Babával a strandon: elképzelés vs. valóság vs. rutin – Mit vigyél magaddal, és mi az, ami tényleg tök felesleges

–

Mennyi cucc kell a gyereknek?

Ma már persze könnyen nagy a szám, hiszen két iskoláskorú gyerekkel tényleg szinte bárhova elindulok egy partitáskával (jó, meg két kulaccsal), de ennek a „lelazulásnak” a kezdeti szakaszában a kisebb gyerekem is pelenkáskorú volt, és akkor is sokkal jobb volt kevesebb felesleges cuccal (és több lazasággal) mászkálni. Úgyhogy, ha éppen babával indulnátok strandolni vagy nyaralni, és van kedvetek nevetni rajtam, aki tényleg nagyon messziről indultam, elmesélem, hogy nagyjából milyen orbitális hülyeségeket tartalmazott a „strandtáskám” (csak azért tettem idézőjelbe, mert az legalább öt táska volt) a kezdetekkor (egy részét már törölte az agyam).

• háromféle felfújható „izét” gyerekenként (mert mi van, ha kilyukad, ha másikhoz van kedve, ha osztódással szaporodnak, és a strandtúra végére hatan lesznek… stb.)
• strandplédre, polifoamra rakható steril (?) cuccok, amikkel a kisebb gyereket megóvjuk a kosztól (amire persze a nagyobb, egyáltalán nem steril gyerek is ráment, plusz a kisebb meg lemászott, szóval úgy volt hülyeség, ahogy)
• könyvek (öt-hat), hátha unatkozunk a strandon (nem is kommentálom, tényleg)
• olyan játékok, amikkel otthon NEM szoktak játszani a gyerekek, mert azt olvastam, hogy amikor egy ismeretlen helyen kell őket lekötni, akkor egy használaton kívül játék adhatja az újdonság varázsát
• 234345 elemes homokozókészlet, végtelen számú teljesen haszontalan formával (úgyis mindenkinek ugyanaz a vödör, lapát és locsolókanna kell)
• plüssállatok, mert a nagyobb gyerekünk kisebb korában félt a hullámzó tengertől, ezért a kedvenc plüssével csábítottuk be a vízbe (ez akár jó ötletnek is tűnhet, de addigra azért már tudtuk, hogy a kisebb gyerekünk nagyjából semmitől sem fél, a nagyobb meg már nem befolyásolható ilyen egyszerűen)
• pót-pót fürdőruha, pót-pót nem fürdő típusú nyári ruházat, és gyerekenként egy teljes szett meleg holmi, hogy ne fázzanak, ha a mérsékelt égövi nyári 34 fokban váratlanul hurrikán támadna, és az autónkat is elfújná a szél (vagy nem tudom, mi másért maradnánk hurrikánban a strandon)
• összehajtható vécészűkítő ülőke egy olyan strandra, ahol le volt zárva a vécé – ezt persze nem tudhattam, de akkor is ironikus volt (amúgy ez az összehajtható ülőke a top legszuperebb babaholmik egyike, nagyon ajánlom, de strandra ne vigyétek azért, oda, ha muszáj valamit, egy kis méretű bilit ajánlanék) 
  Minden testalkat számít… kivéve, amelyik nem – A „body positivity” kampányok árnyoldala

  WMN Nyár – 2022. július 6. – SzAE
   

Ezzel a sok fölösleges dologgal leginkább az a baj egyébként, amellett, hogy utólag nagyon vicces, hogy elvonja a figyelmet:

1. a valóban fontos strandholmikról (egyszer elfelejtettem napsapkát vinni a gyerekeknek, akik így bugyival a fejükön strandoltak – mondjuk szerencse, hogy kábé nyolc bugyi volt nálunk),

2. a lényegről, vagyis arról, hogy élvezzük a strandolást.

Ezt a vállalhatatlan mennyiségű cuccot egyszer össze kell pakolni, fel kell fújni, oda kell szállítani, el kell rendezni, majd össze kell szedni, haza kell vinni, és otthon is szortírozni, szóval a szülők nem strandoló emberek, hanem egy-egy strandolás alkalmával két napig pakolási menedzserek.

Kis komoly rész a szülőségről (akit nem érdekel, ugorja át)

Sokszor kérdezik, hogy minek köszönhetően változtam meg, lazultam le a leginkább cuccok ide-oda mozgatásában megnyilvánuló, kissé extrém mértékű kontrollmánia után. Szerintem leginkább annak köszönhetően, hogy valamikor, a második gyerekem egyéves kora után

elkezdtem komfortosan érezni magam a szülői szerepben, megérkeztem abba az élménybe, hogy amennyire szükséges, ura vagyok a helyzetnek, és nem kell azzal ringatnom magam ebbe a hamis illúzióba, hogy minden helyzetre fel vagyok készülve praktikus szempontból.

