„Amikor elváltunk, azonnal kiközösítettek” – Mi lesz az ex családjával, ha véget ért a kapcsolat?

–

Hát te meg ki vagy?!

Egy barátnőm közel két évtizeden keresztül volt házas, ennyi idő alatt teljesen beolvadt a másik családjába. Ő vette mindenkinek a karácsonyi ajándékokat, végigkísért gyerekeket a születéstől az érettségig, vigyázott is rájuk, jóban volt mindenkivel. A válást követően azonban mindössze a volt anyósa írt neki egy üzenetet, ő is csak annyit: „Hallottuk, mi történt, igazán sajnáljuk.” Kész, passz, slussz. Azt mondja, olyan volt, mintha elárvult volna. Ahogy a korábbi jelenléte is megkérdőjeleződött benne retrospektív, mert láthatólag olyan súlytalanul, gond nélkül engedte őt el mindenki.

Több olyan barátnőm is akad, aki hosszú éveken keresztül volt a párja gyerekének pót/nevelő/mostohaanyja (ki hogyan nevezi), úgyhogy nagyon traumatizálta őt, amikor a szakítással egy gyereket is elveszített. De hasonló történetet mesélt Móni is:

„Felneveltem az exem mindkét gyerekét. Aztán mikor szétmentünk, onnantól fogva meg sem ismertek. Végül is ez csak húsz év volt az életemből…”

Van olyan barátnőm is, aki már annyi ilyen veszteségen van túl, hogy ha az új párja meg szeretné vele ismertetni a gyerekeit, szüleit, előre szorong, hogy mi lesz akkor, ha őket is elveszíti.

Amikor anyaként megvisel a gyereked szakítása

„Elmondhatatlanul meg tudja viselni az embert. Sosem gondoltam volna” – mondja Rebeka, aki Bíborka, a lánya szakítása után még hetekig elbújt sírni a szobájába, annyira megrendítette, hogy elveszítette a fiút.

Zsanettet különösen rosszul érintette a lánya szakítása, de ma már bánja az akkori viselkedését. „Az elsőszülött lányomnak lett egy barátja. Sok időt töltött nálunk. Gyerekkorában az anyukája meghalt, az apukája börtönben volt, a nagymamája nevelte fel, aki akkor már nem élt. Három lányom van, fiam nem született, könnyen belopta hát magát a szívembe. Vasárnap, amikor számoltam, hogy mennyi tányért tegyek az asztalra, és mormogtam, hogy hány gyerekem is van, ő ott állt fölöttem a két méter magasságával, az elálló füleivel, és mint egy kisgyerek kérdezte: »lehetek a gyereked?«. Elolvadtam tőle.

Tényleg, szinte a fiam lett. Talán ez is lett a baj… Két év múlva a lányom szakított vele. Ma már megértem a döntését, hisz olyanok lettek, mint a testvérek, nem mint egy pár. Úgy éltem meg a dolgot, mintha a gyerekemet veszítettem volna el. Nem vagyok rá büszke, de le akartam beszélni a lányomat a szakításról. Mindent bevettem, érzelmileg zsaroltam. Elárulva éreztem magam, olyat is gondoltam, hogy inkább a lányom menjen el, mint a fiam...

Ma már szégyellem magam miatta, de akkor ezt éreztem. Hosszú ideig még tartottuk a kapcsolatot, nehezen engedtük el egymást. De itt is jött egy új kapcsolat, ahol az új lány nem nézte jó szemmel a ragaszkodásunkat. Mindig azt szerettem volna, hogy boldog legyen, ezért elengedtem a kezét, jobb a békesség. De még tíz év távlatából is rossz érzés.”

Szépen fájdalmas, lassú búcsú 

Karolának a volt párja édesanyja segített sokat azzal, hogy nagyon empatikusan kezelte a szakítás utáni helyzetet, és hogy még éveken keresztül kísérte őt. „Ugyanúgy számíthattam rá, mint azelőtt, ugyanolyan szeretetteljesen viszonyult hozzám.” Azt mondja, a búcsú vele fokozatosan történt, teljes mértékben Karola igényeihez igazítva. „Rengeteget beszélgettünk a benne és bennem felmerülő érzésekről. Akkor és annyi időre találkoztunk, amikor és amennyit az én lelkem elbírt.” Egy év elteltével érezte azt, hogy már könnyebben búcsúzik. Ma már csak ritkán beszélnek, főleg ünnepekkor.

„Soha nem gondoltam volna, hogy valakit ennyire megszeretek, mint őt. És azt sem, hogy megtapasztalhatom az életemben az igazi elfogadást és a tiszta szeretetet mindenféle játszmák, bántások nélkül. Nagyon tud hiányozni a nehezebb napjaimon.

