Félórás randevúk ebédszünetben – romantikagyilkos a „stack dating” vagy épp ellenkezőleg?

–

Future of Dating címmel a Tinder idén tanulmányt jelentetett meg a randevúzás jövőjéről, ebben rámutattak arra is, hogy a 18–25 év közötti felhasználóik közel 50 százaléka arra törekszik, hogy a párkeresés ne gyakoroljon túl nagy nyomást rájuk. Ahelyett, hogy az életüket egy ígéretes randi köré szerveznék, inkább a találkozójukat illesztik bele a mindennapjaikba – méghozzá szó szerint.

A Z generáció tagjainak, állítja a tanulmány, eszükben sincs törölni a programjaikat azért, hogy szabad legyen az egész délutánjuk, vagy estéjük az aktuális randevújuk miatt, csak megkeresik azokat a szabad időpontokat a naptárjukban, ahol lenne akár csak egy órájuk is személyesen beszélgetni azzal, akivel ismerkednek – például edzés után vagy kutyasétáltatás közben.

Ha pedig éppen időmilliomosok, akkor több randit is szerveznek, és egyik találkáról mennek a másikra. Úgy gondolják ugyanis, hogy ezek a rövid találkák tökéletesen alkalmasak arra, hogy megállapítsák, megvan-e az a vonzalom, ami miatt a jövőben hosszabban is találkoznának az adott személlyel. Ezt takarja a „stack dating”, illetve a „date stacking” kifejezés, ami 2023 elején robbant be a köztudatba, amikor is egy paretay néven tiktokozó nő kijelentette, egy este alatt három emberrel fog összefutni Brooklynban, mindegyikükkel egy-egy órára. A Z generáció pedig követi a példáját:

a felmérések szerint a 18–25 éves tinderezők 32 százaléka akár egy ebéd-, vagy a kávészünetbe is besűrít egy-egy randit a munkanapokon.

A romantikának mintha lőttek volna, de vajon tényleg jó ez nekünk?

Romantika vs. hatékonyság

„A legtöbben egyszerűen csak hátradőlnek, és várnak, hátha valaki majd őket választja” – emeli ki Paul Brunson, a Tinder Global Relationship Insights szakértője, aki hazabeszél persze, szerinte a „stack dating” kifejezetten hatásos módja az ismerkedésnek, mivel azok, akik követik a trendet, proaktívan gazdálkodnak a rendelkezésükre álló korlátozott szabadidővel. Azt mondja, ha gyakrabban randizunk, megnőhet az önbizalmunk, és azt is tisztábban láthatjuk majd, kivel passzolunk össze hosszú távon.

Nem véletlen az sem, hogy sokan inkább az „errand dating” (szó szerint: „küldetésrandi”) kifejezéssel utalnak erre a trendre, hiszen valójában pontosan erről van szó.

A randevú felkerül az elintéznivalók listájára, amit a további teendőinkkel együtt kipipálhatunk aznap. Ezekre az alkalmakra se készülni, se költeni nem kell sokat, márpedig a „stack dating” hívei számára mindkét szempont kiemelten fontos.

Ők ugyanis nemcsak a kevés szabadidejükkel, de a pénzükkel is tudatosabban akarnak bánni, emiatt hatékony megoldásra van szükségük az életük minden területén – így a randizáskor is.

Legyünk őszinték: a számok tényleg azt bizonyítják, hogy gyakran olyan személlyel ismerkedünk meg, akivel végül még csak laza kapcsolatba sem bonyolódunk, nemhogy hosszú távúba. Megspórolnád magadnak azt az időt, amit a NEM nagy őkkel töltesz? A „stack dating” éppen ebben lehet a segítségedre, bónuszképpen pedig érzelmileg is kevésbé lesz megterhelő, mert így elbúcsúzhatsz az első találkával kapcsolatos szorongástól.

A kulcsszó a hitelesség

Joggal adódhat a kérdés, hogy hol marad a romantika az irodai ebédszünetre szervezett gyors randi esetében, de a Future of Dating című jelentés szerint a Z generációs fiatalok közel fele nem a fizikai vonzerőt, hanem a hitelességet tartja a legfontosabb szempontnak a párkeresésben. Paul Brunson úgy látja, leginkább az foglalkoztatja őket, komfortosnak érzik-e magukat a randipartner mellett, és tudják-e önmagukat adni. Márpedig, ha a teendőink, mindenféle ügyintézés közepette, akár a munkaidőnk alatt randizunk, akkor a létező leghitelesebben mutatkozhatunk valakinek: azonnal láthatják rajtunk, hogyan viselkedünk, beszélünk, öltözködünk a mindennapokban, és még az életstílusunkba is bepillantást kaphatnak.

Az időkorlát ráadásul menekülőutat adhat nekünk, mert ha egy randevú rosszul alakul, kifogások nélkül továbbállhatunk, méghozzá csalódás nélkül, mert nem fektettünk túl sok energiát az adott személybe.

A „stack dating” természetesen nem egyenlő a másik fél iránti tiszteletlenséggel:

a gyors randikon is oda kell figyelnünk arra, hogy komolyan vegyük azt, akivel találkozunk, éreztessük vele, hogy bár kevés az időnk, abban viszont teljes mértékben rá figyelünk, és kíváncsiak vagyunk az életére.

A kevesebb több, vagy a több a jobb?

Emlékszel arra a részre a Szex és New Yorkból, amikor Carrie Bradshaw annyira izgult a Jack Bergerrel tervezett első hivatalos randija miatt, hogy hat új ruhát is beszerzett a nagy estére, és ha ez nem lenne elég, a barátnői biztatására egy másik férfi meghívására is igent mondott, csak hogy ne izguljon annyira „a nagy este” miatt? A sorozat tulajdonképpen előrevetítette a „date stacking” egyik alapvetését, miszerint, ha több potenciális „match”-csel találkozunk egyszerre, és nyitottak vagyunk a lehetőségekre, az megóv minket attól, hogy túl hamar mindent egy lapra (azaz személyre) tegyünk fel, majd utána csalódjunk az illetőben – ahogy az Carrie-vel is történt, amikor az ígéretesnek tűnő pasi végül egy cetlin szakított vele. 

Minél több emberrel ismerkedsz meg, statisztikailag annál nagyobb az esélye annak, hogy olyasvalaki kerül az utadba, akivel hosszú távon is el tudod képzelni a jövődet, ráadásul azt is könnyebben meg tudod fogalmazni, hogy mit keresel a partneredben, ha esélyt adsz különböző személyiségeknek, karaktereknek. A „stack dating” magabiztossá tehet, a sokadik randid után pedig valószínűleg már kevésbé izgulsz a találkozók miatt.

Mindazonáltal fontos látni: a folyamatos, futószalagszerű randizás akár kiégéshez is vezethet, ami pont az ellenkezője annak, amire vágyunk.

Ne erőltess bele mindenáron még egy találkozót a heti ütemtervedbe – a túl sok lehetőség, a választás paradoxona összezavarhat, stresszt okozhat, ami eleve elveszi a kedved a társkereséstől. Szóval a kevesebb néha azért még a „date stacking” esetében is több!

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / Westend61

Barna Borbála