Mert lelkileg nem voltam felkészülve nagyon sok mindenre, ami egyébként szerintem teljesen oké (és általános jelenség). Nyilván az is sokat segített ebben, hogy én, személy szerint, sokkal komfortosabb vagyok a szavak szintjén kommunikáló élőlényekkel. Állatom is azért nem volt még soha, mert azon paráznék, hogy nem értem, mi a baja. Persze ezt már bőven kétgyerekes anyaként fogalmaztam meg, úgyhogy nem ér azzal jönni, hogy akkor miért lettek gyerekeim (meg amúgy sem). Ráadásul akárhogy is nézem, a gyerekek sokkal hosszabb ideig beszélő entitások, mint nem, a mi példányaink ráadásul, kedvesen kiszolgálva az anyai igényeket, folyamatosan beszélők. (Mondjuk, kritikai vénát nem kértem sosem, de van a világon genetika is, ugye.)

„Mama, már megint nem hoztál…?”

Mára ugyanis én annyira lelazultam, ők pedig annyira elszemtelenedtek, hogy ez rendszeresen elhangzik a strandon is. Mert nem szeretek sok cuccal lenni (fent le is írtam, hogy miért), és bizonyos szituációkban még a mindenkinek személyre szóló törölközőt is a „sok” kategóriába sorolom, és nem viszem. Egyébként én nyár elején összepakolom a strandcuccot, és csak a mosnivaló holmikat cserélem benne, de a fürdőruhák és törölközők oda kerülnek vissza, nem a szekrénybe. Persze ettől nem különösebben fancy az előszobánk (ha vendégek jönnek, elrejtem, nyugi), viszont akár egészen spontán is fel lehet kapni a csomagot, és el lehet indulni strandolni. Meg nem kell annyit pakolni. 

Ezek vannak benne alapból (vastagon szedve, ami nem egyéni preferencia, hanem valóban alap alap):

• fürdőruha (mondjuk, egyszer egy spanyol nyaralásra elfelejtettük elvinni, de megoldottuk), gyerekeknek legalább kettő, hogy ne maradjanak a vizesben, ha hosszabb ideig strandolunk
• napvédelemhez szükséges dolgok, ami gyerekek és felnőttek esetében is LEGALÁBB naptej és fejfedő, ezek tényleg kihagyhatatlanok, de kisbabáknál én az UV-szűrős ruházatot is nagyon ajánlom (amúgy nekem is van, pedig én felnőtt vagyok, csak nagyon fehérbőrű), és ha nincs a célstrandon árnyék, akkor napsátor is kell
• törölköző poncsó a gyerekeknek (szerintem a legpraktikusabb, mert a törölköző és a köntös előnyei együtt vannak jelen benne), és minire összecsomagolható törölköző a felnőtteknek (amióta felfedeztem, mindig viszünk ilyet, mert tényleg nem foglal semmi helyet)
• papucs, strandszandi vagy valamilyen víztűrő lábbeli a gyerekeknek (bár szerintem lassan elég nagyok, hogy ezt is lehúzzam, mosdóba el lehet menni abban is, amiben érkeztünk)
• labda (csodálatos, vízben és szárazon is használható játék, és vannak belőle szuper, vízen „pattogó”, maroknyi méretűek is)
• néhány apró egyéb vízi játék (amíg a gyerekeim kisebbek voltak, volt két tökéletesen egyforma vödör-lapát-gereblye-kanna pakk, mert ha nem voltak egyformák, mindig konfliktus lett a „jobb” lapát jogtalan eltulajdonítása miatt… persze néha így is, de többször nem, mint igen)
• plusz mindig belekerül: kulacs vízzel megtöltve (a legtöbb strandon szerencsére van újratöltési lehetőség)

Persze ez még simán bővíthető, és nem mondom, hogy nálunk sosincs pléd vagy kártya, sőt, könyv is, attól függően, hogy mennyi időt töltünk a strandon. Ráadásul a gyerekeknek van 1500 strandjátéka, a puha frizbitől (ami amúgy sokkal jobb kezdőknek, mint a kemény) a tépőzáras labdaizén át a víz alól felhozható karikákig, a felnőtteknek meg SUP-jai is, szóval senki ne gondolja, hogy egy egész hónapos Balatonozásra egyetlen „vászonszatyikával” indulunk el (mondjuk még sosem Balatonoztunk egy egész hónapot sajnos). De például amikor a SUP-oláskor a vízhatlan kistáskába bele kell pakolni a legfontosabb dolgokat, gyorsan kiderül, hogy mennyi fölösleges holmi marad a parton a kedvencemben, a „ráterített törölköző SZÉF”-ben.

Ti mennyi cuccal indultok strandolni?

Tóth Flóra

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/d3sign