HPV: a vírus, amit akár masszázs vagy együtt alvás közben is elkaphatunk

 –

Az ajánlások szerint minden 13 és 65 év közötti, szexuálisan aktív személynek évente legalább egyszer teszteltetnie kellene magát a leggyakoribb szexuális úton terjedő megbetegedésekre – és három-hat havonta akkor, ha az illető gyakran vált partnert, illetve nem minden esetben tanúsít szexuálisan felelős magatartást. Más orvosi ajánlások ennél is szigorúbbak: minden új partner előtt célszerűnek tartják a teljes STD-, vagyis helyesen STI-panelt.

Valószínűleg nekik van igazuk, hiszen az Egészségügyi Világszervezet adatai azt mutatják, hogy a Covid-időszak alatt és után jelentősen visszaesett a különféle szűrővizsgálatokon megjelenő személyek száma, ez pedig oda vezetett, hogy soha nem látott mértékben nőtt a szexuális úton terjedő betegséggel élők aránya.

Hazánkban a Nemzeti Népegészségügyi Központ adatai szerint

az aktuális bejelentett betegszám viszonylag alacsony, egyes megbetegedések esetében – például szifilisz – ugyanakkor két éven belül csaknem meg is duplázódott.

HIV-fertőzöttből hazánkban 1985. óta összesen kicsit több mint 5000, 2024. első és második negyedévében 93 regisztrált beteget tartanak nyilván az ÁNTSZ-nél, ami a teljes hazai lakossághoz képest igencsak alacsony szám.

Ahogy sejteni lehet, a szexuális egészségtudatosság hiánya, a STD- és STI-tesztekhez kapcsolódó stigmák, valamint a tesztek korlátozott hozzáférhetősége és ára egyaránt azt eredményezik, hogy lényegesen többen hagyják ki a szűréseket, mint ahányan részt vesznek rajtuk. Vagyis a tényleges betegszám valójában ismeretlen.

Ez nagyjából összecseng a WHO tapasztalataival. Nem véletlen tehát, hogy a 2030-ig érvényben lévő szexuális egészségre vonatkozó akcióterv egyik célkitűzése a megbetegedések számának visszaszorítása és az edukáció, melynek egyik lehetséges eszközeként a megfizethető árú otthoni tesztek hozzáférhetőségét határozták meg.

Az emberek a HIV-től félnek, pedig a HPV-től kellene

Szász Máté neurobiológus, a SYNLAB sportdiagnosztikai tudományos vezetője úgy véli, az emberek sokkal kevesebbet tudnak a testük működéséről és a szexuális úton terjedő betegségekről, mint amennyit a felelősségteljes magatartáshoz valójában kellene. Véleményét számos tudományos eredmény is alátámasztja, hiszen...

• sok fiatal azt hiszi, az óvszer 100 százalékban véd a HIV-vel szemben. Ez azonban tévedés, hiszen a HIV-vírus nemcsak az ondóban, hanem a hüvelyváladékban és a vérben is megtalálható, így orális és anális együttlét esetén, vagy más módon is megfertőződhetünk. Ugyanez igaz a HPV-vírusokra is.
• a férfiak egy csoportjának vizsgálatakor kiderült, hogy az alanyok minél vonzóbbnak ítélték az adott nőt, annál nagyobb valószínűséggel tekintettek el az óvszer használatától.
• a várandósok körében végzett párkapcsolati mintázatok vizsgálatakor kiderült, hogy a várandós nők partnerei nagyobb arányban voltak nyitottak a félrelépésre akkor, ha a párkapcsolat minőségét nem találták megfelelőnek. Az összesített adatok alapján pedig kimondható, hogy a jó(nak ítélt) párkapcsolatban élő nők, illetve a rossz(nak tartott) párkapcsolatban élő férfipartnerrel szexuális életet élő nők – vagyis a szeretők – egyaránt nagyobb valószínűséggel szenvedtek nemi úton terjedő fertőzésben, mint a vizsgált csoportokba tartozó férfiak.

Meglepő tudományos tény továbbá, hogy a 40 év feletti felnőtteknél a legalacsonyabb az óvszerhasználat aránya.

