Sztefanu Marina

A fiatal művész védjegyének számító meghökkentő mikrouniverzumokat nehéz feledni. Szürreális makettműveiben az állatvilágot, a természetet imitálja.

Még a lezárások előtt sikerült elkapnom szemkápráztató installációját a Deák Erika Galériában, ahol egy monumentális oázist épített fel. A látvány elképesztő népszerűségnek örvendett Instagramon is. Nagyon jó érzés látni, hogy a fiatalokat mennyire behúzza egy-egy kortárs alkotás!

A vírushelyzet ingerszegény mindennapjaiban Sztefanu Marina műve úgy hatott az elmémre, mintha csak egy délibábot látnék a sivatagban. A csillogó lufik, papír pálmafák, az ezüstös tópart szerencsére nem délibáb volt, hanem egy igazi dzsungelinstalláció a hatalmas, fehér galériában.

Sztefanu Marina munkájában a kézzel készült dizájn találkozik a glammel: papír banánlevelek, ezüstös víz papírral és csillogó lepkés lufikkal. Izgalmas párbeszédben állnak egymással a színek és az anyagok.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Marina Sztefanu (@marinasztefanu) által megosztott bejegyzés

Ez nemcsak egy oázis, de egyben szentély is, amelyben egy naiv hitrendszer, az emberi esendőség jelenik meg. Ha közelebbről megnézzük a képet, az ezüstös tóban látszanak a bedobott érmék, amik a mi kívánságainkat és beléjük vetett hitünket és vágyainkat szimbolizálják. 

Ebben a makettműben mi, látogatók is a díszlet részévé válunk, testközelből élvezhetjük az oázist, amit Sztefanu Marina a legapróbb részletekig kidolgozott. Elképesztő munka és erő van az alkotásban, szívem szerint tovább is elücsörögtem volna előtte.

Ha fizikailag nem tudunk is ott lenni, szerintem valamelyest a képek is átadják azt az elementáris erőt és vizuális izgalmat, amit az installáció nyújt.

Rédling Hanna

Rédlig Hanna igazi, belevaló csaj, elképesztő energiákkal. Még a nyáron keresett meg diplomamunkájával minket, ebben a cikkünkben bővebben foglalkoztunk Color TV, Queen Beds, Exotic Dreams című fotósorozatával. A fotós azóta is rendületlenül bombázza a nyolcvanas–kilencvenes évek legmenőbb popkulturális trendjeivel az Instagram nagyérdemű közönségét, kiállítótérré alakítva a közösségi médiát.

Ahogyan időről időre előveszek egy alkotást, szinte mindig észreveszek benne egy-egy apró, új részletet. Vajon csak én változom, és nekem jelentenek a képek már mást? Rédling Hanna fotósorozatáról hiába írtam le a leghatározottabban a benyomásaimat és a véleményemet, most is találok benne új, izgalmas részleteket. Például ezen a képen.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Hanna Rédling (@hannaredling) által megosztott bejegyzés

Eleinte zavarba hozott velük, aztán megértettem az izgalmas játékot a textúrákkal.

A klasszikus fotográfia mellett 3D képalkotói eljárásokkal is kísérletezik. Kemény, puha, bársonyos textúrájú anyagokat folyóssá, zseléssé alakít át. Erősen hatnak az érzékszerveinkre, szinte vágyik rá az ember, hogy megérintse ezeket a fura, zselés képeket. Másfelől viszolygunk is tőlük.

Noha a művész képei a múlt és a jelen közti elmosódásra utalnak, nekem a szín- és anyaghasználat miatt (meg egyáltalán a korszak miatt, amivel foglalkozik) nőiességről és intimitásról is árulkodnak.

Kárándi Mónika

Ő az egyik legújabb kedvencem. Alig harmincéves, műveinek a hangvétele mégis annyira érett és egyéni!

Alkotásait rendszeresen hasonlítják David Lynch Dűnéjének látványvilágához, nem biztos, hogy a festő részéről is tudatos ez a referencia, de bevallom, engem is erre emlékeztetnek a képei.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mónika Kárándi (@monikakarandi) által megosztott bejegyzés

Nem véletlen, hogy a generációnk olyan könnyedén kapcsolódik a listán szereplő alkotásokhoz.

