Az élet vége az, ha már nem fejlődünk – az időskor és a gyarapodás
„Számtalan öregedésünk és számtalan fiatalságunk van”
Közkeletű hiedelem, hogy bizonyos kor felett már nem változik az ember. Hányszor hallottuk, vagy gondoltuk mi magunk is, hogy egy idősebb emberrel teljesen felesleges arról egyezkedni, min lenne érdemes változtatnia, mondván, az ő korában ennek már semmi értelme! Pedig az előítélet (VÉGRE) megdőlni látszik, egyre több tanulmány, kísérlet és szakértő mutat rá ugyanis, hogy ez egy hamis elgondolás. Krajnyik Cintia szemléje.
–
A fiatalabb generációk gyakorta bölcsebbnek, ügyesebbnek, alkalmazkodóbbnak gondolják magukat a náluk idősebbeknél, pedig bizonyos készségek hiánya, vagy azok megváltozása nem pusztán az életkornak tulajdonítható, sokkal inkább a kognitív képességek változásához köthető. Nemrégiben a Psychology Today oldalán jelent meg egy cikk a témában arról, hogy korántsem lehetetlen, hogy időskorban következzenek be jelentős változások az ember személyiségében, és ezt pszichoterápiás eredményeket vizsgáló tanulmányok, szakértők is rendre alátámasztják.
A terápia ugyanolyan hatásos lehet, korosztálytól függetlenül
Ahogy írják, az egyik legnagyobb metaanalízis során, amely a pszichoterápia hatékonyságát tanulmányozta, a szakértők több mint 36 ezer depressziós felnőttet vizsgáltak meg abból a célból, hogy kiderüljön, az idősebbek jobban vagy rosszabbul reagálnak-e a terápiára. Az eredmények arra mutattak rá, hogy az idősebb korosztály tagjainak állapota ugyanolyan valószínűséggel javult a kezelés hatására, mint a fiatalabbaké.
2017-ben még Zimre Zsuzsa tollából jelent meg a témában egy cikk, amelyben Sebők Franciska pszichológus így nyilatkozott:
„A depresszió nem csupán fiatalabb korban kezelhető, az idősebbeknél is jó eredményeket lehet elérni”,
Milanovich Domi kollégám pedig 2021-ben készített interjút Tisza Kata interkulturális pszichológiai szakértővel, aki az Egyedül – A szerethető öregedés felé című könyvének megjelenése kapcsán így fogalmazott: „Úgy vélem, ha csak egyetlen nap van hátra az életemből, akkor se késő, hogy azt az egy napot tisztára mossam, tisztán haljak meg, úgy nézzek szembe magammal és a körülöttem állókkal. Szerintem nincs túl késő, mert az az utolsó perc is megéri, hogy az emberi méltóságomba megérkezve távozzak. Sajnos a segítő szakmákban is létezik előítéletesség,
sokan például nem tekintik betegségnek az időskori depressziót, hanem azt mondják rá, »csak öreg«.
Kutatások kimutatták, hogy ugyanazokkal a tünetekkel kezelni akarnak valakit, akiről úgy tudják, a 30-as éveiben jár, míg egy 70-est elküldenek, »mit akar már ebben a korban?«. Ez nagyon erős diszkrimináció, hiszen az öregedés nem jelenti azt, hogy az illetőnek szenvedni kéne vagy kivonulni az életből. Az emberi méltóság védelméhez hozzátartozna, hogy a fájdalmát csökkentsük.”
Az idősebbek lassabban tanulnak, mint a fiatalok
A Psychology Today cikke viszont arra is rávilágít, hogy azok, akik egyébként is hajlandók terápiába menni, nem feltétlenül képviselik a teljes idősebb generációt, hiszen ők vélhetően alapvetően is nyitottabbak a változásra, motiváltabbak a fejlődésben.
