Hugh Grant Nicholas Houltnak: „Kellett találnunk egy csodabogarat. Így kerültél képbe”

–

Szigetek, ha összekapcsolódnak

Will Freeman (Hugh Grant) egy gazdag agglegény, aki gondtalanul él az apja után örökölt szerzői jogdíjakból. Nincs senkije, nem akar kötődni senkihez. Senkit sem enged közel magához. Egy nap tuti ötlete támad: részt vesz egy egyedülálló szülők számára szervezett találkozón, hogy nőkkel ismerkedhessen. (Állítólag Brad Pitt azért nem kapta meg a szerepet, mert túl jóképű ahhoz, hogy elhiggyék róla, nem tud másként csajozni!)

A 12 éves Marcus (Nicholas Hoult) egy magányos, különc kisfiú, akit depressziós édesanyja, Fiona (Toni Collette) nevel meglehetősen szigorú elvek szerint.

Marcus és Will találkozása mindkettejük életét megváltoztatja. A fiú Willnél talál menedéket az iskolai zaklatások és otthoni nehézségek elől. Will akarata ellenére megszereti Marcust, és általa nemcsak azt ismeri fel lassan, hogy nem ő a világ közepe, hanem azt is, hogy a valódi boldogságot másokkal megosztva lehet igazán megtapasztalni. A család pedig olykor nem vérrokonokat jelent, hanem embereket, akik váratlanul érkeznek az életünkbe.

Nicholas Hoult és a bemázolt cipő

Hoult, akinek az életét nem kevésbé változtatta meg a film, mint karakteréét a barátság, mindössze 11 éves volt, amikor Marcus szerepére jelentkezett. Annyira izgult, hogy egyáltalán nem emlékszik, mi történt a meghallgatáson, amin Grant szerint annyira jó volt – és annyira fura (jó értelemben), hogy egyből tudták, megvan a főszereplő. Azt viszont nem felejtette el, hogy az édesanyja régi cipőjét festették feketére, úgy mentek a castingra, amelyen iskolai egyenruhában kellett megjelenni, de Hoult sulijában nem volt kötelező egyenruhát hordani, így cipője sem volt.

Hugh Grant mindeközben megszabadult a „szörnyű” frizurájától

Grant számára a film lehetőséget adott arra, hogy a korábbi, romantikus vígjátékokban megbízhatóan hozott figuráján túl egy kevésbé egysíkú, izgalmasabb karaktert jelenítsen meg. Mint mondja, végre levágatta a haját – a korábbi frizuráját (tudjátok, a középen elválasztott fül alá érőt, ami egy időben a védjegye volt) ma már nevetségesnek látja.

És észak-londoni akcentusban kezdett el beszélni, nem úgy, mint egy arisztokrata. Tette mindezt annak érdekében, hogy világos legyen: megújult. Úgy véli, Will Freeman, a felelőtlen agglegény szerepe közelebb állt a valós személyiségéhez, mint a korábbi szerepei.

Killing Me Softly

Biztos emlékeztek a film fináléjára, amikor Marcus a színpadon énekli a Killing Me Softly című örökzöld dalt és Will kíséri őt gitáron. A jelenet nem szerepelt Hornby eredeti regényében, a forgatókönyvíró-rendezők: Chris és Paul Weitz ötlötték ki ezt a könnyfakasztó érzelmi csúcspontot. A felvétel korántsem bizonyult egyszerűnek, mert Hoult izgult az éneklés miatt, Grant pedig kínosan érezte magát. De a végeredményt mindketten imádják.

A botrány

Hoult felidézi, hogy Grant meghívta egyszer egy premierjére nem sokkal az Egy fiúról bemutatója után (amikor még csak 14 volt). „És el is jöttem, de ez borzalmas emlék bizonyos szempontból. Valaki átnyújtott nekem egy pohár pezsgőt. Ácsorogtam ott a pezsgővel, és valaki kért egy közös fotót. Másnap pedig a Daily Mail lehozott egy cikket… A vonaton ültem, hazafelé a suliból, és úgy éreztem, mindenki engem figyel, és azt gondolja, hogy szörnyeteg vagyok. Meg a szüleim is azok.”

Nyugi!