Amikor megírtam neki, hogy el kellene engednünk egymást, mert a gesztusaiban a volt páromat látom, ami még ennyi év után is összezavar, akkor is elfogadó és megértő volt. Én pedig ugyanolyan fájdalmat éreztem, mint a szakítást követő időszakban, csak ez már rövidebb ideig tartott.”

Gerda végül azért „szakított” a volt apósával, mert érezte, annak jelent túl nagy feladatot a leválás. „Pár évig őt még látogattam, mert jóban maradtunk. Ám amikor rendszeresen könnyezős lett a búcsú, és mindig megkérdezte, hogy a fiának miért kellett engem lecserélnie arra a másikra, inkább nem kerestem többé, kikúsztam az életéből.” 

Beának viszont az öccsét viselte meg nagyon a szakítás. „Sírt és az orromra csapta az ajtót, aztán egy hétig nem szólt hozzám. Anyuék pedig az exem lelkét ápolták. A volt barátom még évekig visszajárt hozzánk, annak ellenére, hogy sem az ő, sem az én »következőim« nem nézték jó szemmel – de ő már nem hozzám, hanem a családhoz tartozott.”

Hiába telt el rengeteg idő, még mindig fáj a szakítás a családdal

Edit nagyon szerette a volt férje családját, és viszont. Ám amikor a házasságuk zátonyra futott, és ő két év kínkeserves kapcsolatmentő igyekezet után végül beleszeretett másba, elfordultak tőle.

„Az apósom, aki saját lányaként szeretett, letiltott Facebookon. A sógorom, akivel valójában már azelőtt jó barátok voltunk, hogy bemutatott a bátyjának, szintén letiltott minden platformon. Sosem mertem őket felhívni, de nagyon szerettem volna bocsánatot kérni. Tudom, hogy nagy fájdalmat okoztam nekik is. A mai napig bánt, pedig ennek már jó pár éve.”

Egy barátság vége

Éva esetében a (volt) legjobb barátnője és a férje váltak, ami nagyon megviselte, mivel a két család igen szoros viszonyt ápolt egymással, sokat jártak együtt nyaralni, volt, amikor közös házban is laktak, és a gyerekeik is legjobb barátai voltak egymásnak. Aztán beütött a krach: a barátnőről kiderült, hogy három éve viszonyt folytat valakivel. A válásra ráment a barátságuk, panaszolja, a barátnője, akinek nem sikerült úgy elválnia anyagilag, ahogy szerette volna, arra akarta Évát kötelezni, hogy szakítson meg ő is minden kapcsolatot a férjjel. Erre nem volt hajlandó.

„Válási árvának érzem magam azóta is.” 

Kiközösítve

Veronikát a volt férje rokonsága azonnal törölte a közösségi oldalakról a válást követően. „Onnan tűnt fel, hogy valakit köszöntöttem volna a szülinapján, de már nem voltunk ismerősök. Pedig korábban én tartottam mindenkivel még a férjem helyett is a kapcsolatot, vendégül láttam őket nálunk, ott voltam minden nagy eseményen, esküvőn, keresztelőn, anyóséknak még meglepetésbulit is szerveztem teljesen egyedül, a harmadik babámmal várandósan díszítettem a kibérelt termet, és meghívtam az összes (általam nem is ismert) fontos barátjukat, munkatársukat.”

Veronika azonban beleszeretett valakibe, ami az amúgy is kihűlőben lévő házassága végét okozta. A volt család pedig teljesen elfordult tőle annak ellenére, hogy nem volt ez a forgatókönyv teljesen idegen tőlük sem. „A volt apósom végig csalta a feleségét, még gyereke is született egy ilyen viszonyból. Mégis együtt pocskondiáztak engem a gyerekeim előtt.” 

Zoé negyed évszázadnyi kapcsolat után lett egyik napról a másikra kiebrudalva. Az ő esetükben is ő tartotta egyben a családod, szervezte az összejöveteleket, gyerekekre vigyázott. „Sok mindent átéltünk 24 év alatt. Ehhez képest az első, nekik nem tetsző lépésem után azonnal kiközösítettek. Azóta azt se mondja senki, hogy bakfitty, névnapi, születésnapi köszöntőkre nem érkezik válasz. Nagyon fájdalmas dolog.”

Hirtelen hátraarc

Flórát teljesen mellbe vágta, ahogy a férje családja reagált arra, hogy a második terhessége hatodik hónapjában az új életet kezdett, egy másik nő oldalán. „Amikor a második gyerekünk három hónapos volt, az egész család bevonult a templomba a fiuk hirtelen jött házasságkötésére. Boldogan ropták a tőlünk két utcára lévő kastélyban, miközben én itthon a kanapén szoptattam az unokájukat, akit két évig nem látogattak meg. Mindezt úgy, hogy jó volt a viszonyunk.” Flóra azt mondja, a terhessége utolsó, szörnyű hónapjait már régen feldolgozta, de azt, ahogy a család bánt vele, a mai napig nem tudja.

