Dopamin: a „boldogsághormon”, ami nem csak hormon, és nem is tesz önmagában boldoggá

–

Kezdjük azzal, hogy pontosan mi az a dopamin

A dopamin egy neurotranszmitter (vagyis kémiai hírvivő) és hormon, mely kulcsszerepet játszik az agyi működésben, segíti a információtovábbítást az idegsejtek között, befolyásolja a hangulatunkat, motivációnkat, a koncentrációs képességünket és még a mozgáskoordinációban is szerepe van. Gyakran említik „boldogsághormonként” vagy „jutalomfalatként”, mivel valóban van szerepe az örömérzetben és a jutalom érzésében – mondja a dopaminról szóló 2022-es biológiai tanulmány. Emellett a dopamin egyensúlyhiánya különböző neurológiai és pszichiátriai betegségekhez, valamint függőségekhez is köthető.

Talia Lerner idegtudós, a Northwestern University Feinberg School of Medicine idegtudományi, pszichiátriai és viselkedéstudományi tanszékének docense azt kutatja, hogy a dopamin hogyan befolyásolja a döntéseinket, a hangulatunkat és a személyiségünket.

A dopamin maga részben az információ- és képernyőfüggőség kapcsán került az érdeklődés középpontjába, ami jogos, ugyanis a róla szóló információk azt mutatják, hogy a folyamatos információáradat, az állandó telefonnézegetés és a social média görgetése összefüggésben áll vele.

„A dopamin szabályozza a tanulást és az agy plaszticitásának folyamatát” – magyarázza Lerner. Amikor dopamin szabadul fel, riasztóként működik: valami figyelemre méltó vagy váratlan dolog történik, amiből érdemes tanulni – csak hát az interneten akár hárommásodpercenként juthatunk ilyen információhoz. „A dopamint úgy képzelem el, mint egy közlekedést irányító lámpát, amely mindenkinek megmondja, hogyan kell haladnia az úton” – mondja Lerner.

Mindennapi dopaminunkat add meg nekünk – 4 érdekes tévhit a dopaminnal kapcsolatban

1. tévhit: A dopamin örömöt okoz

Bár a dopaminfelszabadulás valóban mutat összefüggést az örömérzettel, ugyanis gyakran szabadul fel dopamin, amikor valami örömteli dolog történik velünk, valójában a fő funkciója a megerősítő tanulás.

Segít nekünk tanulni azokból a viselkedésmintákból vagy jelekből, amelyek előre jelzik az eredményeket, így tulajdonképpen tapasztaltabbá, bölcsebbé tesz bennünket.

Az öröm nem feltétlenül szükséges eleme ennek a tanulási folyamatnak.

2. tévhit: Több dopamin = nagyobb boldogság

Bár az alacsony dopaminszint valóban összefügg a depresszióval, a magas dopaminszint nem okoz közvetlenül boldogságot, inkább egyfajta állandó „tudáséhséget”.

A dopamin ugyanis inkább a motivációban játszik szerepet, ami valamennyire összefügg a boldogsággal, de van különbség a jutalom elérése iránti motiváció és a jutalom megszerzéséből származó tényleges boldogság között. Nem a boldogsághoz vezet el, inkább arra késztet, hogy olyan dolgokkal foglalkozzunk, amelyek végül ezt az érzést kiválthatják. Tehát összefoglalva mondhatjuk, hogy

a boldogságkeresésben motivál, de a megtalálást egyáltalán nem garantálja.

3. tévhit: A social média pörgetése dopamint szabadít fel

Igazából maga a tartalomfogyasztás csak beindítja a dopaminrendszert, de egyáltalán nem biztos, hogy végül el is juttatja a felszabaduláshoz. A beindítás oka az, hogy eleinte valószínűleg sok meglepő új információval találkoztunk akár általában a social médiában, akár egy új felületen. Vagyis teljesült az, ami felszabadítja a dopamint. De a 120. alkalommal már sokkal kisebb az esély rá, hogy valóban lássunk valami olyan érdekes vagy meglepő dolgot, ami tényleges dopaminfelszabadulást okoz. Mégis pörgetjük, hiszen néhányszor bevált, és ez arra sarkall bennünket, hogy újra és újra megpróbáljuk.

A közösségi média ugyanis kicsit úgy működik, mint egy nyerőgép – ha már többször nyertél (márpedig igen), akkor azt hiszed, megint sikerülni fog. De a nyerőgéppel ellentétben, ahol a korábbi nyerések és a jelenlegi siker között semmilyen összefüggés nincs, itt minél többször használsz egy felületet, annál kisebb esélyed van valódi dopaminfelszabadulást elérni vele.

4. tévhit: A dopamindetox segít újra megtalálni a boldogságot

A „dopamindetox” arra az elképzelésre utal, hogy a napi örömök ideiglenes mellőzése visszaállíthatja az agy jutalomérzékenységét, csökkentheti az azonnali kielégülés iránti függőségünket, vagyis segíthet abban, hogy boldogabb életet éljünk. De ez valójában nem így működik, mármint nem csak a dopamin miatt működik így.

A megszokás sosem segíti elő a boldogságérzetet, tehát ha minden nap eszünk fagyit, akkor az már nem okoz olyan jó érzést, mint 2-3 hét kihagyás után. Ráadásul, mint az előbbi pontból kiderül, a meglepő, új információk szabadítanak fel dopamint, tehát ha pár napig, hétig nem használjuk a social médiát, akkor nagyobb eséllyel okoz meglepetést.

Tehát valójában ez egy féltévhit, hiszen összességében bizonyos dopamint felszabadító tevékenységek megvonásával végül mégis eljutunk a vágyott kielégüléshez, de nem a dopamin működése miatt.

Ami viszont nem tévhit, hanem nagyon is valós: tudatossággal, kis meglepetésekre, változatosságra törekedve kicsit meg tudjuk hackelni a dopaminrendszerünket, ezáltal több kielégültségérzéshez juttatva magunkat.

Létezik dopaminfüggőség?

Összességében a dopaminfelszabadulásra való törekvés nem függőség. Ugyanakkor bizonyos függőségek kialakulásában van szerepe annak, hogy azok a tevékenységek dopaminfelszabadulással járnak – de nem egyértelmű, hogy maga a dopamin okozza a függőséget. Plusz az alacsony dopaminszint hajlamosabbá tehet a függőségekre, tehát az összefüggés létezik, de olyan mentális betegség, hogy dopaminfüggőség, a szakértők jelenlegi álláspontja szerint nincs.

Az viszont kimondható, hogy a dopamin fontos szerepet játszik a jó életben. „A dopamin nem jó vagy rossz” – mondja Lerner. „Arra tanít, hogy tedd azt, amit tenni akarsz.”

És közben meglepő, új információkat gyűjteni és megtanulni őket – ami valójában a dopaminfelszabadulás kiváltója, nem rossz dolog, csak meg kell találni, hogy mik azok a tevékenységek, amik valóban dopaminfelszabadulással járnak, és nem csak annak az ígéretével.

Tóth Flóra