Mesén keresztül tükörbe nézni kevésbé fájdalmas

–

A népmesék nem mindig píszík

A mesék szimbolikus felépítéséről mi, felnőttek már sokat tudunk, a gyerekek számára ezek a jelképek azonban még sokkal ösztönösebben mutatkoznak meg, éppen ezért képesek igazi támogatást adni. Persze nem mindegy, szülőként milyen mesékhez nyúlunk: „Fontos tudni, hogy

a népmesék egy része előítéletes, bármilyen másságot kicsúfol, kinevet. 

Éppen ezért érdemes a gondos válogatással készült, korosztályokra javasolt gyűjteményeket keresni: ezekben korunk társadalmi normáit, valamint pedagógiai és pszichológiai szempontokat is figyelembe vevő népmeséket találunk. Bennük pedig zseniális történekkel ismerkedhetünk meg az elfogadás témájával kapcsolatban is” – kezdi Bajzáth Mária mesepedagógus, a Népmesekincstár-sorozat szerzője. (Többször is publikált már az oldalunkon, például EZT és EZT az írását is melegen ajánljuk figyelmetekbe – a szerk.)

Ezekben a történetekben a népmese hőse azt mutatja meg, amilyennek lennünk kellene. „A népmesékben bizony 

az adott hős nem mindig ab ovo toleráns, elfogadó, segítőkész, bátor, vagy épp az igazság bajnoka. Számtalan esetben a mesei út végére válik azzá, 

aki ezután majd mindig a jót képviseli. Erre az őt körülvevő meseszereplők előtt is nyitva a lehetőség, de ők hol ilyenek, hol olyanok. Hol jók, hol rosszak, hol kedvesek, hol csúfolódók. Nem mindegyikükből válik hős, van, aki elbukik a próbákon, pont mint a valóságban. És igen, akad közöttük kirekesztő, csúfolódó is szép számmal, de erre is igaz, hogy az élet szintén gördít elénk hasonló akadályokat” – magyarázza a szakember. 

Ahogy Bajzáth Mária mondja, fontos üzenet, hogy 

a népmese lehetőséget ad a különféle státuszok megváltoztatására. A juhászból ugyanis király lehet, ha igazat mond, a szegény lányból királyné, ha okos, a szegény legényből hajósgazda, ha leleményes.

Továbbá ezekben a történetekben a világnak minden alkotóeleme egyformán fontos. „Az élő és az élettelen, a Nap és a Hold, az éjszaka-nappal, a nő a férfi, a tél és a nyár, az öreg és a fiatal, az ismerős és az ismeretlen, a megszokott és a furcsa, a fekete és a fehér, a szegény és a gazdag. A különbözőségek együtt alkotják a teljességet, egymás nélkül nem is értelmezhetőek” – foglalja össze Bajzáth Mária a mesék világról alkotott alapvető képét.

A mese jó és rossz útról is beszél

A mese ismerete, amelyben végül a becsületes és emberséges győz, ahol sokféle tudás, segítő kell a siker eléréséhez, ahol a lélek szépségéből fakad majd a külső tündöklése, nem csak azok számára lényeges menedék, akik az önmagukért való kiálláshoz gyűjtenek erőt. Legalább olyan fontos azoknak a gyerekeknek is, akik valamiért nem a hőssel, hanem az intrikussal azonosulnak éppen a való életükben, hiszen valamiben ők is bizonytalanok, és valahol nem a megfelelő mintát látják.

„Az elfogadó, együttműködő, színes közösségre, az egyik legszebb példa az a mesetípus, amelyben a hőshöz nagyon különböző szereplők kapcsolódnak. Az egyik gyors, a másik messzire lát, a harmadik remekül hall, a negyedik bármennyi ételt megeszik. Ők és a hős csak együttműködve érhetik el a céljukat. Hasonló ismert mese például a »Szélike királykisasszony«, »A brémai muzsikusok«, »Az öt testvér«, vagy az egészen kicsiknek szóló »Öt jóbarát«” – sorolja a példákat a mesepedagógus.

A népmesék persze nem valami ellen „kampányolnak” elsősorban, hanem valami mellett szólnak. 

„Megmutatják nemcsak a sikerhez, hanem a kudarchoz és a bukáshoz vezető utakat is, a helytelen választásokat, a rossz döntéseket és ezek következményeit. 

