünk oldani –, tudatosan és okosan kell bánni.

„Az érzelmi ambivalencia kezelésére nem elegendő elővarázsolni egy megfelelő történetet, amiből a gyermek megtanulja, mit is kell tennie, és máris gombnyomásra megoldódnak a problémák.

Fontos tudni: a mese később végzi el a dolgát. A jó mesélő pedig beleéli magát a történetbe, odafigyel a hanglejtésére, a mesemondás vagy olvasás ritmusára. A mese dallama könnyebben alakul át ugyanis képpé” – osztja meg tanácsait a szakember.

Hozzáteszi: minél ráérősebben, megváltoztatott tonalitással, dallamosabban mesél a szülő – úgy, hogy maga is egy belső képet készít a meséhez –, annál kidolgozottabb lesz a kicsi belső ábrázolása is.

Korábbi írásában 10+1 tanácsot is megfogalmazott a mesélésről dr. Kádár Annamária, érdemes úra elolvasni.

Soha ne egyszerűsítsük túl, rövidítsük le túlságosan a mesét, még akkor sem, amikor fejből mondjuk: az ugyanis csak akkor éri el jótékony hatását, ha csonkítatlan változatban jut el a gyerekhez, hiszen minden elemének fontos szerepe van.

Saját magának is mesélhet a felnőtt

Bármilyen nehéz szembesülni vele, sokszor a szorongás valójában a felnőtt saját belső félelme, amely a gyerekben is megjelenik, még ha kihangosítva nem is tesznek felé elvárást vagy nyomást. Talán nehéz megtenni a lépést, de a mesékkel nemcsak a gyerekeink, hanem a saját szorongásainkat is képesek vagyunk oldani:

„A népmesékből jól ismert »hol volt, hol nem volt« világa nagyon hasonlít ahhoz, ami a lelkünk mélyén él. 

A saját életünkben is a gebéből táltos paripát varázsolunk, ehhez pedig meg kell találnunk az életre keltő »parazsat«. A hős átváltozása azt közvetíti számunkra: ahhoz, hogy bizonyos életfeladatokat megoldjunk, külsőleg-belsőleg át kell alakulnunk, miközben azonosak maradunk önmagunkkal” – magyarázza a mesepszichológus.

A mesék csodás szimbolikája, hogy személyiségfejlődésünkben is egy korábbi szakaszon úgy tudunk túljutni, ha hagyjuk, hogy elmúljon a régi, és megszülethessen az új.

A népmesék témája legtöbbször az az életszakasz, amely a felnövéssel, az érett személyiség megszületésével zárul, amikor már farkasszemet tudunk nézni a belső sárkányainkkal, félelmeinkkel, szorongásainkkal. „Az a felnőtt, aki mesét olvas, hallgat, később is megőriz egy keveset a gondolat mindenhatóságából” – foglalja össze dr. Kádár Annamária.

A szakember korosztályokra bontva meséket is ajánl nektek a hétköznapi, iskolai-óvodai szorongások oldására:

Kisiskolás

Adamik Zsolt: Bibedombi szörnyhatározó

Al Ghaoui Hesna: Holli, a hős

Békés Pál: A Félőlény

Kádár Annamária: Lilla és Tündérbogyó kincset keres

Deliága Éva–Lovász Hajnalka: Mit kezdjünk a szorongással?

Lauren Stockly: Ismerd meg a szörnyeidet! – Mindfulness mesekönyv az érzelmek elfogadásához és kezeléséhez 

Susan Verde: Én én vagyok – Az önbecsülés és az eredetiség könyve  

Kiskamasz

Kate Scott: Óriás

Kertész Erzsi: Ne parázz!

Dawn Huebner: Mit csináljak, ha túl sok a para?

Barcs Kriszta: Így működik a lelked – Pszichológiai ismeretek 7 éves kortól

Barcs Kriszta: Utazás a lelked körül – Pszichológiai ismeretek 7 éves kortól 

Zalka Csenge Virág: Ribizli a világ végén

Zalka Csenge Virág: A kalóz királylány – Nemzetközi népmesék mai gyerekeknek  

Tinédzser

Dr. Tina Rae Jessica Smith: Az is oké, ha nem minden oké – Tippek és trükkök, hogy jól érezd magad a bőrödben

Dawn Huebner: Mit csináljak, ha túl sok a para? – Útmutató gyerekeknek a szorongás leküzdéséhez 

Széles-Horváth Anna