A már említett anya ügyét részletekbe menően nem ismertetném, mivel elég speciális (ahogy természetesen minden ügy egyedi), és nem ezt a konkrét esetet akarom megmutatni, hanem ebből kiindulva egy sokkal általánosabb problémára szeretném felhívni a figyelmet.

A levélíró történetének lényege röviden: az apa arra hivatkozva, hogy az anya túl sok időt töltött munkával, így elhanyagolta a gyerekek nevelését, és emiatt ő töltött több időt a gyerekekkel, vagyis hozzá ragaszkodnak jobban, kérte a gyerekek felügyeleti jogát. Csakhogy az anya, nevezzük Enikőnek, dokumentumokkal tudta bizonyítani, hogy már a kiindulópont hibás, ő volt otthon évekig a gyerekekkel, legfeljebb alkalmi munkákat vállat, a férfi pedig onnantól kezdve, hogy a nő közölte vele: a kapcsolatuknak véget kíván vetni, a gyerekeket manipulálta és ellene hangolta. A bíróság mégis a férfit ítélte alkalmasabbnak, ő kapta a felügyeleti jogot.

Nincs abban semmi különös, ha a vesztes fél igazságtalannak tartja az ítéletet, ez még nem ok arra, hogy kételkedjünk abban: igazságos döntés született. Mégiscsak független bíróság hozta az ítéletet, szakértő bevonásával – gondolhatnánk. Csakhogy az általam megkérdezett szakértő szerint Enikőé nem egyedi eset, előfordul, hogy kompetenciahiány miatt az eljárás során nem ismerik fel a bántalmazásra utaló jeleket.

„Ez a történet tökéletesen egybevág az eddigi tapasztalatainkkal, amely szerint típusügy, hogy van egy erőszakos és bántalmazó apa, aki azonban nagyon manipulatív, és annak érdekében, hogy megszerezze a gyerekeket, akik egyébként is könnyen befolyásolható korban vannak, az anya ellen hangolja őket.

A rendszer pedig rezisztens erre, nem ismeri fel, hogy mi történik és végül átjátsszák a bántalmazónak a gyerekeket” – mondja dr. Péterfi Vera, a Patent jogvédő egyesület jogásza.

Nincsen erre szakember, aki ezt felismerné?

Amennyiben a perben jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, a bíró szakértőt rendel ki. A bíróság a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot, szakértői intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet rendelhet ki szakértőként. Más szakértő csak ezek hiányában, kivételesen alkalmazható.

Dr. Péterfi Vera

A Patent jogásza szerint azonban nincs, vagy csak elvétve akad olyan szakértő, aki célirányosan képzett, tehát felismeri a párkapcsolati bántalmazást. Ezeknek az ügyeknek a rákfenéje ugyanis éppen az, hogy laikusok számára sokszor nehezen értelmezhetők.

„A családon belüli erőszak egy önálló szakterület. Sem a jogászképzésnek, sem a klinikai szakpszichológiai, sem az igazságügyi szakértői képzésnek nem része az erőszakkal kapcsolatos ismeretek megszerzése. Vagyis az adott szakember egyéni érdeklődésén és szorgalmán múlik, hogy képezi-e magát a témában.”

Dr. Péterfi Vera szerint ez azért gond, mert a családjogi, a szülői felügyelet kérdésében ítélkező bírósági rendszer jelenleg olyan, hogy az igazságügyi pszichológusi szakvéleményt általában egy az egyben kritika nélkül átveszik, nem vonják az abban foglaltakat a mérlegelés körébe.

„Az eljárás során van arra lehetőség, hogy a szakvéleményt észrevételezzük. Ilyenkor fel lehet tárni a szakértői véleményben található ellentmondásokat.

Nagyon gyakori, hogy mi ezt az észrevételezést alaposan kidolgozzuk, például rámutatunk, hogy már csak józan paraszti ésszel is ellentmondásos a szakvélemény, esetleg súlyosan áldozathibáztató a szakértő, vagy merev nemi szerepekben gondolkodik, ami az erőszak melegágya. Sok esetben ezeket az észrevételeket meg sem említik az ítéletben.”

A bántalmazás lélektana

Az, hogy az egyik fél kapja a gyerekek felügyeleti jogát, nem csupán a másik teljes alkalmatlanságának esetében történhet meg, az is elég, ha úgy ítélik meg, hogy kevésbé alkalmas a gyereknevelésre. A bántalmazóknak sok esetben jó a fellépése, kifogástalan a modora, magabiztosak és higgadtak. A bíróságra kész sztorival érkeznek egykori társuk ellehetetlenítésének céljából, van, hogy a történetüknek akad némi valóságalapja is, amit meggyőzően elő is adnak. Gyakori érv az is, hogy a másik fél labilis, és pszichés problémái vannak, vagyis megpróbálják „őrültnek” beállítani. És előfordul, hogy sikerül átverniük a hatóságot is. 

 

A szemben álló fél pedig valóban tűnhet labilisnak, pláne igaz ez a „gázlángozós” bántalmazás áldozataira. A gázlángozós bántalmazó hosszú időn át, szisztematikusan építi le áldozatát. Elbizonytalanítja, rombolja önbecsülését, eléri, hogy kételkedjen önmagában, megkérdőjelezze saját tapasztalatait és ítéleteit. Az áldozat végül még azt is elhiszi, hogy tényleg vele van a baj, a másik csak jót akar neki. Akik ilyen kapcsolatban vannak, megesik, hogy valóban nincsenek jól, de ha sikerül kilépniük, és rádöbbennek, hogy manipulálták őket, akkor ismét magukra találnak, és állítólagos pszichés problémáik is megszűnnek.

„Volt olyan esetem, ahol a nő ilyen nehezen felismerhető bántalmazás áldozata volt. Az apa elkezdte elszeparálni az anyától a gyerekeket, és bedobta azt is, hogy a nő nem normális. Hangfelvételeket is készített, hogy ezt bizonyítsa. Csakhogy ezek összevágott hangfelvételek voltak, amikből nem derült ki, hogy mi volt az előzmény, a férfi csinált-e valamit, ami miatt kumulálódott a helyzet. Alapvetően nem lehet ilyen összevágott anyagot felhasználni a bíróságon, mégis ez alapján állapították meg, hogy a nő labilis, és elvették tőle a három gyereket.” 

Vera szerint ilyen esetekben az is visszatérő elem, hogy az apa korábban nem, vagy csak alig vett részt a gyerekek nevelésében, de mihelyst a nő válni akar, hirtelen feléjük fordul a figyelme. Előbb ér oda az óvodába, iskolába a gyerekért, a külvilág felé felveszi a felelős szülő szerepét.

„Ez valójában még mindig a nőről szól. Ez a bántalmazás folytatása. A bántalmazás nem marad abba a kapcsolat végével, csak más eszközökhöz folyamodik a bántalmazó. És mivel az anyának általában a gyerek a gyenge pontja, ezért a gyerekeket kezdik manipulálni.”

Jó, de már megint csak a nőkről van szó!?

„Milyen nők elleni erőszak? A férfiak is lehetnek áldozatok!” – sokszor ezzel a felkiáltással bagatellizálják az ilyen ügyeket. Igen, a férfiak is lehetnek áldozatok, és ebben az esetben is fontos volna felismerni a bántalmazást. A statisztikák azonban magukért beszélnek. 

A NANE (Nők a Nőkért Együtt az Erőszak Ellen Egyesület) szerint a partnerkapcsolati testi erőszakkal kapcsolatos esetek 95 százalékában a férfi az agresszív fél, és nőt bántalmaz. A fennmaradó öt százalékot a férfit bántalmazó nők, illetve a társukat bántalmazó melegek alkotják.

Az ORFK adatai szerint a hozzátartozók közötti (tehát nem feltétlenül párkapcsolati) erőszakkal összefüggő esetekben 28 százalékban férfi, 72 százalékban nő volt a sértett fél a 2020-as évre vonatkozó adatok alapján.

Ezek azok az esetek, amikről tudunk. Csakhogy a legtöbb ilyen ügy a hatóságok előtt rejtve marad. A szexuális bántalmazás látenciája például óriási, többek között az áldozatok megbélyegzése miatt. Még a KSH adatai is azzal a kiegészítéssel kezdődnek, hogy:

„A hozzátartozók sérelmére elkövetett erőszakos bűncselekményekről, a bántalmazásról rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján – a magas látencia miatt – csak következtetni lehet a probléma súlyosságára.”

Az általános vélekedéssel ellentétben nem elszigetelt esetekről van szó. Minden ötödik nőt ért már élete során bántalmazás a partnere részéről. A nők ellen elkövetett bűncselekmények között a családon belüli erőszak a leggyakoribb halálozási ok.

A családon belüli erőszak többféle módon nyilvánulhat meg, és külső szemlélőnek nem mindig egyértelmű. Egyébként is jellemző, hogy a bántalmazó máshogy viselkedik nyilvánosan, mint otthon a négy fal között. Családon belüli erőszak a verbális erőszak, a lelki erőszak, a testi, fizikai erőszak, valamint a szexuális erőszak, de ide tartozik a gazdasági erőszak is. Ez utóbbi az, amikor valakit anyagilag tartanak függésben. Például lebeszélik vagy tiltják a munkától, kisajátítják a fizetését, megkérdőjelezik a kiadásait, sakkban tartják a közös céggel. És ez az egyik oka (a többi mellett) annak, hogy sok nő nem tud kilépni egy ilyen kapcsolatból.

Mintakövetés és társadalmi berendezkedés

Hogy gyakrabban férfiak az elkövetők, az nem abból adódik, hogy a férfiak eredendően erőszakosak volnának. Egyetlen férfi sem születik bántalmazónak, és egyetlen nő sem születi áldozatnak. Az viszont tény, hogy azok a fiúk, akik bántalmazó családban nőnek fel, könnyebben válnak maguk is bántalmazóvá, a lányok pedig könnyebben lesznek áldozatok a mintakövetés miatt. A szakértők azt is hangsúlyozzák, hogy a legtöbb esetben nem pszichés probléma áll a háttérben. (Ezért sem mindig relevánsak a bírósági szakértő által végzett pszichológiai tesztek ilyen esetben).

„A nőjogi szervezetek az ENSZ álláspontjával egybehangzóan vallják, hogy a családon belüli erőszak a nők és férfiak közötti, történelmileg kialakult és fenntartott hatalmi különbségekre vezethetők vissza, vagyis egy társadalmi strukturális jelenség” – mondja a Patent jogásza.

Vagyis a családon belüli erőszakot a macsó, patriarchális társadalmi berendezkedés termeli ki, amelyben a férfiaknak többletjogaik vannak, a nők pedig alárendelt szerepbe kényszerülnek. Még napjainkban is.

A nemek közti különbségtétel, a „hagyományos nemi szerepekre” nevelés pedig már egészen korán elkezdődik. Olyan egyszerű jelenségekben érhető tetten, mint hogy például a kisfiúktól elfogadhatónak tartjuk, ha erőszakosan érvényesítik az akaratukat („állj ki magadért” és társai), egy kislánynak azonban ezt nem illik. Viszont egy kislány nyugodtan babázhat, tanulhatja a gondoskodó szerepet, ám ha egy kisfiú babázik, vagy sír, akkor gúnyolják emiatt, „lecsajozzák”.  

 

A házasságba lépve és a gyermekek megszületését követően pedig még inkább felborulhat a nemek közti egyensúlyi-hatalmi viszony. Ez egyszerűen abból adódik, hogy hazánkban még mindig inkább a nők maradnak otthon a gyermekkel. Ez következik a berögzült nemi szerepekből is (azt persze senki nem vitatja, hogy a csecsemő az anyára van utalva, hiszen a nő szüli és táplálja a gyermeket), de ennek financiális okai is vannak. A nők és férfiak közötti bérszakadék miatt általában a férfiak keresnek jobban, még akkor is, ha a felek hasonló végzettséggel, vagy a nő magasabb végzettséggel rendelkezik, és általában is a férfiaknak jobb a munkaerőpiaci helyzete. Vagyis anyagilag is jobban járnak, ha a nő marad otthon a gyerekkel. Így azonban a nők kerülnek inkább függő, kiszolgáltatott helyzetbe.

Amiből természetesen még mindig nem következik egyenesen, hogy az erősebb pozícióba kerülő fél visszaél a hatalmával, de elősegíti a visszaéléseket. A bántalmazó kapcsolatokra jellemző, hogy a bántalmazó kifejezetten törekszik is az ilyen helyzet megteremtésére.

