Zeus Salas Caracasban nőtt fel. A festészetet autodidakta módon sajátította el. Öt éve él Magyarországon, első önálló kiállítása jobbára az itt készült munkákból válogat: hátborzongató, egyszersmind felemelő a gyűjtemény – a látogatón is múlik, melyik minőség érvényesül inkább.
Informatikatanár, akinek legidősebb tanítványa 95 éves. Festő, aki attól sem riad vissza, hogy számítógéphez való egeret ragasszon a műve közepére. Zenész, aki zongorán, gitáron, basszusgitáron játszik, dalokat ír, stúdiózik, koncertezik, és legalább három zenekar tagja. És vak. Bár ez csupán másodlagos, azaz inkább „sokadlagos” az életében, mert úgy létezik, hogy sokszor tudomásul sem veszi a korlátozottságát.
Ismét egy zseni, akit erősen megkérdőjelezhető tettei, vagy inkább a művészete alapján ítéljük meg?
„Egyetlen vágyam, megőrizni azt a csodát, ami a miénk.” Alfred Stieglitz írta ezt jövendő feleségének, Georgia O’Keeffe-nek, akiből a huszadik század egyik legfontosabb alkotója lett. Egy különös szerelem története, amely csak úgy maradhatott életben, ha több ezer kilométer és a szenvedélyes szavak lettek az őrei:
A Gundel névről sok minden eszébe juthat az embernek: egy fantasztikusan sikeres család, a legendás étterem a Városligetben, a palacsinta, a zseniális művészsarjak: Latinovits Zoltán, Bujtor István… És volt egy ígéretesen tehetséges festőművész is a családban, akit elfelejtett a világ, és aki 26 évesen öngyilkos lett szerelmével együtt, mert nem engedték őket egybekelni. Most róluk olvashattok:
„A vírushelyzet ingerszegény mindennapjaiban Sztefanu Marina műve úgy hatott az elmémre, mintha egy délibábot látnék a sivatagban. A csillogó lufik, papír pálmafák, az ezüstös tópart szerencsére nem délibáb volt, hanem egy igazi dzsungelinstalláció a hatalmas, fehér galériában.” Titeket mely művészek alkotásai töltenek fel a mostani helyzetben? Elsősorban képekre gondolunk, de ha úgy tetszik, zenét is ér írni!
„Nem smúzolok emberekkel érdekből, hanem azzal az energiával inkább dolgozom, dolgozom, dolgozom, és oda viszem a munkámat, ahol értik, értékelik” – már ezért az egy mondatért is érdemes elolvasni Dudics Emese cikkét Kőszeghy Flóráról… de nem csak ez az egy jó mondat van benne. Ismerjétek meg őt, érdemes:
Gauguin, Schiele, Picasso… Nem csak lefestették a fiatal lányokat. Át kell-e értékelnünk a rajongásunkat a munkáik iránt?
„Tiszteletre méltó régi alkotásokra is sokkal bátrabban tekintünk, szabadabban elemezzük, mint az korábban szokás volt.”
Elsősorban ne töltsd le semmit illegálisan, és ne add kölcsön a könyvet, lemezt!