Emőke azt fájlalja, hogy míg annak idején ő hordta az anyósát kemo- és sugárterápiára, most ki van tiltva a házukból.

„Nem jutott eszükbe elköszönni sem, csak hamisan tanúzni ellenem.”

Boglárka a kettős mércét fájlalja, amit vele szemben alkalmaztak az anyósáék: amíg csak a férje akart válni, nagy hangsúlyt fektettek a jó viszonynak a szakítás után való fenntartására, ám amikor már ő is a kapcsolat befejezése mellett döntött, akkor végleg hátat fordítottak neki, és semmit nem kommunikálnak vele azóta sem.

Továbbra is jóban

Kitti kifejezetten hálás a szüleinek, hogy azok, ha el is váltak, de nem szakadtak el teljesen egymástól, sőt. „A mai napig meg van hívva anyukám és az azóta új férje is apukám családjához születésnapokra, meg karácsonyozni. Nekem természetes, hogy mindenki képes egy asztalhoz ülni. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ők képesek voltak a gyereküket a saját egójuk elé helyezni. Külön fintor, hogy amikor apukám új feleségének (aki a válóok volt) az anyukája kórházba került agyvérzéssel, az én anyukám is rendszeresen látogatta, mert kedvelték egymást. Van egy féltesóm is, szintén apukáméknál, ő tini, de évek óta külön kéri, hogy legyenek meghívva az én anyukám és nevelőapám is a születésnapjára.” 

Fanni volt párjának családja mindig nagy szeretettel fogadta őt, az alapvető különbségek és igen eltérő háttér ellenére is. Amikor a férj hűtlensége miatt végül elváltak, még ők tartották Fanniban a lelket. A viszony a mai napig baráti, ő távoli családtagjaiként gondol rájuk.

„Szerintem megoldható a jó kapcsolat, ha nincsenek extrém körülmények és mindkét fél akarja.” 

Ők is a családom

„Én az első barátom szüleivel a mai napig kifejezetten jó viszonyban maradtam, gyakran beszélünk telefonon, sőt a szüleink is tartják a kapcsolatot” – meséli Tamara. – „Anyukámék jó barátnők, együtt járnak színházba. Ott voltak az esküvőmön, nyomon követik az életemet és én is az övéket, tudom, hogy unokáik születtek. Többet beszélek a volt apósommal, mint a saját apámmal. Ez egyébként több utána következő barátomat is zavarta, nem értették, miért kapcsolódom velük a szakítás után is. Nekem viszont ők, mint emberek fontosak, függetlenül attól, hogy húsz éve jártam a fiukkal. A férjem viszont elfogadta, megértette, sőt szereti is őket. Még olyan szürreális helyzet is kialakult, hogy vasárnapi brunchot szervezett a volt pasim anyukájával, mivel ők is gyakran beszélnek telefonon és egyeztetnek közös programokat.”

Timi édesanyjának hat testvére van, azt mondja, bárki bekerült házastársként a családba, azt „újabb testvérként” fogadták a pereputtyával együtt. „Nagyon erős kapocs ez nálunk, ami a válásokkal sem szakadt meg senkivel. Mindenkit megtartunk, és továbbra is minden marad a régiben, az új férjek és feleségek is, ha akarnak, csatlakozhatnak. Mi, a gyerekeik is ezt tanultuk meg tőlük, nagyon összetartunk, történjék bárkivel bármi.

Évi kétszer összejárunk, ami ma már közel ötven főt jelent. Előfordul, hogy az újabb tagok le sem tudják követni, ki kinek hogyan rokona.”

Mit mond a szakember?

„A válás és az élettársak kapcsolatának megszűnése összetett folyamat és igen nagy stresszel jár” – mondja Hennel Éva mediátor, mentálhigiénés szakember. Az érzelmi, jogi, gazdasági válás mellett bizony a társas közeg szétválása is megterhelő folyamat, hidegzuhanyként érheti az embert, amikor rádöbben: a tágabb családi és a baráti kapcsolatok is a válás áldozatává válhatnak. Ez különösen fájdalmas lehet azok számára, akik szoros kapcsolatot ápoltak az exük szüleivel, testvéreivel, gyerekeivel vagy más családtagjaival.

Fontos tudatosítani a szakember szerint, hogy az eltávolodás nem mindig az érintettek szándékos döntése, sokszor inkább a helyzet természetes velejárója. Az érintettek – akár tiszteletből, akár bizonytalanságból – nem mernek kezdeményezni, pedig lehet, hogy mindkét fél örülne a kapcsolat fennmaradásának.

