„Miről beszélgetünk: az életről vagy a meséről?” – Könyvajánló

–

Igazi segítőkönyv született

Azt talán nem kell ecsetelnünk, hogy a világ mostani állapotában milyen elképesztően nagy szükségünk van kapaszkodókra ahhoz, hogy megőrizhessük némiképp a józanságunkat, ami tényleg elengedhetetlen a mindennapjainkhoz. Ha valaki annyira szerencsés, hogy gyerekkorában nem érték súlyos traumák, akkor az elmúlt néhány év felfoghatatlan változásai során biztosan akadt pár olyan élménye, amelyekkel nehezen birkózik meg. Ez a könyv segít abban, hogy megértsük a saját életünket, közelebb kerülhessünk önmagunkhoz, és ezáltal nagyobb ellenállóképességre tehessünk szert.

Nekem a mesék már gyerekkoromtól kezdve különös megnyugvást hoztak, és felnőttként is meghatározó, fontos része az életemnek a mesék olvasása. Amikor nem a WMN cikkeit írom vagy olvasószerkesztem, akkor egy gyerekirodalommal kapcsolatos online magazin főszerkesztőjeként dolgozom, és korábban én voltam az egyik szerkesztője a Népmesekincstár-sorozatnak, ráadásul jó néhány női (és nem női) mesecsoportban részt vettem az elmúlt több mint tíz évben.

Megtapasztaltam a saját életemben is a mesék gyógyító hatását. Olykor egészen brutális felismerésekkel járt ez a folyamat, aminek még nincs vége.

A mese már akkor terápiás hatással volt az emberiségre, amikor még magát a szót sem ismertük

Gondoljunk csak bele, hogy már a barlangrajzok is egyfajta kollektív tudást adtak át, hisz sokszor szó szerint életmentő volt az ősemberek számára a rajzban közölt információ. Amikor pedig megtanultunk beszélni, rögtön meg is osztottuk egymással a történeteinket, ezekből születtek a népmesék. Persze rengeteget változtak a mesék az évezredek során, de a kristályszerkezetük megmaradt, beépült a kollektív tudatunkba, és ma is hatással vannak ránk. Akkor is, ha nem tudunk erről.

Az emóciókon keresztül hatol a tudatunkba a mesékben elraktározódott tudás, és ha engedjük, hogy hasson ránk, akkor valóban sokat segít a mesékből szerzett tapasztalat a mindennapokban is.

Az a legjobb meseterapeuta, aki azt is tudja, mikor NEM segít mese

Csóka Judit rendkívül hasznos tematikus mesegyűjteményei után (Mesék a gyógyulásról, Mesék a szabadulásról, Mesék feleségekről és férjekről, Mesék a pénzről) – most először – hosszabban is írt a saját munkájáról. Tíz évnyi tapasztalattal a háta mögött bőven felgyűlt benne annyi élményanyag, amit érdemes volt megosztani az olvasókkal.

Egyfajta munkanaplót olvashatunk az első mintegy 250 oldalon. A szerző részletesen leírja, milyen kihívások elé állította egy-egy terápiás mesecsoport.

A címben szereplő mondatot például egy börtönben kérdezte tőle az egyik elítélt a csoportfoglalkozás végén. Alapkérdés, ami mindenkiben megfogalmazódik, aki valaha is találkozott a mesék sorsformáló erejével. A válasz pedig az, hogy nem lehet elválasztani a kettőt, mert szorosan összefonódik az életünk a mesékkel.

Nincs, nem létezik olyan népmese, amiben ne lelhetne párhuzamot valaki a saját életével. Jó példa erre egy korábbi cikkünk: mindenképp olvassátok el ITT Bajzáth Mária írását, amelyben kifejti, hogy a népmesék egyáltalán nem avítt, érthetetlen, rég letűnt korok problémáit dolgozzák föl, hanem mindig az aktuális jelenünkről szólnak, épp ebben rejlik a bölcsességük. 

