1. Kádár Annamária gyerekei nagyon szeretik a kortárs meséket is, ezért náluk az a menetrend, hogy mindennap olvasnak egy népmesét és egy kortárs mesét is. Peer Krisztinának édesanyja evés közben mesélt, hogy rossz evő lányát egy kicsit motiválja. „Működött a mese, tök jól eszem már!” – mondta nevetve a meseterapeuta. Fiala Borcsa fiatalabb testvéreinek mesélt saját történeteket, amelyek időnként – saját bevallása szerint – elég abszurdak voltak.

2. Fiala Borcsa, aki végzettsége szerint angoltanár, azt mondja, a gyerek- és ifjúsági könyvek nyelvtanulás során is nagyon hasznosak lehetnek, érdemes olvasgatni őket.

3. Peer Krisztina szerint nem véletlen, hogy a mesékben van egy adott rend, ahogyan az sem, hogy az a rend a mese elején megbomlik, hogy aztán rendeződhessen. Nem szerencsés viszont, ha az eredeti történeteket átírjuk.

A szakember szerint fontos, hogy a gyerekek megismerkedjenek a rossz helyzetekkel és a negatív szereplőkkel, már kis korban is jó, ha szembesülnek olyan történetekkel, amelyek félelmet keltenek bennük, pont azt fogja megmutatni nekik a mese vagy a gyerekkönyv, hogyan lehet megoldani egy ilyen helyzetet.

4. Peer Krisztina kifejezetten népmesékkel dolgozik, ő azt mondja: „Nem igazán lehet bajt csinálni egy népmesével.” Fontos viszont, hogy nagyobb közösségekben beszélgessünk a mese kapcsán felmerülő kérdésekről – gondoljunk csak A rest macska című mesére. Olvasás után viszont ne boncolgassuk a történeteket, hagyjunk teret a gyermek fantáziájának.

5.

Kádár Annamária azt mondja: a varázsmeséket négy és fél-öt éves kortól ideális mesélni, mert ekkor a gyerek beleéli magát a mesébe, de nem téveszti össze magát a mesehőssel. Nagy mesekorszaknak is nevezik ezt a nyolc-kilenc éves korig tartó időszakot. Ezután már jobban érdeklik az olyan történetek, amelyeknek főhőse a saját erejéből boldogul, vagy legalábbis hús-vér szereplő.

6. A szakértők azt javasolják: a kortárs mesékről szerezzünk előre információkat, hiszen ezek a szövegek eltérnek a megszokott sémáktól, és ezért óvatosabban kell választanunk közülük a gyerek aktuális fejlettségi szintjéhez és élethelyzetéhez. Érdemes figyelni a Szívünk rajta matricát a köteteket, illetve az Együtt olvasunk kampányban is szuper tippeket kaphatunk arra vonatkozóan, milyen korban mit olvassunk a gyerekünknek – vagy mit adjunk neki olvasni.

7. Fiala Borcsa a legutóbbi, Kalandok az erdő mélyén című könyve írásakor amiatt aggódott, hogy a fiú olvasók esetleg kevésbé érdeklődnek a lány főszereplők története iránt, miközben a lányok sok-sok fiú főhőssel azonosulnak olvasmányaik során. Peer Krisztina szerint ez túlnyomórészt a társadalmi elvárások és szokások miatt alakul így: ha egy lány kicsit „fiús”, könnyebben toleráljuk, mint ha egy kisfiú „lányos”. A meseterapeuta szerint varázsmeséknél kevésbé van ennek jelentősége, „népmesék közül én bátran mindenkinek mindent mesélnék” – mondja.

8. „A jó meséből nincs kilúgozva a konfliktus” – ebben tökéletes volt az egyetértés a stúdióban.

9.

„A mese meg a játék pont az a két terület, ahol mindent lehet” – mondja Peer Krisztina, aki szerint nem aggasztó, hogy ha, mondjuk, a gyerekünk mindig a főgonosszal azonosul. Fiala Borcsa például azért szereti az ír meséket, mert azokban mindig van valami ijesztő.

10. Vendégeink emellett sok-sok konkrét szerzőt és könyvet, mesét ajánlanak (a többi közt a saját kedvenceiket is elárulják), elmondják, mit adnak a jó gyerekkönyvek a gyerekek életéhez, szókincséhez, vizuális kultúrájához, és még az is kiderül, milyen kérdésekkel találkozik egy író munka közben. Milyen élethelyzetekre milyen könyveket ajánl a szakember? Miért van, hogy régen imádtunk egy-egy mesét, de később egyáltalán nem értjük, mi tetszett benne? Mi történik a gyerek fejében, ha hallja, nem pedig képernyőn látja a történeteket (és hogy lehet, hogy egy mese említésekor automatikusan képek jelennek meg a fejünkben)? Minderre itt a válasz a mai adásban, hallgassátok szeretettel, és forgassatok jó gyerekkönyveket – akkor is, ha már kicsit nagyobb gyerekek vagytok (mondjuk, felnőttek).

Csepelyi Adrienn