Negyven felett az iskolapadban: papírhalmozás vagy életstílus? – Ezért érdemes tanulni, akárhány éves is az ember

–

Kezdjük talán a kételyekkel, amelyeket sokfelől hallottam! Nagyon úgy tűnik, hogyha valaki negyven felett bejelenti, hogy továbbtanul – esetleg más területen, mint ahová az eredeti szakmája köti –, jó eséllyel akadnak olyan emberek a környezetében, akik szerint ez csak pénzkidobás. Vagy kompenzálása egy életközepi válságnak, esetleg éretlen személyiség az illető, vagy „nem tudja jódolgában, mit csináljon”.

A diplomahalmozás mint mánia is elő szokott kerülni a vitákban, illetve az a szexista megközelítés, miszerint egy családos asszony a férjétől és a gyerekeitől veszi el az időt azzal, hogy „magol”. Ha meg nincs gyereke, akkor a tanulással kompenzál, ugye…

No de mi, „vénülő” fejjel újra iskolába járó nők ezt nagyon másként látjuk!         

Judit azt válaszolja a szerzői oldalamon felvetett témára: „a tanulás nem ciki, a nemtudás/elavult tudás sokkal inkább az!”

Ő egy fantasztikus mentortanár hatására kezdte el a tanácsadói MBA-képzést, most kezdte írni a szakdolgozatát.

„Élvezem a tanulást, és hogy mennyit tágult a látóköröm, mennyivel jobban értem, érzem a folyamatokat, összefüggéseket. Az előadások és az ajánlott irodalmak nagy része azonnal használható tudást adnak.”

Szilvia mélyen egyért ezzel.

„Minden folyamatosan változik körülöttünk, muszáj tanulni, nyitottnak maradni az újdonságok iránt. Nem tudok elképzelni olyan szakterületet, ahol ez nem így van. Két gyerek után a visszatéréshez máris szükségem volt egy továbbképzésre. Megérte elvégezni. Aztán csak simán érdekelt valami, ezért egy posztgraduális diploma is becsúszott. Munka és család (meg kutya, macska) mellett tényleg nem egyszerű a logisztika, de valahogy mindig megoldottuk.

Most 53 éves vagyok, és karrierváltáson gondolkodom egy fiatalkori álom nyomán, ami újabb több éves tanulással jár majd. Lehet, hogy őrültség, vagy csak későn érő típus vagyok. A következő 20 évre tervezek. Utána majd meglátjuk.”

Katalin sem hajlandó feladni a gyerekkori álmát annak ellenére, hogy rengeteg energiát fektetett korábbi végzettségeinek megszerzésébe:

„Érettségi és ötödév (marketinges végzettség), valamint két tanfolyam (pénzváltó és vámos) után dolgozni kezdtem. Mikor a lányom kicsi volt, elvégeztem a könyvelői képzést, de sosem dolgoztam a szakmámban. Aztán jött a tb-ügyintézés, ami szívem csücske lett. 33 évesen szereztem az első diplomámat. Tavaly, majdnem 43 évesen a másodikat, munkaügyi szaktanácsadó lettem. Mindkét esetben kiváló tanároktól tanultam, nagyon szerettem a szakmai részeket. Most viszont divatszabónak tanulok, mert gyerekkorom óta varrni akartam.”

Nők esetében gyakori, hogy a családalapítás miatt a karrier vagy a tanulmányok félbeszakadnak. És amikor mód van rá újra, felveszik a fonalat.

Ildikóval is ez történt.

„Érettségi után tanárképző főiskolát végeztem, és egy év tanítás után maradtam otthon az első gyermekemmel, akit még négy követett. Összesen 18 évet voltam otthon. 41 évesen mentem vissza tanítani egy középiskolába, és kezdtem jobbnál jobb továbbképzésekre járni. Folyamatosan szélesítettem a látókörömet és gazdagítottam az eszköztáramat ezeken a képzéseken. Majd 50 évesen végeztem el az irodalomterápia szakirányt, jelenleg több csoportom is van. Rá egy évre a tanári diplomámat is megfejeltem egy mesterképzéssel, majd két éve egy szakvizsgát is hozzátettem. Imádtam tanulni, és minden megtanult dolgot folyamatosan hasznosítok a munkámban. Ha végtelen időm és pénzem lenne, a hobbijaimat tanulnám meg szakma szintjén. (Ami érdekel: könyvszerkesztés, könyvkötészet, ifjúsági irodalom, könyvtári munka, varrás.)"

És van olyan válaszadóm is, aki családi segítséggel pont a kisgyerekes időszakot használhatta fel önmaga képzésére. Gabriella azt mondja, rengeteg minden érdekelte fiatal lányként, és végül olyan képzést választott, amiben aztán sajnos nem találta meg a számítását.

„Évek múlva mentem vissza tanulni, a lányom születésével egyidőben. Hamarosan megszületett a második kislányom is. A diploma megszerzése után tudtam, hogy szeretnék még tanulni, így két év után most újra a padban ülök. Már tudom, hogy lesz harmadik kör is, ha a körülmények engedik. Jelenleg, hála a sorsnak, még vannak mögöttünk nagyszülők, akiknek, akikért mérhetetlenül hálás vagyok!

Hogy mit nyerek a tanulmányaim által? Úgy érzem, folyamatosan profitálok belőlük, ha egyelőre nem is anyagilag, de az élet egyéb területein. Nagyon sok kapcsolatot, sőt barátot köszönhetek például a közös érdeklődési körnek, és számomra az egy húron pendülés a megfelelő emberekkel egyre fontosabb.