Ennek feltehetően ahhoz van köze, hogy ez a korosztály már kevésbé aggódik a nemkívánt terhességek kialakulása miatt, ezért kevésbé felelős szexuális magatartást tanúsít. Nem véletlen tehát, hogy ebben a korosztályban az STI-panaszok is egyre gyakoribbak: az USA-ban például az utóbbi tíz évben megduplázódott a gonorrheás, szifiliszes és chlamydiás betegek száma az 55 felettiek körében.

„Annak ellenére, hogy korai diagnózis esetén a HIV-pozitív és AIDS-pozitív-státusz is jól menedzselhető, az emberek a HIV-vírustól tartanak leginkább. Pedig megfelelő gyógyszeres kezelés esetén az állapot 100 százalékban tünet- és fertőzésmentesen tartható. Ellentétben a HPV-vel, amely a méhnyakrákos megbetegedések 99,7 százalékáért felelőssé tehető, ráadásul sokkal nehezebben kivédhető” – mondja Szász Máté mikrobiológus.

Amit a HPV-ről feltétlenül tudnod kell

A humánpapilloma-vírus, vagyis a HPV, egy kisméretű DNS-vírus, mely önálló életre képtelen, ezért a szaporodásához gazdasejtre van szüksége. A sejtbe jutva a vírus-DNS képes önmagát sokszorosítani, sőt, esetenként beépülni a gazdaszervezet saját DNS-állományába. Így a sejt már a vírusnak megfelelő DNS-kódot sokszorosítja. Ezek az „átírt” sejtek pedig lényegesen kevésbé ellenállók a külső behatásokkal, az oxidatív stresszel, valamint a rákkeltő hatásokkal szemben is.

Ráadásul, mivel a vírus nem csupán egyféle, hanem közel kétszáz különböző változatban terjed, rendkívül fertőző. A közhiedelemmel ellentétben pedig, nemcsak szexuális úton, hanem bőr-bőr kontakttal, de akár masszázs, tetoválás, csókolózás vagy együtt alvás során is el lehet kapni. Ez az oka annak, hogy a férfiak 90 és a nők 80 százaléka életében legalább egyszer, 50 százaléka akár kétszer is megfertőződhet. A 13 magas kockázatú – HPV 6, 18, 31, 33, 35, 39, 45, 51, 52, 56, 58, 59 és 68 – típus közül kettő – a 16-os és a 18-as – felelős a legtöbb HPV-ből eredő rákos megbetegedés kialakulásáért.

„Bár a HPV kapcsán elsősorban a nőgyógyászati rákbetegségekről esik szó, fontos tudni, hogy a szájüregi rákos megbetegedések mintegy 70 százalékának hátterében ez áll, ahogy a HPV-s szemölcsök is rendkívül gyakoriak”

– mondja Szász Máté – „Különösen veszélyeztetettek tehát az orális szexet előnyben részesítők, illetve a férfiak – ők ugyanis többnyire ritkábban és később vesznek részt szűrővizsgálatokon. Ez pedig hiba, a HPV-nél ugyanis jelenleg nincs fertőzőbb vírus.”

És ez nem csupán a közösségi közlekedésre, a szexuális együttlétekre vagy a fogorvosi vizsgálókra igaz, hanem a teljesen szabályosan, normál fertőtlenítési protokoll mellett végzett nőgyógyászati rendelőkre is. Kutatási adatok bizonyítják ugyanis, hogy HPV-s alanyokon végzett vizsgálatokat követően az eszközök egy része maga is alkalmas volt a fertőzés átadására. Az úgynevezett kontaminációs arány jellemzően 3 és 13 százalék között mozog, de volt olyan vizsgálat, melynek eredményei 21 százalékos eszközfertőzöttséget mutattak a fertőtlenítési protokoll után is.

További aggodalomra ad okot, hogy a HPV-szűrés nem a normál nőgyógyászati szűrővizsgálat része, vagyis a legtöbb fertőzött nem tudja, hogy ő maga is érintett. Ráadásul, mivel a fertőzés oltással ugyan megelőzhető, a fertőzés kialakulása után azonban nem gyógyítható – ugyanakkor többnyire tünetmentes –, a fertőzött egyén csak akkor tehet bármit is a hosszú távú hatások ellen, ha tisztában van a fertőzés tényével.