Megmutatják, mi történhet a kirekesztő közöségekkel, a megfélemlítőkkel, a gúnyolódókkal” – hangsúlyozza Bajzáth Mária. Hozzáteszi: a népmesék azért nélkülözhetlen iránytűk minden életkorban, mert egyértelműen jó-rossz, fekete-fehér kategóriákban mutatják be a világot. Ezek a nagyon konkrét kapaszkodók pedig gyerekkorban létfontosságúak.

Hogyan válasszunk mesét?

A szakember a szülőknek azt javasolja, elsőként tegyék fel a kérdést a gyereküknek: „Miről meséljek most?”. A válasz ugyanis azonnal jelzi majd, mi foglalkoztatja éppen a gyereket. „Mesélj verekedőkről vagy hazudósokról, barátokról, vagy olyanokról, akik gyávák.” Ezek a témafelvetések indirekt módon adnak támpontot a gyerekben mozgó kérdésekkel kapcsolatban.

„A Népmesekincstár-sorozatban például ezért válogatom a meséket korosztályos bontásban, mert sok téma adott korban jellemző. Ha egy konkrét problémára én választom a történetet egy gyereknek vagy csoportnak, akkor szem előtt tartom, hogy ne legyen érezhető a didaktikus szándék. 

Sem mesélés előtt, sem mesélés után nem magyarázom meg sem a mesét, sem a meseválasztás okát. Minden magyarázat, kérdés megfosztja a mesét a lényegétől, negatívan befolyásolhatja a mesehallgató bevonódásának mértékét, 

akadályozhatja az elaborációt (feldolgozást – a szerk.), varázstalaníthatja a mesét” – figyelmeztet a mesepedagógus.

Amennyiben a kiközösítés az aktuális téma, remek kapaszkodót szolgáltathat például Kacor király története. „Mindenki által ismert »pszichoterrorista« Kacor király és hatalmát fenntartó komája, a Róka. Kacor királytól fél az erdő állatainak egész közössége, mindenkit úgy megfélemlít, hogy közelébe sem mennek, rá sem mernek nézni, minden parancsát teljesítik. A mese egyik változatában azonban, megjelenik egy külső erő egy kutya alakjában, aki leleplezi a »nagy királyt«. Nevén nevezi az álhőst: »Hisz ez a szomszédasszony macskája!«, és ezzel megfosztja hatalmától: megszünteti a királyságát” – hoz fel egy érzékletes példát Bajzáth Mária. 

Nem csak a tanulság a fontos, az újjáépítés ugyanolyan lényeges

Amellett, hogy természetesen a rendszeres bántás kapcsán meg kell tanítani a gyereknek, hogy mindig kérjen felnőtt segítséget, valamint a probléma ellen határozott fellépés szükséges minden közösségben, ‒ a feldolgozás folyamatát lehet támogatni a mesék segítségével. 

Fontos: mindenki állhat mindkét oldalon, és bárhol is legyen, egyaránt támogatásra szorul.

„A tündérmese mindenkinek igazságot szolgáltat, és ez nehéz lehet például egy bántalmazó szerepbe került gyereknek. Mégis azt hiszem,

mesén keresztül tükörbe nézni a legkevésbé fájdalmas 

ebben a helyzetben. Ilyenkor érdemes először olyan történeteket mondani, ahol a rosszból jó lesz, a bántalmazóból akár védelmező, az ellenségből-ellenfélből barát. A resztoráció (újjáépítés – a szerk.) lehetőségét történeteken keresztül is muszáj felkínálni az áldozatnak és a bántalmazó gyereknek egyaránt. A resztoratív módszerek és eszközök túllépnek a jutalmazó-büntető szerepeken, és a konfliktus megoldását a közösség szabályzó funkcióján keresztül valósítják meg. A népmese kiváló eszköz erre” – hangsúlyozza a szakember. Hozzáteszi: remek mesék hasonló helyzetekre, ahol a sérelmek bemutatása, a bocsánatkérés és a megbocsátás ugyanabban a történetben jön létre, így a mese végén a múlt helyett a jövő kerül előtérbe – például a Fehérlófia vagy a Rigócsőr királykisasszony.

Amikor a mese terápiás keretek között segít

Amennyiben a probléma súlyosabb, a feldolgozás nehézségekbe ütközik, és szülőként bizonytalanok vagyunk, a mesét mint kapaszkodót, szakember segítségével is bekapcsolhatjuk a gyerek hétköznapjaiba. A gyermekpszichológia egyik fontos módszere a meseterápia, a megfelelően képzett szaksegítséget igénybe véve pedig ez a metódus igazán felszabadító lehet. 