Kárándi Mónika is a számunkra oly ismerős kilencvenes évek esztétikáját idézi, megszólítva ezzel a tudattalanunkat.

Hiába nem ismertem eddig az alkotót, mégis otthonosan éreztem magam a képei közt. Ismerős érzés fogott el a színek, formák, anyagok láttán, mintha már láttam volna valahol, valaki nappalijában, előszobájában őket. Emlékek sorozatát zúdította rám egy-egy festménye.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Mónika Kárándi (@monikakarandi) által megosztott bejegyzés

Az antropomorf táj, a sivatagi dombok a női testet idézik fel. Ebben a sóvárgó, meggyötört tájképben azért ott van az újjászületés reménye. Oázisként tűnik fel benne a tekergő, buja növényzet, színben, formában szépen reflektálnak egymásra.

Gyötrelmes jelenünkben, amikor szellemileg és testileg mindannyian a határainkat feszegetjük, könnyű beleképzelnünk magunkat. 

Jagicza Patrícia 

Nőies, finom és humoros megnyilvánulások jellemzik a képeit. Jagicza Patrícia Sweet Kong című képe rögtön a szívembe lopta magát. A King Kong című 1933-as film ikonikus jelenetében a szőke főhősnőt, Ann Darrow-t felemeli, és a tenyerébe veszi a gorilla. A fenevad visszahőköl a nő a szépségétől, és beleszeret. Filmtörténeti pillanat ez, amiből a mai napig táplálkozik a film- és reklámipar. És úgy tűnik, a kortárs művészet is. 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Patrícia Jagicza (@patriciajagicza) által megosztott bejegyzés

Jagicza Patrícia képén minden fordítva van, mint a filmben.

Alkotásán egy törékeny, gyengéd hófehér női porcelánkéz tartja az erőtől duzzadó, tettre kész gorillát. Az állat a karjára támaszkodva áll, testhelyzete cseppet sem tehetetlenséget sugall. Ellenkezőleg: az állat képes lenne bármi áron kitörni a helyzetéből. De nem tud, gyengébb a törékeny porcelánkéznél.

A női kéz ugyanolyan hatalmas, mint a filmbeli gorilláé volt, ezúttal azonban az állat robusztus teste vész el a finom női tenyérben. Az erőviszonyok is másak: a feminin erő mindent áthat.

Jagicza Patrícia izgalmas, friss hangjára érdemes odafigyelni, kíváncsian várom, milyen képeket hoz a jövőben.

Bernáth Dani

A magyar geometrikus absztrakt festmények nemzetközileg is nagyon ismertek. Bak Imre, Maurer Dóra, Keserü Ilona neve fogalom, a legfiatalabb generációt Szinyova Gergő, Nemes Márton és Bernáth Dani képviseli. Éppen a lezárások előtt a Derkó-pályázat képeit állították ki a Műcsarnokban, ezen Bernáth Dani műveit is láttam, de Instán is jelen van, szóval bőven szemezgethettek az alkotásaiból.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Bernáth Dániel (@bernath_dani) által megosztott bejegyzés

Bernáth Dániel az egyik olyan rakendroll figura, aki a klasszikus festészeti iskola irányelvei szerint maga készíti el, majd feszíti fel a keretre a vásznat.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Bernáth Dániel (@bernath_dani) által megosztott bejegyzés

Az absztrakt festészeten belül a colorfield műfajában alkot – Mark Rothko is ennek az irányzatnak a képviselője, hívei hatalmas vásznakat töltenek be egy-egy meghatározó színnel.

Bernáth Dani képei olyan hatást keltenek, mintha levitálnának a térben. Feltűnően más színnel festi alkotásai széleit, amivel izgalmas térhatást kelt.

Sokat kísérletezik a tekintetben, hogy milyen színpárok működnek együtt.

Képei hol nyugalmat árasztanak magukból, hol pedig annyira energikusak, hogy vibrál körülöttük a levegő – például ennél a piros–türkiz párosításnál.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Bernáth Dániel (@bernath_dani) által megosztott bejegyzés

Olyan, mintha önálló életre kelnének az alkotások, és rajtuk keresztül egy másik dimenzióba léphetnénk át.

Szőcs Lilla