„Ha szeretnéd ezt megelőzni, érdemes őszintén és nyíltan kommunikálni az ex családtagjaival.

Ha szeretnéd tartani a kapcsolatot, akkor elmondhatod nekik, hogy fontosak számodra, és érdekel, mi történik velük. Ha viszont inkább eltávolodásra van szükséged, azt is tisztázni kell – sok félreértés elkerülhető, ha kimondjuk, hogy nem harag vagy elutasítás áll a háttérben.”

A diszkrécióból fakadó hallgatás gyakran nagyobb fájdalmat okoz, mint egy érzékeny, de őszinte beszélgetés. Ugyan nem biztos, hogy minden kapcsolat fennmaradhat, de ha igen, akkor érdemes tudatosan kezelni.

Nagyon gyakori dilemma emellett Hennel Éva szerint, hogy az új partnereknek nem mindig nézik jó szemmel, ha a párjuk tartja a kapcsolatot az exe családjával – ebben a helyzetben nem mindenki érzi komfortosan magát.

„Amit fontos lehet ilyenkor tudatosítani: a családdal való kapcsolat nem feltétlenül az exről szól, hanem azokról az emberekről, akiket az évek során megszerettünk. Itt többek között két fő csapásirány lehetséges: megbeszéled az új partnerrel, hogy miért fontos számodra ez a kapcsolat és ha el tudja fogadni, akkor nyugodt szívvel fenntarthatod a viszonyt. Az is előfordulhat, hogy az új társ számára minden, ami az exszel kapcsolatos: no-go zóna. Ebben az esetben tisztázni kell, hogy milyen határok komfortosak az új kapcsolatban, belefér-e egy-egy beszélgetés ritkán az ex családtagjával, de például a rendszeres kapcsolattartás már nem.”

Ha egy szülő különösen jó kapcsolatot alakított ki a gyereke partnerével, akkor természetes, hogy egy szakítás után ezt veszteségként éli meg. Ez különösen akkor nehéz, ha a szülő és az ex nagyon közeli viszonyt ápolt, és érzelmileg szinte saját gyermekeként tekintett rá. A legnagyobb hiba, amit a szülők elkövethetnek, hogyha a saját gyermekük ellen fordulnak az ex miatt, vagy érzelmileg zsarolják.

A lojalitás fontos a szakember szerint, de vigyázni kell vele, mert ez az új helyzet megmérgezheti a családi kapcsolatokat, ha pedig titokban folyik tovább a kapcsolattartás, azzal is sérülhet a szülő és gyermek közötti kapocs.

Hennel Éva kiemeli: amennyiben a gyerekük döntése volt a szakítás, ezt tiszteletben kell tartani. Az élet természetes velejárója, hogy emberek jönnek és mennek, és az érzelmi ragaszkodás sem mindig elég ahhoz, hogy egy kapcsolat fennmaradjon. Ha az ex is nyitott rá, bizonyos keretek között a kapcsolat fenntartható, de ezt nem szabad kierőszakolni egyik résztvevőtől sem.

Ha a nevelt gyerekedet veszíted el

A szakember szerint nevelt gyereket elveszíteni szakítás, válás után talán az egyik legfájdalmasabb helyzet. Hiszen a nevelt gyerekekkel kialakított kapcsolat sokszor ugyanolyan mély lehet, mint egy vérszerinti szülő-gyerek kapcsolat. A legnagyobb kihívás az, hogy a kapcsolat jövője nem csak az érintett felnőttön múlik.

Ha a szétválás békés úton történik és a másik szülő (tehát az ex) engedi, akkor fennmaradhat a kapcsolat, például alkalmi találkozások vagy üzenetváltások formájában.

Ám ha a kapcsolatot teljesen megszakítják, akkor fontos tudatosítani, hogy a család minden tagja számára ez is egy veszteség, és időre van szükségük, hogy ezt feldolgozzák.

Ilyenkor még az is előfordulhat Hennel Éva szerint, hogy mind a szülő, mind a gyermek kiemelt mentális és pszichés támogatást igényel. A veszteség feldolgozása nehéz és fájdalmas, de sokat segíthet, ha az ember arra koncentrál, hogy milyen szép időszakokat éltek meg együtt, és nem arra, hogy mit veszített el.

Te is éltél át hasonló veszteséget? Hogyan folyt a búcsú? Te hogyan élted meg? Hogyan tudtad feldolgozni a gyászt, amivel egy komplett család esett ki az életedből? Ha van kedved, meséld el nekünk kommentben! 

Fiala Borcsa