„Pszichológusként, ha a mesét eszközként szeretnénk használni egy adott nehézség vagy probléma megoldására, nagyon tudatosan, életkorhoz és problémához kapcsolódóan döntünk. Ez ugyanúgy zajlik, mint a szomatikus orvoslásban. Ha például lázat akarunk csillapítani, akkor lázcsillapítót fogunk beadni, nem pedig más betegségre kifejlesztett gyógyszert” – kezdi Korzenszky Klára gyermekpszichológus, meseterapeuta, aki a Bethesda Gyermekkórház égéssérült gyermekeket gyógyító osztályának klinikai szakpszichológusa. 

„Szakemberként nagyon sok mesének kell a fejünkben lennie, hogy tudjuk, mihez nyúlhatunk, vagy mit javasoljunk a szülőknek. Egy terápiás folyamat során az egyén vagy a csoport tagjai tisztában vannak nehézségeikkel, a választott mese automatikusan is hatást gyakorolhat, de fontos, hogy az adott módszertannak megfelelően vezessük a folyamatot, és a terápiás cél felé haladjunk. 

Ha jól választunk mesét, akkor az szimbolikus formában tartalmazza az egyén számára aktuálisan legfontosabb belső konfliktusokat, küzdelmeket, a gyerekek automatikusan azonosulnak a főhőssel, így azonnal belsővé teszik a történetet, 

és nem feltétlenül kell párhuzamba állítani a konkrét helyzetekkel” – osztja meg tapasztalatait. 

A saját történet is lehet gyógyír

Korzenszky Klára úgy véli, a mesehallgatás mellett még erős kapaszkodót jelenthet, ha a gyerek saját mese írásába kezd. 

„Az írás a konkrét problémát kihelyezi a szimbolikus térbe, a fantáziavilágunkba. Ebben a térben bármi megtörténhet, mindenre van megoldás. 

Lehetőséget nyújthat a dimenzióváltásra, az átalakulásra. A mese csodálatos eszköztára a vágyteljesítést szolgálja. Az egyén a mese nyelvén kifejezheti aktuális belső tartalmait, megélheti az őt foglalkoztató problémákat. Énerősítő, bátorító funkcióval bír, felszabadítja a kreativitást, bővítheti a szereprepertoárt. A mesének tükörfunkciója is van: visszatükrözi az aktuális lelkiállapotot, és rejtett folyamatainkra is rálátást biztosít. Ha a saját magunk által írt mesében megtaláljuk a megoldást, akkor az a pozitív szuggesztió által mindennapi életünkre is jó hatást gyakorolhat” – hívja fel a figyelmet a gyermekpszichológus.

Amikor pedig egy gyerek a gonosszal azonosul, azzal is van feladata a felnőttnek. 

Ahogy Korzenszky Klára mondja: ez sohasem azt jelenti, hogy az adott gyerek nem jó. El kell fogadni a választását, de meg kell tudni, miért van szüksége arra, hogy ő legyen a bántalmazó fél. A bántalmazó gyerekek ugyanis saját belső feszültségüket vezetik le (és sokszor maguk is bántalmazottak): az önértékelésük alacsony, hiszen boldogtalanok, nem érzik jól magukat a bőrükben. Az önbizalom növelése az esetükben ezért éppen annyira lényeges, mint annál a kisgyereknél, aki nem tud kiállni önmagáért. 

„Meg kell találni számukra azt a mesét, ahol azonosulhatnak a hőssel, aminek a segítségével ők is végigmehetnek a saját útjukon: legyőzhetik az ellenségüket, az önbecsülésük nőhet, önbizalmuk erősödhet, és nem lesz már szükségük arra, hogy agresszióval kerekedjenek felül társaikon” – fogalmazza meg a szakember.

Fontos: ha olyan gyermekről van szó, aki hosszú távon és rendszeresen éli meg egyik vagy másik helyzetet (azaz gyakran bántalmazó vagy bántalmazott), célszerű mindenképp szakembert bevonni a folyamatba, hogy az valódi személyiségformáló hatással bírjon. Azaz megfelelő megküzdési stratégiákat építsen, valamint segítsen a saját belső harmónia megteremtésében.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Jorm Sangsorn

Széles-Horváth Anna