„Noha a HPV-t az immunrendszer normál esetben körülbelül egy év alatt »kidolgozza magából«, a fertőzés fennállása esetén az idő kulcsfontosságú tényező, mivel a HPV akár évekig is a szervezetben maradhat”

– hangsúlyozza a mikrobiológus. – „A vírus elimináció gyorsításával a beteg elérheti, hogy a HPV-nek minél rövidebb ideje legyen átprogramozni a DNS-t, ezáltal csökkenthető a rákos megbetegedések kialakulásának veszélye.”

Szász Máté azt javasolja, hogy ha valakinél a HPV-fertőzés azonosításra került, akkor:

• szakorvosával vagy háziorvosával egyeztetve, a rákszűrés eredményeinek függvényében hagyományos (0, 2, 6 hónap) vagy gyorsított (0, 1, 3 hónap, vagy ahogy az orvos rendeli) oltási rendben kérje a HPV-oltást az elimináció gyorsítására;
• fordítson kiemelt figyelmet az immunrendszer állapotának helyreállítására vagy fenntartására, azaz aludjon eleget, igyon megfelelő mennyiségű folyadékot, pótolja a vitaminokat, kerülje a dohányzást és az alkoholt, illetve javítsa a stressz- és időmenedzsmentjét;
• járjon rákszűrésre háromhavonta, HPV-szűrésre pedig félévente;
• kérje fogorvosától vagy fül-orr-gégészétől az orális vizsgálatot, és bármely szájüregi elváltozás esetén haladéktalanul forduljon szakorvoshoz;
• a fertőzés megszűnését követő 10–15 évben is fordítson kiemelt figyelmet a rákszűrésekre és más szűrővizsgálatokra;
• amennyiben háztartásában kiskorú gyerek él, fordítson kiemelt figyelmet a gyerek immunrendszerének támogatására, és a későbbi egészségi problémák elkerülése érdekében adassa be neki a HPV-oltást, amikor arra hetedik osztályban lehetősége nyílik;
• tájékoztassa partnerét vagy partnereit a fennálló HPV-fertőzésről, és javasolja nekik a tesztelést, illetve az oltást;
• csak olyan személlyel létesítsen intim, pláne szexuális kapcsolatot, aki felvette az oltást, és akinél a védettség már kialakult.

A szakember azt is hangsúlyozza: fontos, hogy mindazok, akik egyidejűleg vagy párhuzamosan több partnerrel élnek szexuális életet, gyakran cserélnek partnert, konszenzuális vagy non-konszenzuális nyitott kapcsolatban, illetve védekezés nélkül élnek orális, vaginális vagy anális szexuális életet, esetleg monogám kapcsolatban bizonytalanok párjuk hűségében, rendszeresen teszteljenek.

„Mivel még a következetes óvszerhasználat sem jelent 100 százalékos védettséget a HPV-vel szemben, elengedhetetlen, hogy a rizikócsoportba tartozó egyének rendszeresen részt vegyenek STI-szűrésen. Úgy tapasztaljuk azonban, sokan nincsenek tisztában a valódi kockázatokkal. De a vélt vagy valós stigmatizáció, a szűréshez társított szégyenérzet miatt sokszor még azok sem vesznek részt a szűrővizsgálatokon, akik tudják, hogy az mennyire fontos.

Az otthoni, önmintavételezéssel végzett vizsgálatok azonban a hozzáférhetőség, az érzelmi teherviselés és a rendszeresség kérdésére is választ adhatnak”

– mondja Szász Máté. – „Ezt a megoldást választva, az egyén diszkrét csomagolásban kapja házhoz a mintavételi eszközöket, saját otthonában, kényelmesen végezheti el a mintavételt, majd postai úton tudja továbbítani a mintákat a laborokba, az eredmény pedig e-mailben érkezik. Így azok, akik bármely fertőzésben érintettek, felkereshetik házi- vagy szakorvosukat, és mielőbb megfelelő ellátást kaphatnak.” 