Csóka Judit lenyűgöző önismerettel és még lenyűgözőbb szakmai tudással mesél arról, hogy egy-egy nehéz pillanatot hogyan oldott meg terapeutaként. Olykor nagyon rázós helyzetekben, kórházakban, súlyos rákbetegeknek tartott meseterápiás foglalkozást, vagy épp börtönben, az elítéltek között állt helyt a meseterápiás csoportokban, ezért bízvást hihetünk neki. A mesék segítő erejét ő maga is számtalanszor megtapasztalta.

Széles eszköztár, nagy kitekintés a világra

A meseterápiás munka finoman szólva sem kecsegteti könnyű sikerrel azt, aki erre adja a fejét. Rengeteg energiát és időt kell belerakni ahhoz, hogy az a sokfajta tudás, ami nélkülözhetetlen hozzá, táptalajt kapjon, és a legkülönbözőbb élethelyzetben lévő, sokszor egymásnak is idegen emberekből valódi csoportot varázsoljon.

De hát a meséknek épp ez az egyik varázsereje, hogy közösséget építenek. Elképesztő rugalmasság, ellenállóképesség és hatalmas elméleti ismeretanyag szükségeltetik ahhoz, hogy létrejöjjön az a mesehallgatási transzállapot a csoportban, amit oly sokszor emleget könyvében a szerző.

Néha még neki sem sikerül elérnie ezt, mert nem a megfelelő mesét választotta, vagy nem vette figyelembe a csoport sajátosságait, de rendkívül szimpatikus, hogy ezt nemcsak rögzíti és bevallja, hanem a későbbi csoportokba beleépíti a kudarcokból szerzett élményeit, és tudatosan dolgozik ellenük. 

Csóka Judit terápiás segítőtárából soha nem hiányozhat a gitárja, saját magát kíséri akkor, amikor például a börtönben a Tavaszi szél vizet áraszt című dalt éneklik vele együtt az elítéltek, és különböző csörgőhangszereket is cipel magával a foglalkozásaira, hogy mindenki úgy érezhesse, részt vesz a közös zenélésben. Gyönyörű, léleknyitogató mondókákat és mindig lényeglátó meséket mesél a csoportjaiban.

A kötet legvégén szerepel azon mesék többsége teljes terjedelmében a Mesetárban, amelyeknek szüzséit említi a terápiás naplójában. Ezek között nagyon sok alig-alig ismert mese is van, igazi felüdülés végigolvasni mindegyiket. (Nekem nagyon lassan ment, egyszerűen annyi gondolatot ébresztett bennem egyik-másik, hogy nem tudtam egymás után befogadni őket. Meg kellett emésztenem az előző napokon olvasott meséket.)

Alapinformációk a mesékről

A majd’ 250 oldalas meseterápiás műhelynapló után következnek mintegy 80 oldalon át azok az alapismeretek, amelyek nélkül nem biztos, hogy teljességgel érthetők és élvezhetők az igen részletes és állandóan ismétlődő elemeket felvonultató beszámolók a különböző foglalkozásokról. Talán szerencsésebb lett volna az alapismeretekkel kezdeni, és picit rövidebbre húzni a beszámolókat.

Ugyanakkor lefegyverző az a személyesség, amellyel beavat bennünket a munkájába és az életébe a szerző.

Az alapinformációkból megtudhatjuk, kik a legfontosabb szakemberek Freudtól Clarissa Pinkola Estésen vagy Bruno Bettelheimen át, akiknek a mesékkel, mítoszokkal kapcsolatos elméleti alapvetéseket köszönhetjük. De a jó meseterapeuta ismérveit is végigveszi Csóka Judit.

Az egyik legfontosabb rész a végére került, még a Mesetár elé, és a környezetvédelemről szól. Ezt a néhány oldalt legszívesebben idemásolnám, de mégis inkább arra biztatlak benneteket, hogy olvassátok el ezt a könyvet, mert ezzel együtt talán a saját sorsotokat is a kezetekbe vehetitek.

Both Gabi

Kiemelt kép: Facebook/Corvina Kiadó

A kötetek borítóit Rofusz Kinga festményei illusztrálják