A depresszió nem az öregedés természetes velejárója – Így tegyél ellene!

–

Aggasztó számok

Egy 2014-es olasz kutatásban Claudia Forlani és kollégái azt találták, hogy a 74 évesnél idősebb korosztályban minden negyedik ember depresszióval küszködik: 16,4 százalékuknak enyhe; 7,5 százalékuknak közepes; 1,1 százalékuknak súlyos tünetei vannak. A National Council on Aging (Országos Öregedési Tanács) nevű amerikai szervezet adataiból további aggasztó tendencia rajzolódik ki: 

míg a közösségben élő idősek 5 százaléka szenved depresszióban, addig ez az arány 11,5 százalékra ugrik, ha az illető kórházban van; illetve 13,5 százalékra, ha otthoni ápolásra szorul. 

A kiszolgáltatottság, az izoláció, a testi betegségek mind-mind hozzájárulnak a depresszió fokozott kockázatához. 

Ami a magyarországi vonatkozásokat illeti, Szekeres Tamás és Hargitai Rita 2021-es tanulmányából kiderül, idehaza kevés empirikus vizsgálatot végeztek a témában. A szerzők viszont arra hívják fel a figyelmet, hogy a rendelkezésre álló eredmények alapján is „kitűnik az időskori depresszió jelentősége, hiszen a 60 év feletti személyek körülbelül 40 százalékánál fordulnak elő enyhe, 5–20 százalékánál pedig súlyos depresszív tünetek”. 

Sajnos árulkodó az is, ha megnézzük az öngyilkossági statisztikákat. 

A KSH adataiból azt látjuk, hogy 2020-ban a 65 évesek vagy annál idősebbek követték el a legtöbb befejezett öngyilkosságot. 

Minden százezer lakosra 34 olyan idős ember jut, aki önkezével vetett véget az életének – ez az érték az 55–64 évesek között 27; a 45–54 éveseknél 22; a 35–44 éveseknél 14; a 25–34 éveseknél pedig 10 fő volt. Bár a 15–24 évesek mentális egészségéről szerencsére egyre többet beszélünk a nyilvánosságban, valójában ebben a korosztályban hatodannyi szuicidium történik, mint az időseknél. Ezzel véletlenül sem szeretném azt sugallni, hogy ne vigyázzunk a fiatalokra: elképesztően fontos minden lehetséges eszközzel támogatnunk őket. Ugyanakkor vegyük észre azt is, mekkora csend övezi az időseket érintő veszélyeket. Pedig pszichológiai kutatások régóta jelzik, mennyire sérülékeny ez a csoport, különösen a 70 feletti özvegy férfiak esetén mérnek megemelkedett öngyilkossági kockázatot.  

Nem a szomorúság a vezető tünet

A depresszió gyakran másképp jelentkezik az időseknél, mint a fiatalabbaknál. 

Az érintettek elsősorban energiahiányra panaszkodnak, és elkezdenek visszavonulni azoktól a tevékenységektől, amelyekben korábban örömüket lelték. 

Úrrá lehet rajtuk az apátia, a kedvetlenség, nem érdekli őket semmi, már a híreket sem követik, úgy érzik, feleslegesek. Jellemző lehet az is, hogy ingerlékenyek, bántja őket, hogy már nem képesek azokra a dolgokra, mint korábban. Bűntudatuk van, akár azért is, mert túlélték a szeretteiket. Reménytelennek látják a helyzetüket, már nincsenek terveik, nehezen koncentrálnak. Fogyni kezdenek, vagy elhíznak, alvási nehézségek vannak. A beszédük és a mozgásuk meglassúbbodik, egyre többet gondolnak a halálra.  

Az időskori depresszió felismerését több tényező is nehezíti. A tüneteket sokan automatikusan a kornak, az öregedésnek tulajdonítják. A fenti szimptómák ráadásul megjelenhetnek gyógyszerek mellékhatásaként is, vagy krónikus betegségek miatt, a depresszió okozta koncentrációs zavarokat pedig könnyű összekeverni a demenciával. Az idős korosztály mentális egészséggel kapcsolatos tudatossága a nagy átlagot tekintve alacsonyabb, sokan közülük a gyengeség jelének, szégyellnivaló dolognak tartják, hogy lelki problémák miatt segítséget kérjenek.

