–

Aki olvasta már legalább két-három cikkemet, tudja, hogy jelenlegi párkapcsolati státuszom egyedülálló. (Jellegét tekintve, mondjuk, nagyon is általános, a 2022-es népszámlálás adatai alapján ugyanis hazánkban 299 ezer 20 és 49 év közötti embernek nincs párkapcsolata – derül ki a Világgazdaság cikkéből.) Ez azt is jelenti, hogy megszámlálhatatlan mennyiségű „Szia, hogy vagy, milyen napod volt?” és „Újságíró, nem mondod, de mégis, miből élsz?” típusú online és személyesen folytatott párbeszéd után elmondhatom, hogy ha egy ismerkedés során buligyilkos akarsz lenni, csak azt kell megkérdezned, mikor volt a másik utoljára STI-vizsgálaton.

Bár a mintám kiválasztási és statisztikai okokból cseppet sem tekinthető reprezentatívnak, arról tudok beszámolni, hogy a 35 és 50 közötti randipartnereim nagy részének első – és második – reakciója a „Hol?”, illetve a „Mi?” kérdések voltak. Akadt ugyan, aki tudta, miről beszélek, de még közülük is kevesen gondolták úgy, hogy a szexuális úton terjedő betegségek veszélyének ők maguk esetleg ki volnának téve. Ami igencsak meglepő, hiszen a szexuálisan aktív nagykorúak 80 százaléka élete során legalább egyszer, 50 százaléka pedig kétszer is elkapja például a HPV valamelyik törzsét, ami ellen még az óvszer sem nyújt védelmet.

Nincs itt semmi látnivaló! – mondhatnánk könnyedén, hiszen a személyes tapasztalatom nagyban összecseng a Magyar STI Társaság védekezési és szűrési hajlandóságot vizsgáló legfrissebb kutatásának eredményeivel. (A témáról ITT írtam bővebben.) Csakhogy az általános értetlenség mögött húzódó meggyőződések és hiedelmek talán még annál a ténynél is érdekesebbek, mint hogy egy kutatás adatai szerint

a négy (!) évet felölelő vizsgálati periódus alatt a nőknek csupán 18,2 a férfiaknak 23,9 százaléka mondta azt, hogy a kérdezést megelőző négy hétben minden aktus során, az együttlétek teljes időtartama alatt használt óvszert

 – függetlenül az alanyok párkapcsolati státuszától.

A valóság nem olyan fontos, mint az, hogy mit gondolunk róla

A szexuális magatartás alakulására nagy hatással vannak félelmeink, illetve azok a hitrendszerek, melyek mélyen belénk kódolva befolyásolják döntési mechanizmusainkat. Az egyetemisták például jellemzően jobban félnek a nem kívánt terhességtől, mint a szexuális úton terjedő betegségektől. Így ha a teherbe esés veszélye nem áll fenn – például, mert a lány hormonálisan védekezik –, akkor hajlamosabbak eltekinteni az óvszerhasználattól is.

Az 50 feletti korosztály – hasonló okokból – szintén hajlamos hanyagolni a védekezést. Az ugyanis, hogy ebben a korban már nem kell a teherbe eséstől tartani, teljesen elhalványítja a tényt, hogy az STI nem korosztályalapon válogat. Legalábbis bizonyos szempontból, hiszen bár továbbra is a 25 év alattiak veszélyeztetettek leginkább, a különféle STI-k száma a 65 évesnél idősebbek körében az utóbbi években megduplázódott.

Szász Máté neurobiológus, a SYNLAB sportdiagnosztikai tudományos vezetője azt mondja, az óvszer PR-ja sokat romlott a nyolcvanas évek óta, ez pedig napjaink szokásrendszerén is meglátszik.

HIV AIDS nemi betegség HPV szűrővizsgálat Synlab
Szász Máté – A fotó Szász Máté tulajdona

„Fiatal srác voltam, amikor Freddie Mercuryról kiderült, hogy AIDS-es. Akkoriban a HIV- és AIDS-védekezés igazi hot topic volt, és mindenki számára világossá vált, hogy a pandémiás helyzet csakis szigorú és következetes fellépéssel kerülhető el – mondja a szakember. – A lányok és a fiúk farzsebében is mindig volt óvszer, és a cél elsősorban nem a terhesség megelőzése, hanem a betegségek elkerülése volt. Mára azonban a HIV viszonylag könnyen kezelhető, teljesen tünet- és fertőzésmentessé tehető. Vagyis

jelentősen lankad a figyelem, ami miatt az olyan alattomos, sokáig szinte láthatatlan betegségek, mint a chlamydia és a HPV egyre gyakrabban jelennek meg.”

