Ezért érzed magad reggelente úgy, mint egy rozsdás kertkapu – Perimenopauza és a nyekergő ízületek

–

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

wmnmagazin (@wmnmagazin) által megosztott bejegyzés

Már megint az ösztrogén

Az ösztrogénről még mindig úgy beszélünk a köznyelvben, mintha csak a menstruációért és a babaprojektekért felelne, pedig a szervezetünk egyik leguniverzálisabb molekulája. Az ösztrogénreceptorok ott csücsülnek az agyadban, a csontjaidban, az izmaidban, a bőrödben, és igen: az ízületek, porcok, szalagok és ínak szöveteiben is.

Az ösztrogénnek ugyanis fontos szerepe van a gyulladásos folyamatok szabályozásában, a kötőszövetek egészségének fenntartásában és a fájdalomérzékelés finomhangolásában is. Amíg megfelelő mennyiségben van jelen, és csak úgy, minden fogcsikorgatás nélkül tudjuk levenni a nehéz lábost a felső polcról, addig észre sem vesszük, mennyi munkát végez a háttérben.

Aztán egyszer csak elkezd hiányozni. Fájdalmasan.

Mi történik az ízületeinkkel?

A perimenopauza során az ösztrogénszint nem szépen, fokozatosan csökken, hanem inkább egy hormonális hullámvasútra emlékeztet. Egyik hónapban magasabb, a következőben alacsonyabb, majd ismét emelkedik – ez a kiszámíthatatlanság pedig nemcsak a hangulatunkat vagy a hőszabályozásunkat viseli meg, hanem legnagyobb „örömünkre” az ízületeinket is.

Az ösztrogénszint változásával fokozódhatnak az eddig gondosan kordában tartott gyulladásos folyamatok, emellett a kötőszövetek víztartalma és rugalmassága is változhat, a porcok terhelhetősége csökkenhet, és ha ez mind nem lenne elég, a fájdalomérzékelés is érzékenyebbé válhat.

Nem véletlen, hogy a menopauza körüli években az ízületi panaszok előfordulása jelentősen gyakoribbá válik. A nők jelentős része számol be újonnan jelentkező vagy fokozódó ízületi fájdalomról, különösen a kéz kisízületeiben, a vállakban, a térdekben, a csípőben vagy a bokákban.

A befagyott váll nem véletlenül ebben a korban jelentkezik

Ha van olyan ortopédiai probléma, amely szinte összenőtt a perimenopauzával, az a befagyott váll szindróma. Ez az az állapot, amikor a vállízületed tokja csendben begyullad és megvastagszik. A váll fokozatosan fájdalmassá válik, a mozgástartománya beszűkül. A folyamat odáig fajulhat, hogy a reggeli melltartó-bekapcsolás felér egy cirkuszi akrobatamutatvánnyal, a kabát felvétele pedig igazi könnyfakasztó kihívássá válik.

A pontos élettani háttér még kutatás tárgya, de a hormonális zuhanás és a kötőszöveti rugalmasságvesztés szerepe ma már egyértelmű.

Szóval, ha fáj a vállad, az nem feltétlenül azért van, mert rosszul emelted meg a szatyrot a boltban.

Az izomvesztés is besegít a problémába

Az izom nemcsak mozgatja az ízületet, hanem védi is. Amikor az izomtömeg csökken, az ízületekre nagyobb terhelés jut. Kisebb lesz a stabilitás, romlik a biomechanika, és az ízületek olyan munkát is kénytelenek elvégezni, amit korábban az izmok vállaltak át.

Vagyis a szarkopénia és az ízületi fájdalom sokszor ugyanannak az élettani folyamatnak a két oldala.

A gyulladás szerepe

Az utóbbi évek kutatásai egyre többet foglalkoznak az úgynevezett alacsony fokú krónikus gyulladással. Ez nem az a látványos gyulladás, amit laborleletben magas CRP vagy láz jelez. Sokkal finomabb, szinte észrevétlenül zajló folyamatról van szó: az ösztrogén csökkenésével bizonyos gyulladásos hírvivő molekulák aktivitása fokozódhat, ami hozzájárulhat az ízületi panaszokhoz, a merevséghez és a fájdalomérzékenység fokozódásához.