Legtöbbször a testi panaszaikkal fordulnak háziorvoshoz, aki ennek megfelelően kezeli őket. A túlterheltség miatt nincs is túl sok idő mélyen elbeszélgetni a pácienssel a rendelőben, illetve azt sem könnyű megállapítani, hogy a lehangoltsága, passzivitása minek tudható be: adekvát érzelmi reakciónak, mondjuk, egy újabb veszteséget követően (sorban halnak meg körülötte a testvérek, barátok, ismerősök), vagy mentális zavar áll a háttérben. 

További gondot jelent, hogy még ha fel is merül akár az orvosban, a hozzátartozóban vagy az idős személyben a gyanú, hogy depresszióról lehet szó, sokan úgy gondolják, ennyi idősen már nem érdemes és nem is lehetséges változtatni. Ezt a hozzáállást demonstrálja a Mental Health America megdöbbentő adata: felmérésükben azt az eredményt kapták, hogy 

a 65 évnél idősebb emberek 58 százaléka maga is úgy véli, idősebb korban normális dolog depressziósnak lenni. Biztos vagyok benne, hogy nálunk is sokan osztják ezt a véleményt, és sajnos nem csak az érintettek. 

Egymást gerjesztő folyamatok

Pedig a mentális zavarok korai felismerése nagyon fontos feladat lenne az alapellátásban akkor is, ha a páciens idős személy. A depresszió olyan pszichés nehézség, amely az esetek mintegy 80 százalékában jól kezelhető: pszichoterápiával, gyógyszerekkel, vagy a kettő kombinációjával. Más kérdés, hogy ha egy idős személy úgy dönt, terápiába is járna, akkor az ingyenesen elérhető lehetőségek szinte elenyésző számával szembesül. Ha csak nincs félretett pénze, vagy olyan hozzátartozója, barátja, aki támogatja, nagyon nehezen tudná összekuporgatni a szükséges összeget. Ettől még a kórházak pszichiátriai osztályán természetesen fogadják, segítenek neki. Lehet keresni például a DélUtán telefonos és online lelkisegély-szolgálatot is. 

A depresszióról senki nem tehet, és tanácsokkal sem gyógyítható. Annak, hogy idősek körében nem foglalkozunk vele kellő súllyal, gyakran az ageizmushoz, a kor alapú előítéletekhez, valamint a mentális betegségek stigmatizáltságához, rejtegetéséhez, bagatellizálásához van köze. Holott a hangulatzavar kezelésével drasztikusan javulhatna az idős személy életminősége, örömtelibbé válhatna számára a hátralévő idő, ami nemritkán még hosszú években, akár évtizedekben mérhető. 

A depresszió ráadásul nagyon hamar önrontó köröket eredményezhet. A tompultság hatására a személy visszahúzódhat, így egyre kevesebb inger éri, a mentális és fizikai aktivitása csökken, nem tart annyi emberrel kapcsolatot, mint korábban. Ez viszont további funkcióromláshoz vezethet, amelynek hatására még inkább bezárkózik. 

További probléma, hogy a depresszió részben testi betegségek hatására is kialakulhat, ugyanakkor fokozza is a testi betegségek bekövetkezési valószínűségét. 

Vajsz Kornél és munkatársai az Esély című folyóiratban idéznek egy külföldi kutatást, amely szerint a szív- és érrendszeri betegségekkel küszködő idősek mintegy 15–40, de akár 60 százaléka is depresszióban szenvedhet, de a depresszió is többszörösére növeli a veszélyét, hogy az illetőnek keringési betegsége legyen.  

A felismerésen és kezelésen túl természetesen fontos a depresszió kialakulásának megelőzése is. Időskorban számos olyan rendszerszintű vagy biológiai tényező merülhet fel az életünkben, amely, hacsak nem teszünk ellene tudatosan, megágyazhat a hangulatzavaroknak. Ezekre jobb minél előbb felkészülni. 

