Anikó rendkívül meg volt elégedve, amikor hosszas tépelődés, válogatás, és az asszisztensével való több órás konzultáció eredményeképp végre sikeresen kiválasztotta azt az öt darab fényképet, amit aztán feltöltött magáról a társkereső oldal adatlapjára. Nehéz szülés volt, gondosan meg kellett fontolni, melyik és milyen sorrendben kerüljön fel. Egykori HR-esből lett cégvezetőként ugyanis pontosan tudta, milyen sokat számít az első benyomás, hogy egy rossz impressziót aztán legkevesebb húsz(!!!) pozitív hatás tud csak felülírni. Neki pedig ennyi lehetősége nincs. Hiszen azzal is tisztában van – elolvasta az Economist idevágó cikkét –, hogy egy-egy jelöltre az emberek legfeljebb fél percet szánnak. Ennyin múlik a boldogsága! Harminc (vagy jó esetben hatvan) másodpercen! Szóval alaposan át kellett gondolni a stratégiájukat. Pontosabban az övét, az asszisztense segítségével. Végtére is Jutkát azért fizeti, hogy minden területen megkönnyítse az életét.

A profilképek első helyére tehát egy közeli, mosolygós portré került. Nem a hivatalos vállalati, bár ezt a témát két napig gyúrták, mire elvetették azzal érvelve, hogy elsőre talán elijesztené a potenciális udvarlókat egy magas beosztású, tökéletességet sugárzó nő profin kivitelezett fotója.

A második kockába került egy sportolós. Itt már lehetett egy fokkal merészebbnek lenni, úgyhogy Anikó ellentmondást nem tűrően azt a fényképet választotta ki, amin épp meglendíti a golfütőjét. Ezen jól látszott a drága póló alól elővillanó, napbarnított, kidolgozott karizma, a szálfaegyenes termete, no meg a luxus háttér. Azért lehessen sejteni, hogy ő messze nem a tizenkettő egy tucat multis libuska, hanem valami sokkal komolyabb és deluxabb kiadás. Végül feltöltötte a kötelező éttermi fotót – amiből lerí, hogy tud és szeret is enni (bár ez nem teljesen fedte a valóságot, nagyon odafigyelt a vonalaira), meg egy delfinsimogatósat, amit tavaly lőttek a barátnőivel Olaszban, és ami ezúttal azt az üzenetet közvetítette, hogy Anikó igenis nagy állatbarát és természetvédő, akiből akár csodálatos anya is válhat, ha épp úgy akarja. Végül egy edzőtermi, öltözős zárta a sort, aminek egyetlen célja volt: láttatni a (szinte) tökéletes alakját, és a formás, feszes melleit.

Anikó rányomott a mentés gombra, majd azzal a mozdulattal át is adta a készüléket az asszisztensének. Ő nem ér rá ilyen időrabló tevékenységekre a temérdek feladata mellett. A lánnyal abban maradtak, hogy az majd átnyálazza a kínálatot, kiválogatja a lehetséges jelölteket, azokkal általános beszélgetéseket kezdeményez, így ki tudja szűrni, kik azok, akik megfelelnek az ő tizenkét pontban megfogalmazott igényeinek, majd immár kissé kacérabb hangot megütve leszervez velük egy-egy találkozót, természetesen valami elegánsabb helyre, viszont első körben csak egy kávéra, netán egy pohár proseccóra. Onnan pedig már átveszi tőle Anikó az ügymenetet. (Bár szíve szerint – ha megoldható lenne – az első pár randevút is kiszervezte volna az asszisztensének, időt és felesleges energiákat megspórolandó.)

A módszer csalhatatlan, kellő erőforrás ráfordításával meg fogják találni a legtökéletesebb férfit, ebben Anikó egészen biztos volt.

Az Economist cikke is leszögezte, statisztikailag bizonyított tény, hogy a nagy Ő ott vár az éterben mindenkire, csak az embereknek rendszerint nincs elég türelme kikeresgélni és megtalálni.

Összecsapják a párkeresést, elhamarkodják a kutatást, (sokszor némi alkohol segítségével) beleszédülnek a második, harmadik, tizedik legjobb karjaiba, beérik egy kevésbé alkalmas darabbal, mert azt hiszik, ennél jobb nem jöhet. Anikó azonban nem fogja ezt a hibát elkövetni, hiszen erre van az asszisztense ideje: addig fognak halászni abban a tóban, amíg ki nem fogják Anikó számára az aranyhalat. Mert neki egészen pontosan ez jár: a legjobb pasi.

Az elkövetkező hetekben Jutka (Anikó asszisztense) nem egyszer maradt bent túlórázni, hogy az alapmunkája mellett ellássa a főnöke magánéletének rendbetételével járó sziszifuszi feladatokat is. Az első két hét nem sok jóval kecsegtetett, sok ígéretes jelölt hullott ki a rostán vagy épp falcolt le se szó, se beszéd. Némi idő elteltével azonban Jutka szert tett egy egész biztos kezű gyakorlatra. Mostanra már ügyesen tudta kezelni a férfiakkal folytatott cseteléseket, nem jött zavarba a sikamlósabb (vagy épp tök egyértelmű) megjegyzésektől, nem nyomult erőszakosan, de nem is szűzkurváskodott, viszont kissé csípős nyelvvel kacérkodott az ígéretesebb srácokkal, mert észrevette, hogy ez a stílus mennyi mindenkinek bejön.

Időről időre pedig jelentést tett a főnökének, kinyomtatott fotókkal tarkított táblázatokba szedve a szóba jöhető egyének fontosabb tulajdonságait.

Anikó a gondosan szűrt listából válogatva el is ment néhány randevúra, de egyiknél sem érezte, hogy épp az a férfi lenne az igazi, az Egy, a Nagy Ő, aki mindenki számára ott van, csak meg kell találni. Igazság szerint könnyen felejthető, középszerű alak volt mind, vagy még rosszabb. Pár hónap elteltével elő is kellett vennie azt a statisztikai adatokkal megspékelt, bizonyító erejű cikket, hogy ne vesszen ki belőle végleg a remény. Újra és újra elolvasta, hogy megacélosodva vágjon bele a pártalálásba, mielőtt befeküdt volna egyedül a supersize, delux memóriamatracos franciaágyába.

Jutka orrát már a lépcsőházban megcsapták az ínycsiklandó illatok. Indiai lesz a vacsora, ha minden igaz. És Ádám vett hozzá egy üveg fűszeres Irsait is, azt írta cseten. Meg azt, hogy mennyire vágyik utána, és alig várja, hogy evés után összebújjanak a kanapén. Az asszisztenslány elmondhatatlanul boldog volt.

A legjobb dolog, ami történt vele az elmúlt években, hogy rátalált a szerelmére a randioldalon. Sok időbe és energiába telt, de minden pillanata megérte. Ő volt számára az Egy, a Nagy Ő, a tökéletes férfi. Jóképű, sportos, okos, vicces, a munkájában sikeres, szeretett főzni és ráadásul még igen figyelmes szerető is volt.

A legcsodálatosabb ember, aki csak létezhet a földön. És tudta, hogy ezt a férfi is így érzi, viszont. Az első randevún ugyan kissé csodálkozott, miért nem úgy néz ki, mint a feltöltött képeken, de miután elmagyarázta, hogy a munkája, meg a korlátolt főnöknője miatt így próbálja megóvni a személyazonosságát, könnyen túllendültek ezen a problémán.

Anikónak meg majd úgyis megtalálja a második legjobbat. Elég lesz az neki.

Fiala Borcsa