„A jó meséből nincs kilúgozva a konfliktus” – Gyerekkönyvekről, meseterápiáról és kortárs mesékről a Popfilterben
Támogatott tartalom
Gond van-e a gyerekkel, ha mindig a főgonosszal azonosul? Milyen szempontok szerint lehet jó (vagy épp rossz) egy gyerekkönyv? Kit szólítson meg? Hogyan olvassunk mesét, és mit teremt meg a mesemondás mint tevékenység? Melyek azok a gyerekkönyvek, amelyekben minden, de minden élethelyzetre találunk gyógyírt? A népmesék hercegkisasszonyaitól Harisnyás Pippiig, Lázár Ervintől Roald Dahlig, kortárs történetektől nagy klasszikusokig következzen egy sor szuper könyv, amit bátran ajánlunk, és még ennél is több tipp, fontos gondolat és érdekes magyarázat szakemberektől. A mai vendégeim tehát – megelőlegezve a közelgő gyereknapot – Kádár Annamária mesepszhichológus, Peer Krisztina meseterapeuta és Fiala Borcsa gyermek- és ifjúságikönyv-író. WMN Popfilter – Szűrjük a zajt!
–
1. Kádár Annamária gyerekei nagyon szeretik a kortárs meséket is, ezért náluk az a menetrend, hogy mindennap olvasnak egy népmesét és egy kortárs mesét is. Peer Krisztinának édesanyja evés közben mesélt, hogy rossz evő lányát egy kicsit motiválja. „Működött a mese, tök jól eszem már!” – mondta nevetve a meseterapeuta. Fiala Borcsa fiatalabb testvéreinek mesélt saját történeteket, amelyek időnként – saját bevallása szerint – elég abszurdak voltak.
2. Fiala Borcsa, aki végzettsége szerint angoltanár, azt mondja, a gyerek- és ifjúsági könyvek nyelvtanulás során is nagyon hasznosak lehetnek, érdemes olvasgatni őket.
3. Peer Krisztina szerint nem véletlen, hogy a mesékben van egy adott rend, ahogyan az sem, hogy az a rend a mese elején megbomlik, hogy aztán rendeződhessen. Nem szerencsés viszont, ha az eredeti történeteket átírjuk.
A szakember szerint fontos, hogy a gyerekek megismerkedjenek a rossz helyzetekkel és a negatív szereplőkkel, már kis korban is jó, ha szembesülnek olyan történetekkel, amelyek félelmet keltenek bennük, pont azt fogja megmutatni nekik a mese vagy a gyerekkönyv, hogyan lehet megoldani egy ilyen helyzetet.
4. Peer Krisztina kifejezetten népmesékkel dolgozik, ő azt mondja: „Nem igazán lehet bajt csinálni egy népmesével.” Fontos viszont, hogy nagyobb közösségekben beszélgessünk a mese kapcsán felmerülő kérdésekről – gondoljunk csak A rest macska című mesére. Olvasás után viszont ne boncolgassuk a történeteket, hagyjunk teret a gyermek fantáziájának.
5.
Kádár Annamária azt mondja: a varázsmeséket négy és fél-öt éves kortól ideális mesélni, mert ekkor a gyerek beleéli magát a mesébe, de nem téveszti össze magát a mesehőssel. Nagy mesekorszaknak is nevezik ezt a nyolc-kilenc éves korig tartó időszakot. Ezután már jobban érdeklik az olyan történetek, amelyeknek főhőse a saját erejéből boldogul, vagy legalábbis hús-vér szereplő.
6. A szakértők azt javasolják: a kortárs mesékről szerezzünk előre információkat, hiszen ezek a szövegek eltérnek a megszokott sémáktól, és ezért óvatosabban kell választanunk közülük a gyerek aktuális fejlettségi szintjéhez és élethelyzetéhez. Érdemes figyelni a Szívünk rajta matricát a köteteket, illetve az Együtt olvasunk kampányban is szuper tippeket kaphatunk arra vonatkozóan, milyen korban mit olvassunk a gyerekünknek – vagy mit adjunk neki olvasni.
7. Fiala Borcsa a legutóbbi, Kalandok az erdő mélyén című könyve írásakor amiatt aggódott, hogy a fiú olvasók esetleg kevésbé érdeklődnek a lány főszereplők története iránt, miközben a lányok sok-sok fiú főhőssel azonosulnak olvasmányaik során. Peer Krisztina szerint ez túlnyomórészt a társadalmi elvárások és szokások miatt alakul így: ha egy lány kicsit „fiús”, könnyebben toleráljuk, mint ha egy kisfiú „lányos”. A meseterapeuta szerint varázsmeséknél kevésbé van ennek jelentősége, „népmesék közül én bátran mindenkinek mindent mesélnék” – mondja.
8. „A jó meséből nincs kilúgozva a konfliktus” – ebben tökéletes volt az egyetértés a stúdióban.
9.
„A mese meg a játék pont az a két terület, ahol mindent lehet” – mondja Peer Krisztina, aki szerint nem aggasztó, hogy ha, mondjuk, a gyerekünk mindig a főgonosszal azonosul. Fiala Borcsa például azért szereti az ír meséket, mert azokban mindig van valami ijesztő.
10. Vendégeink emellett sok-sok konkrét szerzőt és könyvet, mesét ajánlanak (a többi közt a saját kedvenceiket is elárulják), elmondják, mit adnak a jó gyerekkönyvek a gyerekek életéhez, szókincséhez, vizuális kultúrájához, és még az is kiderül, milyen kérdésekkel találkozik egy író munka közben. Milyen élethelyzetekre milyen könyveket ajánl a szakember? Miért van, hogy régen imádtunk egy-egy mesét, de később egyáltalán nem értjük, mi tetszett benne? Mi történik a gyerek fejében, ha hallja, nem pedig képernyőn látja a történeteket (és hogy lehet, hogy egy mese említésekor automatikusan képek jelennek meg a fejünkben)? Minderre itt a válasz a mai adásban, hallgassátok szeretettel, és forgassatok jó gyerekkönyveket – akkor is, ha már kicsit nagyobb gyerekek vagytok (mondjuk, felnőttek).
Csepelyi Adrienn
A Popfilter további epizódjait itt találjátok: