Tegyük mesélhetővé a családunk történeteit, akár jók, akár rosszak!

–

A sajátos szülői klubot, amelyhez hamarosan weboldal is társul, azért hívták életre, mert úgy tapasztalták, a szülők sokszor maradnak válaszok nélkül, és a temérdek rendelkezésre álló információt olvasva általában csak még több kérdés merül fel. „Az a célunk, hogy ott lehessünk az ügyfeleink mellett a kihívásos helyzetekben” – nyitotta meg az estét Holló Márta, a Telekom vállalati kommunikációs igazgatója.

Az este első felében Kádár Annamária pszichológus előadását hallgathatták meg a Telekom Kraft Labba ellátogató résztvevők. Személyes példákkal és történetekkel megtámogatott előadása közben nemcsak jól szórakoztunk (bár ez is tagadhatatlan), de el is gondolkodtunk fontos kérdéseken. A szakember arról mesélt, mennyire fontos szerepet töltenek be a történetek a személyes fejlődésben, gyerek- és felnőttkorban egyaránt. Egy 2001-es kutatásban például különböző korú gyerekeket és családjaikat vizsgálták, és a kutatók, Robyn Fivush és Marshall Duke arra jutottak, hogy

azokban a családokban, ahol általában együtt étkeznek, a gyerekek többet tudnak a családjuk történetéről, a felmenőikről. Ez pedig pozitív hatással van az önbecsülésükre és az alkalmazkodóképességükre egyaránt.

Annamária hozzátette: a családi történetek az egészséges én felépítésében játszanak fontos szerepet, ugyanis, ha a gyerek érzi, hogy ott van mögötte egy egész történet, ősök sora a maguk szerelmeivel, vágyaival, sikereivel és kudarcaival, az megtartó erővel bír, és az élet sok területén ad majd neki kapaszkodót.

Nem mindegy viszont, hogy milyenek ezek a történetek

Háromféle történettípust különíthetünk el. Az első, az emelkedő narratíva, amikor a negatívból pozitívba tart a történet, elsőre jó megoldásnak tűnhet, ám ezek kilúgozott történetek, amikből nem sokat tanulhat egy gyerek. A másodikban, az ellentétes irányú, ereszkedő narratívában általában külső erőt, másik személyt okolunk a kudarcokért, így ez sem olyan irány, ami támogatja a megfelelő fejlődést.

A harmadik történettípus az oszcilláló narratívával dolgozik, ami már megfelelő arányban ötvözi az első kettőt. A hullámzó történetmesélésben váltakozva követi egymást jó és rossz, így valódi, életszerű, megfelelően keretezve pedig a kudarctörténetből is sikersztori lehet.

„A jó győzelme csak akkor lesz igazán katartikus, ha a gonosz is jelen van”

– mondja Annamária, hozzátéve: ezekből a történetekből a kudarcon való túllépést, és a sikerhez vezető erőfeszítéseket is megismerheti a gyerek, legyen az a történet mese, vagy családi anekdota. 

Beágyazódni a családtörténet szövetébe

A szakértő egy másik fontos dologra is felhívja a figyelmünket: bár hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy ezekre a pillanatokra emlékezni fogunk, egy idő után az agy összemossa az egyedi emlékeket, ezért érdemes feljegyezni a családi legendárium történeteit, akár fényképekkel kiegészítve. Ez a rendszerezés időigényes, azonban, ha vesszük a fáradságot és elkészítjük, egy ilyen könyv vagy napló életre szóló ajándék lehet a gyereknek. Ezek a történetek ugyanis, még ha a jelenben apróságnak tűnnek is, vagy kellemetlen érzésekkel töltenek el, tovább építik a gyerek integrációs énjét, és elhelyezik őt a családtörténetben. (Persze magam is tudom, kisgyerekként ezeket még nem feltétlenül tudjuk értékelni, és ezek a történetek sokszor nem tűnnek többnek, mint századszor elmesélt legendáknak a vacsoraasztal fölött, amiket már kívülről fújunk.)

Ahogy azonban a gyerek elkezdi kialakítani a saját életét, úgy ennek a megtartó családtörténet-szövetnek a jelentősége is nagyobb lesz.

Annamária kitért arra is: nem elég, ha csak a mesék, történetek szintjén törekszünk erre az összetettségre, és ismertetjük meg a gyerekkel a nehézségek leküzdését és a jó győzelmét. Ugyanis sok gyereknél, fiatalnál okoz szorongást, később pedig kapunyitási pánikot, hogy a mindennapi életében nincsen előtte egy hiteles, felnőtt minta, ami mankót nyújtana a felnőtté válás folyamatában. A szakember fiatal pácienseitől gyakran hallja, hogy úgy látják, a felnőttek komorak, unalmasak és mindig idegesek. Így nem is csoda, ha rettegnek ők is a felnövéstől.

„A gyerekneveléshez kell humorérzék”

Ez már a második részben hangzik el, amikor Kádár Annamária mellé Borsos Dorottya, az Edisonplatform operatív vezetője, valamint Mészégető Marcsi, a Telekom kommunikációs szakértője csatlakozott, hogy Holló Márta moderálásával vitassák meg a korábban elhangzottakat.