#1 Vedd rá magad a mozgásra!

Minél idősebb valaki, annál inkább hajlamos lehet a mozgásszegény életmódra. 

De legyen szó fiatalokról vagy öregekről, a fizikai aktivitás hiánya megduplázza a depresszió kialakulásának valószínűségét. 

Szó szerint bármilyen testmozgás „az első számú frontvonal a kiégés elleni küzdelemben” is – írja Emily és Amelia Nagoski Érzelmi kiégés című könyvükben, amelyet korábban ajánlottam. A rendszeres mozgás jót tesz az agyadnak, a mentális egészségednek: többek között endorfinok felszabadulását váltja ki, amelyek növelik a boldogság és a nyugalom érzését, miközben csökkentik a szorongást. A szervezetednek ez már csak azért is nagy segítség, mert innen tudja, hogy túlélted a fenyegetést, újra biztonságban vagy, lezárhatja a stresszciklust. 

Igazából felsorolni is nehéz, mennyi pozitív hatása van a fizikai aktivitásnak a hangulatunkra, az önbizalmunkra, az alvásunkra, a szívünk egészségére. „Kutatások ráadásul azt mutatják, hogy már heti egy óra testmozgás is, ami naponta mindössze kilenc percet jelent, 44 százalékkal csökkenti a depresszió kockázatát” – nyilatkozta Jodie Skillicorn pszichiáter a Livestrongon. Tehát nem is igazán az számít, mit csinálunk, csak az, hogy tegyünk valamit: sétálhatunk, nyújthatunk, tornázhatunk, táncolhatunk. Miért van ennek fokozott jelentősége időskorban? Részben azért is, mert az idősek egyensúlyérzéke romlik, és sokan csonttörést vagy fejsérülést szenvednek esés közben. 

Az izomerő fenntartásával az ízületeink is stabilak maradnak, a mozgás pedig frissen tartja az idegrendszerünket, így a reflexeink is jobban működnek (tudunk támaszkodni, ha mégis megbotlunk). 

#2 Menedzseld a krónikus betegségeket!

Amikor krónikus betegségünk van, eszméletlen nehéz megkülönböztetni a betegség tüneteit a depressziótól. Gondolj csak bele, még egy egyszerű megfázás vagy influenza esetén is szomorúnak érezzük magunkat, fáradtak vagyunk, nincs kedvünk semmihez, egész nap csak feküdnénk. Ez teljesen természetes reakció, és fontos funkciója van: a szervezetünk így gondoskodik róla, hogy megálljunk, pihenjünk, energiát és erőforrásokat fordítsunk a gyógyulásra. 

Ha azonban a betegség hosszú ideig tart, hajlamosak lehetünk frusztrálódni, és ellephetnek minket a negatív gondolatok. Úgy érezhetjük, értéktelenek vagyunk, megijedhetünk, hogy már soha többé nem leszünk jobban. Minél borúsabban látjuk a helyzetünket, annál stresszesebbek lehetünk, annál több kortizol termelődik a szervezetünkben, ami további gyulladást eredményez, így még nehezebben gyógyulunk meg. Fontos, hogy ezt az ördögi kört megtörjük. 

Érdemes lehet időről időre felülvizsgálni a gyógyszereinket, hátha azok is fokozzák a depressziónkat. Rengeteget jelent, ha van körülöttünk egy támogató háló, akár pszichológus szakember is, aki segít feldolgozni egy-egy diagnózis hírét, illetve eszközöket nyújt ahhoz, hogy a testi betegségek lelki oldalával is képesek legyünk megbirkózni. Azzal is sokat tehetünk, ha odafigyelünk az egészséges táplálkozásra, az alkoholfogyasztás és a dohányzás visszaszorítására. 

#3 Előzd meg, késleltesd a demenciát!