„A bántalmazó tudatosan távol tartja a másikat a munkától, elszigeteli a társadalomtól, a barátoktól, a családtól” – mondja Péterfi Vera. „A kisgyermekes anyák egyébként is hátrányba kerülnek a munkaerőpiacon. Kiesnek a munkából, nem szerzik meg az újabb szükséges képesítéseket, a munkakapcsolataik elkopnak, a munkaadók sem versengenek értük. Sokszor ez úgy van tálalva, hogy »tudod, drágám, erre nekünk nincs is szükségünk, te úgyis szeretsz itthon lenni a gyerekkekkel, kenyeret sütni, én pedig úgy imádok a friss kenyér illatára hazajönni«. A hatalmi elnyomással, alá-fölé rendeltségi viszonnyal az áldozatok sokági nincsenek is tisztában. A környezetük is abban erősíti meg őket, hogy »milyen szerencsések, hogy otthon lehetnek, és eltartják őket«.”

Mire az áldozat feleszmél, már kialakult a függő viszony. És van még egy tévképzet, ami a szakértő szerint szilárdan tartja magát, és amivel a legtöbb ilyen ügyben szembesül.

„Van egy olyan vélekedés, hogy mivel a férfi kereste meg a pénzt, ezért ami abból van, az az övé. Csakhogy a jog nem ezt mondja. Hanem azt, hogy az otthon végzett, láthatatlan és fizetetlen munkát is figyelembe kell venni. A nő ezzel járult hozzá a közös életükhöz.”

És az áldozat menekül

Miért nem lépnek ki a nők egy kapcsolatból, ha annyira rossz nekik? Éppen az előbb felsoroltak miatt. Sokáig nem egyértelmű a bántalmazás. Amikor rádöbbennek, addigra már kialakult a pszichés, egzisztenciális, gazdasági függés, később pedig már a gyerekekkel is sakkban lehet tartani őket. 

A gyereket nem akarják a bántalmazó félnél hagyni, de nem tudnak egy önálló albérletet megfizetni. Az egyedülálló szülők esetében egyébként is 40 százalékos az elszegényedés kockázata. A cikk a hirdetés után folytatódik!

 

„A bántalmazást sok esetben figyelmen kívül hagyják az eljárás során. Nem nagyon volt még olyan ügyem, amelyben a férfinak el kellett volna hagynia a közös ingatlant. A gazdasági erőszak folytán általában eleve a nőnek nincs semmije papíron. A bíróság mondhatja azt, hogy ha nem tudják eladni az ingatlant, akkor maradjon mindkét fél a lakásban, és éljenek így együtt a továbbiakban is. És bizony, volt olyan esetem, ahol a bántalmazott nő kénytelen volt később is együtt élni a bántalmazójával. Nyilván az a nő, aki mégis megteheti, menekíteni fogja a gyerekeit egy ilyen helyzetből. Tehát ő fog elköltözni, neki kell majd albérletet fizetnie, amíg a bántalmazó használja a közös ingatlant” – mondja a szakértő, aki szerint a gyermektartás díja egyébként is túl alacsony, a vagyonmegosztással kapcsolatos perek pedig akár évekig is elhúzódhatnak, vagyis a közös vagyon benne áll az ingatlanban. 

Lépni kell

Tavaly novemberben az Országgyűlés elfogadott egy törvénymódosítást, melynek lényege, hogy a bíróság a szülők megállapodásnak hiányában akár az egyik szülő kérésére is elrendelheti a közös szülői felügyeleti joggyakorlást, illetve a váltott gondoskodást. A törvénymódosítás ellen a jogvédő szervezetek többször is tiltakoztak, mivel úgy vélték, hogy a bíróságok nincsenek felkészülve az ilyen esetek megfelelő kezelésére, és akár bántalmazó szülőhöz is kerülhetnek a gyerekek.

Mivel azt nem remélhetjük, hogy a világ hirtelen megváltozik, és holnap egy igazságosabb társadalomra ébredünk, ezért a joggyakorlatban kellene minél előbb változásokat elérni. A Patent jogászával arra a következtetésre jutunk, hogy a nőjogi szervezetek egyik legsürgetőbb feladata talán az, hogy a témában járatos, a bántalmazás felismerésére alkalmas szakértőket képezzenek és juttassanak be az igazságszolgáltatásba.

Iliás-Nagy Katalin 

 

Források: ITTITTITTITTITT és ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/KatarzynaBialasiewicz