A neurobiológus szerint az orális szex növekvő népszerűsége szintén elősegíti a szexuális úton terjedő betegségek térnyerését, mivel a legtöbben úgy vélik, orális szex közben nem lehet elkapni semmit.

„A nők számára az óvszer felhelyezése, illetve ottléte nem okoz különösebb problémát az orális aktus során sem, a nyalókendő megfelelő használata viszont gyakorlottságot és kézügyességet igényel. Ha ehhez még azt is hozzáadjuk, hogy a férfiak általában meg vannak győződve arról, hogy az orális szex rájuk nézve kevésbé veszélyes, akkor nem olyan meglepő, hogy az urak inkább eltekintenek a nyalókendő használatától. A HIV esetében egyébként nem tévednek, orális úton tényleg kisebb a megfertőződés veszélye,

csakhogy a HPV-re mindez nem igaz. Orálisan is terjed, és a férfiaknál kialakuló szájüregi rák egyik gyakori oka”

– mutat rá Szász Máté.

A jelenséget tovább árnyalja, hogy míg egy kutatás szerint az idősebb korosztály az orális szexet elsősorban előjátékként alkalmazza és a vaginális aktusnál intimebb együttlétnek tekinti, addig egy egyetemisták körében végzett vizsgálat eredményei szerint a fiatalabb korosztályokban az orális aktusok megítélése épp ellentétes: nem is feltétlenül számít szexnek. (Legalábbis erre engednek következtetni az erről szóló beszámolók.)

Zokniban lábat mosni, óvszerben szeretkezni…?

Nem tudom, te hogy vagy vele, de nekem nincs olyan barátnőm, aki élete során ne hallotta volna legalább egyszer, hogy az óvszer kényelmetlen (kit érdekel, ha egyszer véd a nem kívánt terhesség és az STI-k ellen?), túl kicsi (na és, van belőle többféle hossz, szélesség és anyag?!), esetleg annyit tompít az érzékelésen, hogy rosszabb viselni, mint zokniban lábat mosni. 

Szász Máté azt mondja, bár az esetek többségében ez inkább csak kényelmi kérdés, a férfiak egy része számára az óvszer viselése valóban csökkent érzékeléssel, ezáltal mérsékelt élvezeti értékkel jár. A megoldás azonban szerinte nem az óvszer elhagyása, hanem a testtudat és az önismeret fejlesztése.

„Ha egy férfi számára az óvszer használata természetes velejárója az aktusnak, akkor nincs ügy, hiszen az óvszer felhelyezése és viselése az együttlét magától értetődő része. Akkor azonban, ha a férfi hosszabb ideje – akár évtizedek óta – monogám kapcsolatban élt, amelyben a fogamzásgátlást a felek más módon oldották meg, előfordulhat, hogy a későbbiekben az óvszer viselése valóban komoly érzékelésvesztést okoz – mutat rá a neurobiológus. – Ezen tovább ront, hogy

az életkor előrehaladtával az idegsejtek érzékelése jellemzően romlik, ami nemcsak a hallás vagy a látás, hanem a pénisz érzékenységében is észlelhető változásokat okoz.”

A neurobiológus persze ezzel együtt is azt hangsúlyozza, hogy ideje magunk mögött hagyni a tévhitet, hogy a védekezés bármely életkorban is kizárólag a nők felelőssége, szükséglete volna. Úgy véli, helyette arra van szükség, hogy a negyven feletti férfiak kellő figyelmet és energiát fordítsanak az önismeretre és a vágyuk szabályozására.

„Az óvszerhasználati hajlandóság csökkenésének hátterében feltehetően nem csupán a szexuális viselkedés észlelt kockázatának mértéke áll, hanem az az egyszerű tény is, hogy az óvszer csupán teljesen merev péniszen funkcionál rendeltetésszerűen – mondja Szász Máté.

– Csakhogy az elmúlt évek pornófogyasztási szokásainak és a megnövekedett vizuális-tartalmi elemeknek tulajdoníthatóan az izgalmat napjainkban sokkal nehezebb mind kiváltani, mind fenntartani, mint korábban bármikor.

Az ebből fakadó technikai nehézségek – például hogy lecsúszik az óvszer – pedig elkedvetleníthetik, akár traumatizálhatják is a feleket.”

Az AIDS-től félünk, pedig a hepatitistől és a HPV-től kellene

A neurobiológus úgy véli, a helyzetet tovább rontja az is, hogy a szexuális egészséget érintő kérdésekben mi, magyarok nem vagyunk kellőképpen tájékozottak, így előfordul, hogy tévesen ítéljük meg a ránk potenciálisan leselkedő veszélyek természetét, illetve mértékét. 