A demencia és a depresszió tünetei gyakran átfedésben vannak, ugyanakkor erősíthetik is egymást. A depresszív szimptómák utalhatnak demenciára, de a kognitív károsodás is okozhat depresszív hangulatot. Eleve, ha nehezen összpontosítasz feladatokra, illetve a hétköznapi tevékenységek elvégzése is gondot okoz, akkor egyre fáradtabbnak, frusztráltabbnak érezheted magad, hiszen mindenhez fokozott erőfeszítésre van szükséged. Mindez arra késztethet, hogy egyre inkább elszakadj a korábban kedvelt emberektől és tevékenységektől, ami viszont csak súlyosbítja a problémát. 

Vannak, akiknek segítenek az antidepresszáns gyógyszerek a hangulatzavaruk enyhítésében, míg másoknál, beleértve a demenciában szenvedőket is, ezek a szerek fokozhatják a szorongást, ronthatják a kognitív diszfunkciót és bezavarhatnak az alvásba, amitől még fáradékonyabbá válhatnak. Éppen ezért azok számára, akiket egyszerre veszélyeztet a demencia és a depresszió, kiemelten fontos az érzelmi támogatás, a türelem, a szociális és fizikai aktivitásra való ösztönzés. Egy 2021-es tanulmányban 213 vizsgálat eredményeit elemezték újra a kutatók, és azt találták, hogy 

a gyógyszereknél sokszor hatékonyabbnak bizonyul a masszázs- és az érintésterápia, a kognitív stimuláció, a társas együttlétek és a testmozgás a demenciával küszködő emberek depressziós tüneteinek enyhítésében. 

#4 Figyelj oda az alvásra!

Az alvás jelentőségét még napjainkban is sokszor alulértékeli a társadalom: ha szorít minket az idő, hajlamosak vagyunk az éjszakai regenerálódásból órákat feláldozni, csak hogy más tevékenységekkel többet foglalkozhassunk. Viszont a hosszan tartó és/vagy rendszeres alváshiány negatívan befolyásolja mind a fizikai egészségünket, mind pedig a mentális jóllétünket: a krónikusan kialvatlan embereknél háromszoros-négyszeres a depresszió kialakulásának kockázata.  

Számos kutatás foglalkozik azzal, hogyan hat ránk az alvásdepriváció. Ilyen állapotban a végrehajtó-funkcióink zavart szenvednek, kevésbé működik a homlokunk mögött található prefrontális kéreg. Nehezen tervezünk, impulzívan (hirtelen) cselekszünk, nem igazán tudunk legátolni zavaró gondolatokat. Emiatt hajlamosak lehetünk rágódni dolgokon, nem igazán tudjuk lehalkítani, megszüntetni a fejükben zajló negatív belső beszédet. Ráadásul ezek a depresszív gondolatok, érzések annyira felzaklathatnak minket, hogy még kevésbé vagyunk képesek elaludni. 

További probléma, hogy időskorban nagyobb eséllyel borul fel az ember belső biológiai órája, azaz a cirkadián ritmusa. Különösen akkor, ha nem jut elég napfényhez, mert nehezen mozog, vagy olyan intézetben él, ahol nem tud elég időt a szabadban tölteni. 

A testi betegségek okozta fájdalom, illetve az ezek csökkentésére használt szerek szintén összekuszálhatják az alvást. Éppen ezért, ahogy idősödünk, egyre fontosabb odafigyelni az alvási higiénénkre. Nem sorol fel a jól ismert tanácsokat, most csak egyet emelnék ki: hozzunk létre egy rituálét – ha mindig ugyanúgy néz ki az alvás előtti fél óránk (például olvasunk, vagy nyugtató zenét hallgatunk), a testünk tudni fogja, hogy most jött el a pihenés ideje.  

#5 Készülj fel az időskor kihívásaira!   

