–

Örök vita tárgya, hogy mi a kereskedelmi tévés tyúk és tojás problematika: vajon a szórakoztató műsorok formálják az igényeinket, vagy azt sugározzák, amire igény van? Ez egy klasszikus kereslet–kínálat kérdés, és ha létezne valódi közmédia, ami felelősségteljesen látja el a feladatát, akkor talán kevésbé kérnénk számon a kertévék kínálatában megjelenő műsorokon is, hogy legalább nyomokban foglalkozzanak fontos társadalmi kérdésekkel is. 

Bár a szórakoztató műsorok továbbra sem bővelkednek efféle témák szenzitív feldolgozásában – sokszor már annak is örülni kell, ha nem kifejezetten káros, ahogyan bizonyos témák megjelennek – az RTL láthatóan, ha kis lépésekben halad is, de talán megpróbál progresszív lenni ezen a téren. Erre volt példa néhány évvel ezelőtt az is véleményem szerint, amikor a Való Világ történéseit Puskás Peti Mérő Verával elemezte ki a BeleValóVilág című afterműsorban. A jogvédő akkor így nyilatkozott a műsorról: „A szemünk láttára bontakozott ki egy durva, módszeresen felépített kapcsolati erőszak, a hallgatással büntetéstől a személyiség, az önértékelés leépítésén át a verbális bántalmazásig, fenyegetésig.” Persze ne menjünk el amellett, hogy a látottakat maga az RTL engedte képernyőre, de az mindenképp biztató volt, hogy az ügy legalább nem maradt teljesen reflektálatlanul.

Nagyon üdvözlendő műsorváltozás volt az is, amikor majdnem húsz év után úgy döntöttek, hogy az addig hétköznap késő este, az „esti film után” sugárzott Házon kívül című politikai–közéleti magazinműsor átkerül a hétvégi, kora esti műsorsávba. A döntés sikerességét az is bizonyítja, hogy eleinte az esti Híradó előtt, majd pár hónappal később már egy egészen kitüntetett helyen, a Híradó és az esti showműsor között volt látható, ráadásul kétszer olyan hosszú műsoridővel. Az elmúlt napok egyik legmegrázóbb esetéről is a Házon kívül szeptember 28-i riportjából értesülhetett a magyar társadalom: egy hároméves pécsi kisfiú történetét mutatták be, aki születése óta kórházban él, a gyermekvédelmi rendszer viszont útját állja annak, hogy egy magyar házaspár magához vegye. Az adás után Tapasztó Orsi, mentálhigiénés szakember és influenszer is foglalkozni kezdett az esettel, petícióját, több mint 200 ezren írtak alá. Ezek mellett az elmúlt években számos gyerekeket és nőket érintő bántalmazási ügyet tártak fel, a riportok hangneme, szakmai felkészültsége és szenzitivitása pedig szinte ma már egyedülálló a kertévék műsorai között.

Sóti Juli megrázó előadása 

Most szombaton váratlan helyen találkozhattunk a családon belüli erőszak reprezentációjával: az X-Faktor egyik versenyzője, a Vajdaságból érkezett Sóti Juli Seekas egy egyszemélyes színházi produkcióval állt színpadra.

Egyáltalán nem elhanyagolható, hogy az este talán legjobb éneklését köszönhetjük neki, de elsősorban mégsem emiatt marad emlékezetes a produkció.

A 37 éves énekesnő már a felvezető videóban beszélt arról, hogy a bántalmazás valamilyen formája minden harmadik magyar családban megjelenik. Ő maga is ilyen családból származik, de sok év terápia eredményeként ma már tudja, hogy nem az áldozatnak kell szégyellnie magát. Saját dalával minden hasonló helyzetű embert arra szeretne ösztönözni, hogy kérjen segítséget. Sóti hátteréről nem derülnek ki bulvárosítható részletek, az üzenete viszont magáért beszél – ahogy a dal is. A képernyőn ráadásul olvasható volt az Országos Kríziskezelő és Információs Telefonszolgálat (OKIT) telefonszáma is.

A produkció részeként fehér fürdőköntöst, haján pedig törölközőt viselt, szeme körül pedig kékes-lilás monoklit láthattunk. Elmegyek én című dala zeneileg, szövegében és a jelmezváltásban is kifejezően építkezett: eleinte a kétségbeesett fogadkozást halljuk, ahogy az áldozat végre rászánja magát, hogy elmegy, ha még egyszer kezet emel rá a bántalmazója. Ezután egy dühösebb raprészben mesél az őt ért bántalmazásokról, végül marad a felismerés, hogy nincs hova mennie – a másik nélkül (fizikai és lelki értelemben egyaránt) „hontalannak” érzi magát –, így végül kénytelen maradni. Ez a dal tökéletesen leírja azt a bántalmazási spirált, amit a kommentekből ítélve a mai napig sokan nem értenek eléggé. A teljes dal sajnos nem volt hallható a válogató alatt, YouTube-on viszont elérhető klippel együtt, érdemes meghallgatni a teljes verziót, aminek ráadásul a szintén a Vajdaságban élő Vilmányi Benett az egyik főszereplője. 

Fura reakciók 

A produkció végén nagyon tanulságos volt a mentorok – Gáspár Laci, Majoros Péter, Tóth Andi és Valkusz Milán – reakciója.

Gáspár és Valkusz láthatóan nehezen tudott mit kezdeni egy ennyire súlyos témával, de mentségükre szóljon: két dáridózós, asztalon táncolós szerelemvonatozás közben valóban nem egyszerű jól reagálni egy ilyen fordulatra.

Mindketten próbáltak Sóti hangi adottságaiba kapaszkodva mentorként dicséretet mondani; Valkusz Milán megköszönte, hogy „igazi művészetnek is helye lett a műsorban”. Tóth Andi, a műsor egyetlen női mentora viszont könnyek között hangsúlyozta, mennyire fontos témával érkezett ide Sóti – ráadásul a műsor történetében először.

Beszédes volt, ahogy az addig szótlan Majka ezt azzal nyugtázta, hogy Tóth Andi „milyen aranyos volt, hogy elsírta magát”, Gáspár Laci pedig megkérdezte, „miért érintette meg őt ennyire?”.

Ezen a ponton – a reakcióiból ítélve – elképzelhető, hogy Tóth Andinak lett volna mit megosztania, és milyen jó, hogy ebben a helyzetben nem tette, nem adott teret annak, hogy a bulvár szemeteszsákba csomagoljon megint egy bántalmazástörténetet. Így ez a pillanat megmaradt a versenyzőnek (ritkaságszámba megy, hogy a műsor kétharmada ne a zsűriről szóljon), és annak a társadalmi ügynek, amelyre Sóti valóban szerette volna felhívni a tévénézők és a társadalom figyelmét.

A férfi mentorok reakciója rávilágít arra, hogy sokan még mindig zavarba jönnek a téma hallatán, és nehezen találjuk meg azokat a mondatokat, amelyekkel segítséget nyújthatunk, vagy amelyekkel valódi együttérzésünket fejezhetjük ki. Igaz, egy olyan országban, ahol egy miniszter büntetlenül „gyengének” nevezheti az öngyilkosságot megkísérlő embertársait, már az is nagy szó, ha nem ártunk – csak kicsit talán suta, de emberi reakciókat láthatunk egy ilyen helyzetben.

Rezek Bori

Kiemelt kép forrása: RTL, Unsplash/ Ranurte