A két színész egyetért abban, hogy akkor lesz jó egy alakítás, ha a színész nyugodt. Hoult úgy emlékszik, nagy hatással volt rá a film forgatásán, hogy Grant törődött vele, és kipróbáltak jeleneteket többféleképpen, játszadoztak, hogy természetesebb legyen a végeredmény.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

Jaeger-LeCoultre (@jaegerlecoultre) által megosztott bejegyzés

Grant azt mondja, rájött, hogy nem jó stratégia eltervezni, hogy fog megoldani egy szerepet. Ő évekig ezt csinálta, és ma már úgy gondolja, sokkal jobb, ha van némi fogalma arról, hogy miről szól a jelenet, és tudja a szöveget, aztán kitalálják közösen a stábbal, mi legyen, amikor forog a kamera. Hoult azt meséli, Clint Eastwood is hasonlóan gondolkodik (az Esküdt #2-ben dolgoztak együtt). „Emlékszem, egyszer elment mellettem a forgatáson, és azt kérdezte: »Mire gondolsz?« Én meg azt feleltem: »Egyáltalán semmire.« Erre ő: »Te vagy az én színészem«, és továbbment.”

Clint Eastwooddal kapcsolatban elhangzik az is, hogy a mester mindent egyszer, legfeljebb kétszer vesz fel. És nem kiált, hogy „felvétel”. Helyette annyit mond, hogy „amikor készen állsz”. Ezt Grant imádja. 

Grant kémiatanára

Hoult rákérdez, érezte-e valaha úgy Grant, hogy őt másolja (hiszen ő volt az első, nagyon meghatározó filmes partnere, és kapott is ilyen kritikát például a Nagy Katalin – A kezdetek című sorozatban játszott szerepe miatt). Grant, aki látta Hoult filmjeit, azt mondja, nem érezte úgy soha, hogy bármit is átvenne tőle fiatalabb kollégája.

És dicséri Houltot az alakításaiért, hozzátéve, általában utálja mások sikereit, mert irigy rájuk.

Hoult azt mondja erre, ő azért azt hiszi, vannak dolgok, amiket Granttől lesett el, mert nagy hatással volt az életére, és felnéz rá.

Grant erre azt válaszolja: „Vicces, hogy a korai hatások hogyan tudnak beszivárogni az emberbe, hogy aztán előjöjjenek, amikor a legkevésbé számítasz rájuk. Az első színészi diadalom az volt, amikor a kémiatanárunkat, Mr. Hammondot utánoztam az iskolában. Mindig mélyen a zsebében tartotta a kezét, és azt mondta: »Fiúk, nyomás, zuhanyozzatok le!« Néha, amikor egy szereppel küszködöm, hirtelen rájövök, hogy megint Mr. Hammondba kúszom át.”

A beszélgetés egy pontján Houltnak eszébe jut, hogy Grant abban is hatással volt rá, hogy annak idején megszerettette vele a golfot. „Az első ütőkészletemet te adtad nekem ajándékba. Emlékszel? És a golftáskát is aláírtad!” Milyen bájos történet, szúrja oda Grant, majd örvendezik, hogy ez jobban sikerült ajándék volt, mint amit a fiának adott a Tudhattad volna című sorozat forgatásán. A 11 éves gyereke ugyanis egy doboz szivart kapott tőle, az anyja (Grant korábbi partnere, Tinglan Hong, akitől két gyereke van) nagyon dühös volt.

A színésznek egyébként öt gyereke van (6 és 13 év köztiek), Houltnak pedig egy hatéves fia, és szereti az apaszerepet. Elmeséli, hogy alig tudta mozgatni a fejét, és a hangja is elment, mert a nyakában ugrált a fia, és sikoltoznia kellett. 

Az Egy fiúról hatása

Hoult ma már hollywoodi sztár (X-Men, Tolkien, Nagy Katalin – A kezdetek, Nosferatu stb.), ő is Amerikába költözött. Nem bánja, ha autogramot kérnek tőle, szívesen beszélget ismeretlenekkel is, akkor is, ha ráeszmél, nem igazán tudják, ki ő, csak ismerős nekik valahonnan. Egykori partnere erre elmeséli, hogy egyszer tankolt Long Islanden, és a benzinkutas megjegyezte: ne vegye sértésnek, de nagyon hasonlít Hugh Grantre.

Kurucz Adrienn