Idős embereknél krízist jelenthet, ha azt élik meg, a gyerekeknek, unokáknak egyre kevésbé van szükségük rájuk. A nyugdíjazással megszűnik azoknak a szerepeiknek egy jelentős része, amelyben hatékonynak, kompetensnek élhették meg magukat. Előfordulhat, hogy pénzügyi problémáik lesznek. Lehet krónikus betegségük, csökkent funkcionális- és vagy mozgásképességük, ami az önálló életvitelt is veszélyezteti. Külön kiemelném a nagyothallást, siketséget, ami megnehezítheti, hogy különböző társas eseményekben részt vegyenek, vagy telefonáljanak. 

Komoly veszélyt jelent az időseket ért bántalmazás is, amelynek elkövetője gyakran házastárs, családtag, vagy az idősotthon személyzete, de akár egy idegen is lehet, aki megpróbálja becsapni a személyt. 

Az erőszak, az elhanyagolás még gyakrabban fordul elő olyanoknál, akiknek demenciája, fogyatékossága is van. Ahogy idősödik az illető, amúgy is egyre kiszolgáltatottabbá válhat, a másoktól való függést pedig nem mindig könnyű elfogadni, feldolgozni. 

A múló évekkel egyre több lesz körülöttünk a halál. Elveszíthetjük a társunkat, a barátainkat, a családtagjainkat, sőt, még az is előfordulhat, hogy mi temetjük el a gyerekünket. A gyász, bármennyire súlyos, mégsem egyenlő a depresszióval. Indries Krisztián klinikai szakpszichológus Freudot idézve ragadja meg a különbséget a témával foglalkozó nagyszerű cikkében.

Azt írja: „A gyász, a gyászmunka során nem az én, hanem a világ válik átmenetileg »kiüresedetté«, míg a személy fokozatosan elfogadja, hogy a szeretett személy vagy dolog már nem létezik, eloldozza libidóját tőle, és elengedi azt. A gyászmunka végén a személy megkönnyebbül, 

a gyászmunka hozzásegíti a gyászolót, hogy lemondjon a szeretett tárgyról, szemben a melankóliás, depressziós egyénnel, aki saját magáról, és a vágyairól mond le.”

#6 Ne szigetelődj el!

Sajnos olyan társadalomban, olyan rendszerben élünk, amelyben nagyon könnyű elmagányosodni, pláne, ha nincsenek gyerekeid, vagy ha vannak, külföldre kényszerülnek. Akár a mozgáskorlátozottság, a nagyothallás, a fáradékonyság vagy a szeretteik elvesztése akadályozza őket, sok idős ember tapasztalja, hogy egyre több időt tölt egyedül. Ugyanakkor a magány számos kutatás szerint károsabb az egészségünkre, mint a dohányzás vagy az elhízás. 

Társas lények vagyunk. Ha nincs kivel megosztani az élményeinket, a gondolatainkat, ha nincs az életünknek legalább egy tanúja, aki visszatükrözne minket, akkor az identitásunk meggyengül, a létezésünk elhalványul. 

Persze ha nem a jó emberek vesznek minket körül, akkor hiába vagyunk társaságban, lehetünk nagyon magányosak. Az újabb vizsgálatokban nagy hangsúlyt helyeznek az elszigeteltség mérésére is, amelyet objektívebb mutatókkal igyekeznek megragadni: felmérik, hogy a személy egy nap, egy héten hány másik emberrel érintkezik.  

Az izoláció rendkívüli módon megviselhet minket, ezért érdemes elkerülni. Járjunk el klubokba, közösségekbe, vegyünk részt programokon, önkénteskedjünk, törődjünk a családtagjainkkal, hívjuk fel rendszeresen a barátainkat! Tisza Kata interkulturális pszichológus kutatásaiból is az derült ki:

a halálhoz közeledve hajlamosak vagyunk úgy gondolni, az emberi kapcsolataink, és azok minősége volt az, ami igazán számított.

Ezt fontos lenne fiatalabb korunkban is észben tartani, hogy a legnagyobb hajtás közepette is prioritásként kezeljük a szeretteinket és az egészségünket, hogy minél több időt velük tölthessünk.   

Olvasd el az öregedésről szóló korábbi interjúnkat, amit Tisza Katával készítettünk.

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/Wavebreakmedia

Milanovich Domi