Ez az egyik oka annak is, hogy sok nő úgy fogalmaz: „Nem tudom pontosan megmondani, mi a bajom, de valahogy minden fáj”.

Mit tehetünk?

A rossz hír, hogy a kanapén fekvés nem megoldás. A jó hír, hogy a mozgás viszont igen.

Tudom, elsőre abszurdnak hangzik. Ha fáj valami, ösztönösen pihentetni szeretnénk, az ízületek azonban mozgásra vannak tervezve. A rendszeres, kíméletes, de következetes aktivitás javítja az ízületi folyadékkeringését, támogatja a porcanyagcserét és segít megőrizni a mozgástartományt.

Különösen előnyös lehet az erősítő edzés, a gyaloglás, a nordic walking, az úszás, a kerékpározás, a jóga vagy a pilates. És igen, megint eljutottunk az izmokhoz: minél erősebb az izomzatod, annál hálásabbak lesznek az ízületeid.

Ezen felül az ízületek egészsége szempontjából is sokat számít, mi kerül a tányérra. A mediterrán jellegű, sok zöldséget, gyümölcsöt, teljes értékű gabonát, hüvelyest, olajos magvat és halat tartalmazó étrend kedvezően befolyásolhatja a gyulladásos folyamatokat, ráadásul finom is.

Az omega-3 zsírsavak szerepét különösen sok kutatás vizsgálta, és bár nem csodaszerek, a gyulladásos folyamatok szabályozásában hasznos támogatók lehetnek. A megfelelő fehérjebevitel szintén fontos, hiszen nemcsak az izmok, hanem a kötőszövetek fenntartásához is szükség van rá.

És bár ritkábban beszélünk róla, a megfelelő hidratáció is számít. A kötőszövetek és a porcok jelentős víztartalommal rendelkeznek, így érthető, hogy a tartós folyadékhiány bizony az ízületek szempontjából sem kimondottan előnyös.

Úgyhogy igyál vizet!

Mi a helyzet a hormonpótlással?

Ha az ízületi panaszok a perimenopauza vagy menopauza időszakában jelentkeznek, sok nőben felmerül a teljesen jogos kérdés, hogy segíthet-e a hormonpótlás. 

A válasz röviden: bizonyos esetekben igen.

Hiszen az ösztrogén szerepet játszik a gyulladásos folyamatok szabályozásában, a kötőszövetek működésében és a fájdalomérzékelés befolyásolásában is, így logikus, hogy a pótlása bizony jótékony lehet. Nyilván, a logika mellett jó, ha vannak tudományos eredmények is, ezért kifejezetten jó hír, hogy több klinikai vizsgálat alapján a menopauzális hormonterápia egyes nőknél bizony mérsékelheti az ízületi fájdalmakat és javíthatja az életminőséget.

Fontos azonban tudni, hogy a hormonpótlás nem elsődlegesen ízületi kezelés, és nem mindenkinél eredményez javulást. A döntés mindig egyéni kockázat–haszon mérlegelés alapján történik, az összes menopauzás tünet figyelembevételével.

Mikor kell továbbvizsgálódni?

Nagyon fontos orvosi lábjegyzet: nem minden perimenopauza, ami fáj! Ha az ízületi panaszok kifejezettek, egyoldaliak, duzzanattal járnak, jelentős reggeli merevség jelentkezik, vagy a tünetek gyorsan romlanak, akkor érdemes további kivizsgálást kérni.

A perimenopauza sajnos nem zárja ki a reumatológiai betegségeket, az autoimmun kórképeket vagy az egyéb mozgásszervi problémákat.

Szóval nem minden hormon, de a hormonok gyakran részei a történetnek.

Útravaló

Ha mostanában úgy érzed, hogy a tested minden reggel egy kicsit hangosabban recseg-ropog, ne gondold rögtön, hogy teljesen tönkrementél. Lehet, hogy egyszerűen egy ösztrogénszegényebb, gyulladásra érzékenyebb rendszerben próbálsz ugyanúgy működni, mint tíz évvel ezelőtt.

A perimenopauza nemcsak a ciklusodat írja át, hanem az ízületeid működését is. És bár az idő kerekét nem tudjuk visszaforgatni, nagyon sokat tehetünk azért, hogy a következő évtizedeinket ne fájdalomban, hanem mozgásban töltsük.

dr. Sipos Andrea