A pszichológus Julie Erickson egy másik példát is hoz, amely nem terápiás, hanem laboratóriumi körülmények között vizsgálta különféle korosztályok alapvető tanulási képességeit. A kísérletben részt vevők azt az egyszerű feladatot kapták, hogy rájöjjenek, mely gomb megnyomásával nyerhetnek vagy veszthetnek pénzt, lényegében, a visszajelzésekből kellett tanulniuk. Ahogy ez, úgy számos további, ezt a fajta paradigmát alkalmazó tanulmány azt mutatja, hogy az idősebb felnőttek lassabban tanulnak a visszajelzésekből, mint a fiatalabbak, ez azonban nem jelenti azt, hogy egyáltalán ne tanulnának.
Ennek háttérében a kognitív változások, mint például a rövid távú memória csökkenése vagy az információfeldolgozás lassabb sebessége állhat.
Ezt Sebők Franciska álláspontja is alátámasztja, aki így fogalmazott az említett cikkben: „Az öregedés természetes folyamata változásokat okoz mind biológiai, mind pszichológiai és szociális téren. Változik a személyiség (például a rugalmasság és az alkalmazkodás terén), és változnak a kognitív folyamatok – mind a pozitív, (megfontoltság, bölcsesség) mind pedig a negatív (gondolkodás lassulása, új ismeretek befogadása) – irányában.”
Ugyanakkor Tisza Kata korábban azt is elmondta, hogy különösen a munka világában ezért lenne szükség a generációk együttműködésére, mert míg a fiatalok a lendületet, addig az idősebbek a már általuk megszerzett bölcsességüket tehetik hozzá a folyamatokhoz: „[…] a progresszív öregedéskutatás egyik területét éppen az képezi, hogy azokat a sztereotípiákat, amelyek mentén a kirekesztés történik, tetten érje, dekonstruálja (elemeire szedje) és bizonyítsa, hogy nem feltétlenül igazak.
A munka világában például intergenerációs együttműködésre lenne szükség, hiszen a fiatalabbak hozhatják a gyorsaságot, a technológiai jártasságot, az idősebbek a tapasztalatot.”
Az idősek előnye a fiatalokhoz képest
Julie Erickson is kiemeli, hogy az idősebbek birtokában vannak olyan egyedi erősségeknek is, amelyek viszont kifejezetten hasznosnak bizonyulhatnak egy-egy új képesség vagy viselkedés elsajátításában. Sok esetben ennek a korosztálynak egyes tagjai már magasabb szintű intelligenciával bírnak, amely az életük során elsajátított általános ismereteikből és megszerzett tapasztalataikból áll.
Ez a tudáskészlet korántsem elhanyagolható, ha tanulásról van szó, és akár a hasznára is válhat egy idős embernek, ha a korábbi évtizedekből gyűjtött szakértelmét, információját, tudását, tapasztalatát felhasználja – például, amikor új vállalkozást indít, egy új nyelvet tanul, vagy önismereti munkába kezd. Sőt, könnyen megeshet, hogy éppen
az életkorából fakadóan lesz valaki kitartóbb, elkötelezettebb, tudatosabb új célja megválasztásában és megvalósításában.
A kulcs minden bizonnyal a változás, fejlődés erejében való hitben, és az erre való hajlandóságban rejlik.
„Én úgy látom reálisnak, hogy szükségszerűen több ciklus van az életünkben, és mindegyik akkor telítődik, amikor már nincs benne több fejlődési lehetőség. Ilyenkor kérdés, hogy visszabújsz-e a már nem fejlődő ciklusba, vagy kirágod magad belőle, és akkor elindulhat egy újabb ciklus új energiákkal, új szabadsággal, új célokkal.
Ez magának az életnek a fejlődése. Hogy ez konkrétan mit jelent? Talán munkát, közeget, országot, párkapcsolatot kell váltanod, egy barátságból kilépned vagy más viszonyt kialakítanod a családoddal – ez az egyéni helyzetedtől függ. De valahányszor új ciklust tudsz nyitni, az csak a ciklus vége volt. Ha már nem tudsz új ciklust nyitni, az az élet végét jelenti. Ha így nézek rá, számtalan öregedésünk és számtalan fiatalságunk van” – nyilatkozta korábban Tisza Kata.
Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Luis Alvarez