Az emberek 40 százaléka soha nem használ óvszert, mégis tabu az STI-szűrés

WMN Egszsg – 2024. november 15. – ZKB

„A HIV-nek és az AIDS-nek »jó a PR-ja«, azaz a legtöbben tudnak arról, hogy a betegség kialakulása pontosan mivel jár. Félnek is tőle – nyilván bizonyos értelemben okkal. Talán épp ezért gyakori, hogy a thaiföldi utak kapcsán elsősorban a HIV-et emlegetik mint kockázati tényezőt. Én szakemberként ilyenkor mindig elmondom, hogy ez messze nem a legrosszabb dolog, ami az emberrel egy egzotikus utazáson történhet. És minden alkalommal döbbenten néznek rám – mondja a szakember.

– Ha valakiről kiderül, hogy HIV-fertőzött, a helyzet egyáltalán nem rózsás, de kezelhető. Egy akut fulmináns hepatitis – ami a hepatitis egy rendkívül agresszív, májelégtelenséghez vezető változata – azonban két hét alatt elvihet egy egyébként egészséges embert is.”

A szakember épp ezért tartja lényeginek, hogy a szexuálisan aktív felnőttek – különösen, ha nem élnek monogám, kizárólagos kapcsolatban – rendszeresen teszteljenek.

„A betegségek, különösen a vírusok, azért maradhatnak sokáig tünetmentesek, mert ha észrevétlenül dolgoznak, nagyobb kárt tehetnek a testünkben. Ez a legnagyobb baj például a HPV-vel is: mivel dominánsan nem fáj, szép lassan átírhatja DNS-t mRNS-re és rákos elváltozásokat okozhat – magyarázza a neurobiológus. – Az elhanyagolt betegségek következtében kialakuló elváltozások nemcsak zavarba ejtők, fájdalmasak is, miközben

a legtöbb esetben megfelelő szakorvosi kontroll, rendszeres szűrővizsgálatok és ellenőrzések mellett a legtöbb szexuális úton terjedő betegség gyógyítható vagy menedzselhető.

Ehhez azonban diagnózisra van szükség, amelyhez elengedhetetlen a rendszeres tesztelés.”

És hogy milyen gyakran van szükség STI-vizsgálatra? A szakember szerint ez leginkább az egyén és partnere(i) kockázatkereső vagy éppen kockázatkerülő magatartásától függ. Azokban az esetekben, amikor a felek monogám kapcsolatban élnek, bőven elegendő az első együttlét előtt részt venni egy teljes és átfogó STI-n, azok azonban, akik több párhuzamos kapcsolatban élnek vagy gyakran váltják partnereiket, nem árt, ha minden együttlét előtt, vagy legalább néhány hetente tesztelnek.

„Az otthon elvégezhető, azonnali eredményt ígérő tesztek hatékonysága igencsak kétséges. Épp ezért ha valaki nem tud vagy akar minden alkalommal elzarándokolni valamelyik szűrőhelyre, jól teszi, ha olyan tesztet választ, amelynek mintavétele egyénileg, otthon történik, a kiértékelést azonban szakemberek végzik, méghozzá egy felszerelt laborban. Így az eredmények megbízhatók és negatív teszt után szabad a csók, szabad a szerelem – mondja Szász Máté. – A minták beérkezésétől számított egy héten belül általában már rendelkezésre állnak a megbízható eredmények – és ha valamire pozitív a kliens, akkor a megfelelő szakorvos bevonásával akár azonnal megkezdődhet a kezelés.”

Szász Máté szerint az alábbi esetekben érdemes elvégezni az otthoni mintavétellel járó, laborban kiértékelendő STI-tesztet:

  • minden olyan alkalommal, ha egy monogám kapcsolatban az egyik vagy mindkét fél gyaníthatóan vagy bizonyíthatóan félrelépett;
  • minden új, a felek szándéka szerint monogám elköteleződésben az első együttlét előtt;
  • minden alkalommal, ha az egyén nőgyógyászati, proktológiai vagy urológiai műtéti beavatkozásra készül (mely esetben érdemes megfontolni a HPV-oltás beadatását a kórházi eszközök általi keresztfertőzések elkerülése érdekében);
  • havonta, ha a felek nyitott kapcsolatban élnek, illetve rendszeresen vesznek részt szvinger- vagy fétisklubok eseményein;

Mint mondja, a tesztek legnagyobb előnye a gyorsaságon kívül a diszkréció, hiszen a mintavétel az otthon biztonságában történik, a kiértékelt eredmények pedig e-mailben érkeznek az érintettekhez. Vagyis ha elvégzed a szűrést, senki sem fogja tudni az eredményt – rajtad és azokon kívül, akikkel meg akarod osztani.

Z. Kocsis Blanka

Forrás: ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT, ITT

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images / georgeclerk