HPV: gyógyszer nincs, segítség azonban akad

Szász Máté mikrobiológus arra is felhívja a figyelmet, hogy a HPV-fertőzés eliminációjának gyorsításában kulcsfontosságú lehet egy speciális diéta követése, valamint a probiotikus támogatás is.

„Az egészséges hüvelyben gombák, baktériumok és vírusok egyaránt megtalálhatók, a hüvelybiom egyensúlya pedig egyértelműen csökkenti a HPV-fertőzés kockázatát, illetve gyorsítja az eliminációt” – mondja a szakember. – „Ez pedig azt jelenti, hogy

fennálló fertőzés esetén nemcsak az immunrendszert, hanem a hüvelynyálkahártya-állapotát és bakteriális egyensúlyát is támogatni érdemes.”

Mint mondja, az eljárás lényegi eleme az úgynevezett Lactobacillus crispatus tejsavtermelő baktérium, mely mind a gyomor-bélrendszerben, mind pedig a hüvely mikrobiomjában megtalálható.

„Egyértelmű bizonyítékai vannak annak, hogy a gyomor-béltraktusban található baktériumok testünk más részeiben – például a csontszövetekben vagy a hüvelyben – is megtalálhatók. Ezt az úgynevezett upstream-helyzetet használjuk ki a bélbiom- és a hüvelybiom-terápia során, amikor a HPV-fertőzöttek számára a Lactobacillus crispatus-tartalmú probiotikumok, valamint a speciális diéta alkalmazását javasoljuk” – mutat rá Szász Máté, aki azt is elmondta, hogy bár a lactobacillusok a páciensek körében kevésbé ismertek, jelentőségük valójában stratégiai, ugyanis megfelelő alkalmazás esetén akár a citológiai státusz visszafordításában is képesek támogatni a szervezetet.

„Az általunk kidolgozott dietoterápiás étrend célja a HPV eliminációjának segítése. A nátrium- és cukorbevitel csökkentésével járó, vöröshústól mentes, rostgazdag, probiotikum komplexszel támogatott étrend kellemes mellékhatása azonban, hogy aki tartja az étrendet, az jellemzően energikusabb, egészségesebb is. Sőt, a testsúlymenedzsment és a közérzet is javul, így a diéta a szó minden értelmében életet ment – vagy legalábbis jelentősen hozzájárul egy hosszú, egészséges élethez” – vélekedik a mikrobiológus. 

Élet/minőség forintosítva

„Ha a mai napon egy óriási HPV-oltás kampányban minden embert beoltanának, tíz év múlva nyoma sem lenne a méhnyakráknak”

– mondja Szász Máté biológus és ettől úgy érzem, máris szűrést, oltást, mindent is akarok. Ha te is velem érzel, jó ha tudod, hogy a HPV-szűréshez szükséges nőgyógyászati eszköztár még a magánrendelőkben sem feltétlenül áll rendelkezésre előzetes igénylés nélkül.

Vagyis ha az éves rákszűrés mellé HPV-szekvenciát, vagy teljes STI-panelt is szeretnél, nemcsak jelezned kell azt a nőgyógyászodnak, hanem a pénztárcádat is megterheli. A vizsgálatok ugyanis – a panelbe foglalt vírus- és baktériumtípusoktól függően – akár 30–50 ezer forintos kiadást is jelenthetnek a rákszűrés normál költségén felül. Azaz egy átlagos magánrendelőben egy ilyen „buli” közel 50–80 ezer forintba kerül. 

Ha mindezek mellett kiderül, hogy HPV-pozitív vagy, negyedévente kell majd rákszűrésre, hathavonta HPV-szűrésre járnod – és nem, ezek akkor sincsenek ingyen, ha ismert pozitív státuszod van. Hasonló a helyzet a HPV-oltással kapcsolatban is: a három oltásból álló sorozat darabja körülbelül 50 ezer Ft-ba kerül, melyhez minden alkalommal hozzáadódik az oltás beadásának díja is. Vagyis az egészség drága. De még mindig jobb, mint a HPV. Szóval, menj szűrésre, rendelj önmintavételi csomagot, meséld el a barátnőidnek, barátaidnak, küldd tovább a cikket, és tegyünk azért, hogy minél kevesebben legyenek betegek!

Z. Kocsis Blanka