Az alvás? Hát, az most kevesebb. A kinyomtatott tételekkel főzök, fürdök, porszívózok. Néha megkérdezem magamtól, hogy kellett-e ez nekem, de a válasz egyelőre egyértelmű.” 

Hogy mit jelenthet még a továbbtanulás?

„Szerintem én életem végéig a (már nem élő) anyámnak fogom gyűjtögetni a mindenféle papírokat. Annyira belém égett, hogy tanulni KELL, mert »a tudást senki nem veheti el tőled«. Most már szerencsére azt tanulom, ami igazán érdekel, és amivel terveim is vannak.” (Ditte)

„Azt mondták, ha lesz diplomám, duplájára emelik a fizum.”

„Alapvetően formálta és határozza meg mind a mai napig a gondolkodásmódomat és a világhoz való hozzáállásomat.” (Lilla)

És akkor lássuk, milyenek vagyunk mi, továbbtanuló negyven pluszosok a tanár szemszögéből!

Dr. Naárné dr. Tóth Zsuzsannától, a Budapesti Metropolitan Egyetem oktatási rektorhelyettesétől azt kérdeztem, hogy látja, miért ülnek vissza az emberek felnőttként az iskolapadba? Mik a motivációik?

A docensasszony tapasztalatai szerint az idősebb korosztály jellemzően a tanulás, a kapcsolattartás és az információszerzés öröméért vesz részt a különböző kurzusokon, és másodlagos, hogy bizonyítványt, diplomát szerezzenek.

„A kiegyensúlyozott, tartalmas idősödés egyik alapfeltétele az érdeklődés megőrzése a múltbeli dolgok iránt vagy új megismerési, cselekvési területek felé. Sok esetben viszont az az oka a későbbi tanulásnak, hogy addigra teremtődik meg gazdasági vagy társadalmi szempontból a lehetőség erre.

Ezeken a befolyásoló tényezőkön kívül a felnőttkori tanulás leginkább a belső motivációkkal hozható szoros kapcsolatba, erről több tudományos kutatás is készült, melyből kiemelném a Bajusz-Jászberényi szerzőpáros azon munkáját, melyben a belső motivációk forrásait elemzik. Az egyik meghatározó tényező a kapcsolatépítés vágya. A technikai fejlődés eredményeként megjelenik az idősebb emberek tanulási motivációi között a bizonyítási vágy, és a szabadidő hasznos eltöltésének szándéka. Aztán a felnőttoktatás keretein belül megtalálhatják az emberek arra is a lehetőséget, hogy ápolják szakmai kapcsolataikat, fejlesszék szakmai ismereteiket. Az idősödés velejárója az egészségi állapot romlása, ebből adódóan vannak, akik az egészségük védelme érdekében tanulnak (pl. demencia megelőzése). A munkaerőpiaci reintegráció is meghatározó tényező lehet. 

Dr. Naárné dr. Tóth Zsuzsannától tudom azt is, hogy valamivel több nő, mint férfi tanul a felsőoktatásban, és ez a kilencvenes évek óta így van, ez nemzetközi trend. Az Állami Számvevőszék számítása szerint 2025-re az OECD-országokban 1,8 diplomás nő fog jutni minden diplomás férfira. 

Felmerült bennem az is, másként kell-e tanítani az idősebb generációkat, mint a gyerekeket/fiatal felnőtteket?

Szakértőnk úgy látja, felnőttként már sokkal céltudatosabban választanak az emberek képzést, gyakorlatorientált, a mindennapokban is hasznosítható ismereteket szeretnének szerezni.

„Az idősebb felnőttek szívesen választják a rövidebb, időben is kötetlenebb tanfolyamokat, a részismereti képzéseket, amik nem igényelnek feltétlen diplomákat, okleveleket, bizonyítványokat, de még vizsgákat sem. Azokat a színtereket kedvelik inkább, ahol, úgymond, észrevétlenül zajlik a tanulás, ahol szórakozva tanulhatnak. Mászlai Olga kutatásához csatlakozva úgy gondolom, hogy a tanulás ütemét, ritmusát hozzájuk kell szabni, mivel ők teljesen másképp tanulnak, mint a fiatalabbak, lassabban kell haladni a tananyaggal, a teherbírásuknak megfelelően. Az idősek tanulási folyamata ugyanakkor önállóbb, mint a fiataloké. Az oktatóknak ki kell használni a tapasztalataikat, előző ismereteiket, és erre kell építenie a tematikát. Fontos az is, hogy segítő, barátságos légkörben tanulhassanak, és a többi tanulóval is tudjanak kapcsolatot kiépíteni, csoportokban együttműködve dolgozzanak az egyes foglalkozásokon. Az internet révén lehetővé vált az is, hogy az e-learning és a blended learning (azaz a hagyományos oktatás és az e-learning kombinációjának) megjelenésével a földrajzi kötöttségeink is oldódjanak, így virtuális csoportokhoz is tartozhatnak, megoszthatják egymással az információkat, tapasztalataikat anélkül is, hogy személyesen találkoznának, ezekkel a lehetőségével is egyre többen élnek.”  

Végül: mi a helyzet a vizsgákkal? Rutinosabbak és felkészültebbek-e az idősebb diákok?

„Abból adódóan, hogy az idősebbek a tanulás öröméért ülnek vissza leginkább az iskolapadba, az érdeklődésük miatt is felkészülten jönnek a vizsgára. A vizsgázásban rutinosak, de jellemző rájuk az izgulás a megfelelési vágyuk miatt.” 

Kiemelt képünk illusztráció – Forrás: Getty Images/ Ugur Karakoc

Kurucz Adrienn