Annamária kiemelte: régen, a több generáció együttélésének köszönhetően jobban megvoltak a minták, amik kapaszkodót nyújtottak, még akkor is, ha nem mindig voltak ezek helyesek vagy egészségesek. „A mai szülők generációja megkérdőjelez. Annyi a tanács, az információ, hogy könnyű közte elveszni, ha pedig valami nem működik a mi gyerekünknél, hajlamosak vagyunk úgy érezni, hogy valamit nagyon elrontottunk.” A feszült szituációkban ezért sokkal jobban tesszük, ha a humorhoz nyúlunk, ami oldja a tehetetlenségből, a bőség zavarából fakadó feszültséget.

Ebben az információs zajban igyekszik segíteni az Edisonplatform, és a hamarosan induló Hello Szülő weboldal is.

„Olyan újságírók és szakértői csapatok csatlakoztak a platformhoz – utóbbira példa a Hintalovon, az Edu&Fun Digitális Élményközpont vagy az Edisonplatform –, amelyeknek a tudása, szakértelme megkérőjelezhetetlen, így bízunk abban, hogy az oldalra érkező szülők releváns és hasznos válaszokat kapnak a bennük felmerülő temérdek kérdésre. Szeretnénk, ha a Hello Szülő egy olyan felületté válna idővel, amely biztos kapaszkodót ad a szülőknek a család mindennapos működésével, a gyerekek fejlődésével és a digitalizációval kapcsolatban” – mondta Marcsi. A platformon a biztonságos internethasználatról, a technológia adta pozitív lehetőségekről vagy a családi életet megkönnyítő ötletekről, tippekről is olvashatnak a szülők.

Nem kell mindenre egyedül tudni a megoldást

– hangsúlyozza Borsos Dorottya, aki az Edisonplatform, és a velük együttműködő civil szervezet munkáját ajánlotta a szülők figyelmébe. Ők olyan szervezetekkel dolgoznak együtt, amelyeknek a fókuszában az óvodás, iskolás gyerekek kompetenciafejlesztése áll, hogy felkészítsék őket a huszonegyedik század kihívásaira. Minden évben száz kiválasztott szervezettel kooperálnak, az elmúlt öt évben kétszáznegyven csapattal, háromszáz településen, azzal a céllal, hogy a főváros mellett az egész országba eljusson a megfelelő foglalkozások híre, és egymásra találhassanak az érdeklődő szülők és a szervezetek.

Ahhoz, hogy egy szervezet bekerülhessen a százas listába, három fő szempontnak kell megfelelnie: az általuk alkalmazott módszertannak valós hatása kell hogy legyen, emellett innovatívnak és gyerekbarátnak kell lennie. Az utolsó ponton felszaladt pár szemöldök, így Dorottya elmagyarázta, mi is itt a lényeg:

nem kell mindenáron fejleszteni a gyerekeket, inkább az a kulcs, hogy foglalkozzanak velük.

Kérdezni, kérdezni, kérdezni

A beszélgetés végén két partnerszervezet is bemutatkozott, a Debreceni Bűvösvölgy és a HelloWorld Egyesület. Az előbbi a gyerekek médiaértésének növelésével foglalkozik: a hozzájuk érkező, általában iskolai csoportok többek között filmet, reklámot, hírműsort készítenek, így megismerkednek a média világával. Utóbbi szervezet pedig a First Lego League magyarországi tagja, az oktatást segítő legókészletek segítségével már óvodás kortól megismertetik a gyerekeket a robotikával, miközben olyan készségeket is tudnak fejleszteni, mint a kommunikáció, a térlátás vagy a memória. Azt vallják, a jövő nem a robotoké, hanem azoké, akik megépítik őket.

A jelenlévők a civil szervezet képviselőitől és az előadást tartó szakértőktől is kérdezhettek, technikai kérdésekben pedig a Telekom Mobiltudósai álltak a rendelkezésükre, hogy a telefonok biztonsági beállításainak, szűrőinek terén nyújtsanak útmutatást. A kisebb körben kialakult beszélgetésekben nyugodtan feltehették a szülők kérdéseiket, és a sokat hangsúlyozott történetmesélésre is számos pozitív példát hallhattunk, ahogy megosztották kételyeiket, tapasztalásaikat a gyerekneveléssel vagy az online tér biztonságával kapcsolatban.

„Ahhoz, hogy ki merjük mondani, valamit nem jól csinálunk, valamiben tudnánk még fejlődni, hitelességre és önismeretre van szükség”

– mutatott rá Kádár Annamária. Az állapot pedig, amikor már nem versengünk a többi szülővel, nem igyekszünk túllicitálni egymást, egy mindenki számára előnyös közeget teremt arra, hogy elég jó szülők lehessünk. Hiszen úgyis ez mindenki célja.

Ha kedvet kaptatok, és szívesen részt vennétek a Hello Szülő Roadshow eseményein, november 9-én Szeged, december 4-én pedig Győr lesz a soros.

Kiemelt kép: Telekom

Pichler Zsófi