Pszichológus a Pride betiltásáról: Ez az egész, bármilyen félelmetes, az összefogást is erősíti

–

Láthatónak lenni annyit tesz, mint élni

„A Pride betiltása a láthatóság betiltása. Márpedig láthatónak lenni annyit tesz, mint élni. Aki nem látható, az olyan, mintha nem is létezne, vagy legalábbis megkérdőjelezhető lenne a létezése” – mondja dr. F. Lassú Zsuzsa szexuálpszichológus, hozzátéve: a többségi identitástól eltérő emberek láthatósága az önazonossággal és az önrendelkezéssel egyenlő.

„A láthatóság alapvető emberi jog, ami mindenkinek jár. Jár annak, aki fogyatékkal él, annak, aki roma, annak, aki bármiben eltér a többségi társadalomtól. Óriási mentális terhet ró egy közösségre és az egyénekre, ha azt mondják: innentől nem mutatkozhatsz meg, nem lehetsz az, aki vagy”

– teszi hozzá, aláhúzva: itt valójában nem a Pride a lényeg, hanem a demokrácia leépítése, a hatalomnak nem tetsző hangok és emberek elhallgattatása. Most éppen az LMBTQ-közösség a célpont, de ez bármelyik kisebbségi csoportra kiterjedhet, ha nem kapunk időben észbe.

„Bármilyen megmozdulást be lehet tiltani erre a nagyon szépen megalkotott gondolatra hivatkozva, hogy a gyerekek érdekeit tartják szem előtt. Ezzel teljesen egyetértek – a gyerek érdeke valóban a legfontosabb. Csakhogy ez nem itt kezdődik, és nem szabadna alibiként felhasználni az ilyen ügyekhez. Az új törvény figyelemelterelés. 

Tüntetni járunk a szólásszabadságért, miközben gazdasági válság van, brutális az infláció, és szörnyű az oktatás helyzete. De amíg olyan alapvető dolgokért kell harcolni, mint a láthatóság, addig sem ezekről beszélünk”

– teszi hozzá. F. Lassú Zsuzsa szerint az új törvény gyakorlatilag kinyitotta Pandóra szelencéjét: a fenyegetőzéssel, a dehumanizálással az emberekből olyan elfojtott és gerjesztett gyűlölet tör ki, ami könnyen ráültethető egy ellenségképre. A történelem a világ több országában is ismétli önmagát, a hatalom megtartásának pedig hatékony eszköze, hogy félelmet kelt egy amúgy is sérülékeny társadalmi csoportban.

Erre mutat rá az a tény is, hogy az elmúlt időszakban az előző év azonos időszakához képest 40 százalékkal több megkeresés érkezett a Háttér Információs és Lelkisegély Szolgálathoz. Beda Balázs, a társaság programvezetője szerint a bizonytalanság és az aktuális hírek egy kollektív krízisállapot felerősödéséhez járultak hozzá, amit a közösség számos tagja személyesen is átél. A beszélgetések leggyakoribb témái a magány, a kapcsolati nehézségek, a lelki betegségek, az önelfogadás és a coming out, valamint sokan érdeklődnek arról is, lesz-e idén Pride.

A közösség reakciója: düh, félelem, kiállás

Az új törvény mindenkit mélyen megrendített, de hogy kiből mit vált ki, az nagyban függ az egyéni reziliencia szintjétől, a megküzdési mechanizmusoktól és a támogató közeg meglététől. Beda Balázs tapasztalatai szerint a félelem, a düh, a szorongás, a tehetetlenség és a kiállás nagyjából egyenlő arányban jelenik meg. 

„Mindenki a saját lehetőségei szerint reagált. Egy eleve sérülékeny kisebbségi csoportot támadnak, és ezt a félelmet csak fokozza a helyzet. Aki eleve szorongóbb, az most még jobban megijedhet”

– mondja F. Lassú, ugyanakkor hozzáteszi: ő azt látja, hogy a legtöbb emberben inkább a harag erősödik, ki akarnak menni az utcára, nem akarják hagyni ezt. Az ellenség valójában csak erősíti a közösséget. 

A két szakember egyaránt hangsúlyozza: sokat számít az a rengeteg ember, aki kifejezi a szolidaritását, és nyíltan kimondja, hogy részt fog venni a júniusi felvonuláson, az LMBTQIA-emberek szabadságáért. A megtartó háló megléte most különösen fontos, és rengeteg erőt adhat azoknak, akiknek csorbultak a jogaik. 

„Próbáljunk együttérezni egymással, erősítsük egymásban azt, hogy nem maradtunk egyedül.

Most különösen fontos, hogy a többségi társadalom humánus tagjai is kiálljanak a kisebbség mellett, és kimondják: még ha őket személyesen nem is érinti a törvény, nem értenek egyet a történtekkel”

 – teszi hozzá a szexuálpszichológus. 

Nem mi vagyunk az elsők

Bár az EU-n belül Magyarország az első ország, ahol betiltották a Pride-ot, máshol már próbálkoztak hasonlóval: Szerbiában, Törökországban és Oroszországban is rendszeresen tiltják be a felvonulásokat. A forgatókönyv gyakran hasonló: a hatóságok biztonsági okokra hivatkozva hozzák meg döntéseiket, míg a civil társadalom és nemzetközi jogvédők tiltakoznak. Végső soron évről évre mindegyik országban megtartják a felvonulást, még akkor is, ha ez polgári engedetlenségnek minősül, és szankciókat von maga után.

„A civil szervezetek vezetői most jogi megoldásokat keresnek, izzanak az ügyvédek és jogászok vonalai” – mondja F. Lassú. „Ez az egész, bármilyen félelmetes is, erősíti az összefogást. Nagyon sok nemzetközi szervezettel tartjuk a kapcsolatot, a stratégia kialakításában ők is részt vesznek majd.

A nem LMBTQ-közösséghez tartozó emberek, és a pszichológus szakma egy része is egyre erősebben mondja ki: Pride lesz. Ott a helyünk.

Mindenki azon dolgozik, hogy járható utakat találjunk – akár jogi kereteken belül, akár polgári engedetlenséggel. Mert embertelen törvények ellen csak így lehet küzdeni” – fogalmaz, hozzátéve: pszichológusként a legfontosabb feladata az affirmatív szemlélet terjesztése, valamint az LMBTQ-közösség és szeretteik mentális támogatása.

Takács Dalma